KELETI GYÖRGY honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyûlés! Amint képviselõtársaim elõtt is ismert, a daytoni békemegegyezés az ott élõ népek számára nagyon sok szenvedést és személyes tragédiát okozó délszláv háború befejezését reális közelségbe hozta. Reményeink szerint megszûnik egy olyan feszültségekkel teli góc, amely magában hordozta az eszkaláció veszélyét, és ezen túl súlyos károkat okozott Európa népeinek, különösen a szomszédos országoknak.
A Magyar Köztársaság kormánya a konfliktus kezdetétõl fogva támogatta mindazon törekvéseket, amelyek a válság békés megoldására irányultak, és külpolitikájával, a békés rendezést célzó javaslataival is ezt szolgálta. Éppen ezért, amikor erre lehetõség nyílt, a kormány az ENSZ határozatainak megfelelõen támogatta az ENSZ-erõk részvételét a békefenntartásban, és az Országgyûlés határozatai alapján biztosította ezen erõk átvonulását és átmeneti állomásoztatását a Magyar Köztársaság területén. Képviselõtársaim bizonyára emlékeznek az UNPROFOR az UNCRO és az UNPREDET erõkrõl hozott 6/1992., valamint 64/1995. számú országgyûlési határozatokra.
A daytoni egyezménnyel azonban egy új, az eddigieknél reményteljesebb helyzet állt elõ, amelyben nagyon fontos szerepet játszanak a most megalakítás alatt álló békebiztosító erõk. Ismert az az elképzelés, hogy a parafált egyezményekben foglaltak biztosítása érdekében a békebiztosító erõk szempontjából Bosznia-Hercegovinát három nemzeti felelõsségi területre kívánják felosztani, melyekben a vezetõ szerepet az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, illetve Nagy-Britannia látná el.
A békebiztosító erõk mandátuma a tervek szerint tizenkét hónapra szól, azon belül a békemegegyezés végrehajtásának elõrehaladtával fokozatosan adják át az ellenõrzést a polgári szerveknek, és ezzel párhuzamosan csökkentik az alkalmazott katonai erõk nagyságát.
A Magyarországhoz földrajzilag legközelebb esõ területen az Egyesült Államok koordinálja az ott alkalmazásra kerülõ erõk vezetését és logisztikai biztosítását. Ebben az úgynevezett amerikai felelõsségi körzetben egy, jelenleg Németországban állomásozó USA-hadosztály képezné a fõerõket, és további három-öt NATO-tagország, illetve más ország erõi is részt vesznek a feladatok végrehajtásában.
A békebiztosító erõk szétbontakozása során jelentõs csapatmozgásokra kerül sor, melynek egyik iránya Magyarországon át vezetne. Az IFOR-csapatok egy része Magyarországra érkezne, és rövid felkészítésük is itt történne meg. Ez azt jelenti, hogy a harci technikai eszközöket, a logisztikai anyagokat és a személyi állományt a legoptimálisabb módon légi, vasúti vagy közúti szállítással ide összpontosítanák, az alkalmazásra kerülõ kötelékeket Magyarország területén alakítanák meg, és azok a magyar-horvát határt átlépve vonulnának el a részükre kijelölt helyszínekre. A csapatmozgások, valamint a békebiztosító erõk alkalmazásának és logisztikai biztosításának vezetésére Magyarországon vezetési pontokat és logisztikai bázisokat kívánnak létrehozni.
A békemegegyezés végrehajtására való felkészülés már a béketárgyalások idején megkezdõdött. Ennek részeként a NATO felkérte az említett három államot, hogy lépjenek kapcsolatba a hadszíntérre történõ kijutásban és a mûveletek logisztikai biztosításában érintett országokkal. Ennek megfelelõen az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erõinek szakértõi konkrét elképzeléssel és kérésekkel keresték meg a Magyar Honvédséget. Az elmúlt néhány héten több alkalommal tájékozódtak, és az általunk javasolt helyszínen tartott szemrevételezések alapján választják ki a számukra szükséges és megfelelõ objektumokat. Ezen a héten már konkrét megbeszélések várhatóak az itt- tartózkodás és az átvonulás lehetõségeirõl, körülményeirõl és feltételeirõl. Bár az elhelyezést illetõen konkrét kérések még nem fogalmazódtak meg, azonban az eddigi tárgyalások szerint várhatóan Kaposvár, Taszár körzetében kérik a korábban említett parancsnokságok és logisztikai objektumok telepítését, megteremtve a légtér és a kijelölt repülõterek igénybevételének lehetõségét is.
Meggyõzõdésünk szerint részvételünk az IFOR-erõk alkalmazási háttérfeladataiban arra is lehetõséget teremt, hogy bizonyítsa: a békepartnerség keretében eddig megvalósított közös rendezvényeink eredményesek voltak, hiszen megteremtették a szorosabb együttmûködés feltételeit. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az itt-tartózkodó erõk szolgáltatásokat, objektumokat és várhatóan - közvetve vagy közvetlenül - magyar munkaerõt is igénybe vesznek, ami gazdasági szempontból sem elhanyagolható. Azonban óva intenék mindenkit attól, hogy a határozati javaslat elfogadásában a korlátlan lehetõségû üzletet lássa. Magyarországon a gazdasági stabilizáció nem ettõl fog bekövetkezni. Feladatunk, hogy az IFOR-erõknek nyújtott szolgáltatásokért korrekt ellentételezést kérjünk. De számunkra az igazi haszon az, hogy véget ér a délszláv háború, a térség biztonságpolitikai veszélyforrásai közül egy jelentõs mértékben csökken, s reményeink szerint meghatározó részesei lehetünk az embargó utáni gazdasági együttmûködésnek és az újjáépítésnek.
A parlamenti pártok képviselõivel két alkalommal folytatott megbeszéléseink és e kérdéskörnek az Országgyûlés illetékes bizottságai elé terjesztése során azt tapasztaltuk, hogy támogatták az önök elõtt lévõ országgyûlési határozattervezetet, ami azt bizonyítja, hogy a Magyar Országgyûlésben e kérdést illetõen közel azonos álláspont alakult ki.
Tisztelt Országgyûlés! A kormány az Észak-atlanti Szerzõdés részes államai és a békepartnerség más résztvevõ államai közötti fegyveres erõik jogállásáról szóló megállapodás és annak kiegészítõ jegyzõkönyve megerõsítésérõl és kihirdetésérõl szóló törvényjavaslat elfogadását is kéri a tisztelt Háztól.
(17.20)
Ezen többoldalú nemzetközi szerzõdés a NATO-tagállamok közötti, a fegyveres erõk jogállására vonatkozó 1951. évi londoni egyezmény, az úgynevezett NATO SOFA alkalmazását terjeszti ki a partnerállamokra. A NATO SOFA részletesen szabályozza a külföldön tartózkodó fegyveres erõk, részben az ahhoz tartozó polgári személyek, illetve hozzátartozóik jogállását. Fõbb szabályozási területei idegenrendészeti, büntetõ és polgári joghatósággal kapcsolatos, valamint vám-, adó- és illetékkérdésekre terjednek ki a külföldi szolgálatteljesítés megkönnyítése érdekében. A NATO SOFA a tagállamok között több mint negyven éve bevált szabályozás, ugyanakkor figyelemmel a partnerországok jogrendszerének különbözõségére és az együttmûködés eseti megállapodásokkal való szabályozásának nehézségeire, nincs olyan alternatívája, amely alkalmasabb lenne a NATO és a partnerállamok közötti jogállási kérdések egységes, magas szintû rendezésére. Elõírásai alapvetõen nem térnek el a magyar jogi szabályozástól, illetve gyakorlattól.
A megerõsíteni kért megállapodást - melyet hazánk képviselõje 1995. június 21-én írt alá Brüsszelben - az ez év októberében nagy számú külföldi résztvevõvel lefolytatott cooperatív-right hadgyakorlaton kormányfelhatalmazással ideiglenesen már eredményesen alkalmaztuk. A hazai tapasztalatok azt jelzik, hogy megfelelõ végrehajtási jogalkotással kiegészítve a magyar jogrendbe beépíthetõ. A törvényi megerõsítést és kihirdetést az alkotmány 40/C § (2) bekezdése írja elõ, és mint már említettem, az teszi sürgetõvé, hogy a tisztelt Ház által egyidejûleg tárgyalt határozati javaslat szerinti hozzájárulással a közeljövõben a délszláv békemegállapodás biztosítására jelentõsebb külföldi katonai fegyveres erõk vonulnak át hazánkon, illetve egy részük átmenetileg is itt állomásozik.
A megállapodás mielõbbi hatálybalépésével az általa nyújtott jogi kereten belül az érkezõ csapatokra vonatkozó részmegállapodások megkötése jelentõsen könnyebbé válna. A megállapodás a hazánkban tartózkodó partnerállambeli, illetve az oda küldött magyar fegyveres erõkre vonatkozó, hosszú távon is rendezést nyújt, megkönnyíti a békepartnerség keretében történõ együttmûködést. Attól függetlenül, hogy állomásoztatás során is érvényesül, hangsúlyoznom kell, hogy az ország esetleges NATO-tagságára tekintet nélkül a békepartnerségi együttmûködést is szolgálja. A SOFA végrehajtásának érdekében a kormány részérõl még további intézkedésekre, szabályozásra, az érintett minisztériumok feladatainak pontosítására van szükség.
Az elmondottak alapján kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy támogassák a kormány beterjesztett javaslatait és azt mielõbb fogadják el annak érdekében, hogy a parlament döntése alapján a békebiztosító tevékenység konkrét elõkészítõ munkája haladéktalanul megkezdõdhessen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)