DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Ez az összevont válasza a Külügyminisztériumnak az emberben persze azt a kérdést is fölveti, hogy a finomabban fogalmazott kérdések választalanul maradnak, a keményebben megfogalmazottak választ váltanak ki - egy ilyen olvasata is van az ön reakciójának. Én is tudok keményebben fogalmazni, ha akarok, ugyanakkor úgy érzem, hogy a dolgokat néha úgy lehet elõbbre vinni, ha nem keményen fogalmazunk.
Ebben a kérdésben örvendetes az, hogy volt egy folyamatos kapcsolattartás az Európai Unióval, de nem örvendetes az, hogy nem mentünk végig az úton, és arra hivatkozni, hogy hat államot lát el az a diplomata, nem megoldás. Ugyanis, mondjuk, az talán túlzás, amit a genfi jogászszövetség mond és amit Lányi Zsolt képviselõtársam is említett, hogy megszüntetni a diplomáciai kapcsolatokat. Ez általában befagyasztja a kapcsolatokat, a mozgásteret is beszûkíti, így nem lehet eredményt elérni. Viszont a nagykövet hazarendelése jelentéstételre egy nagyon kemény üzenet, de nem éget föl hidakat. Bocsánat, de egy repülõjegyet megért volna Magyarországnak az, hogy együtt mozdul azokkal az országokkal, amelyekkel a külpolitikát ilyen téren célszerû és érdemes egyeztetni, és ahogy ez elején - az ön beszámolója szerint - el is kezdte ezt a külügy - miért nem ment végig ezen az úton? Miért állt meg az utolsó pillanatban?
(9.50)
Ezek a kérdések. Az én mondanivalómnak az volt a lényege és ma is az a lényege, hogy igen, az emberi jogok védelme ügyében ki kell használni minden lehetõséget, amelyben egy kormány a maga elkötelezettségét dokumentálni tudja a világnak; akkor van jogunk fellépni azon ügyekért is, amelyek közvetlenebbül a mi ügyeink. A világ kicsi, minden ügy a mi ügyünk, ahol valahol embereket sérelem ér. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)