DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A napirenden szereplõ, szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény T/669. szám alatt elõterjesztett kis terjedelmû módosításával kapcsolatosan az alábbi álláspontot fejteném ki.
Én magam is szükségszerûnek tartom az idevonatkozó részek szabályozását. Erre utal egyébként is az az indokolás, amely a törvényjavaslatnál leírásra került. A szükségszerûség mellett azonban én egy más formát tudtam volna elképzelni, mint ahogy itt az elõterjesztés megtörtént. Annyiban aggályosnak tartom ezt az indítványt, hogy a szövetkezeti törvényt, amely korábban már oly sok módosításon ment keresztül, tovább szabdalja, és lényegében a megoldását sem találom megfelelõnek. Tudniillik az anyagi és jogi hátrányokat, a jogsértéseket változatlanul növeli. Erre a késõbbiek során kitérek.
Én úgy tudtam volna elképzelni, ha ezt a szövetkezeti törvényt átdolgozva, egy koncepció kereteibe utalva terjesztették volna elõ képviselõtársaim.
A törvényjavaslat lényegében nem terjed ki a mezõgazdasági szövetkezetekre, márpedig a mezõgazdasági szövetkezeteknél is hasonló gondok és hasonló problémák jelentkeznek. Különösen az üzletrészek vonatkozásában.
Az elõterjesztõk nem vizsgálták ennek a benyújtott törvényjavaslatnak az alkotmányhoz, a polgári törvénykönyvhöz való viszonyát. Megítélésem szerint és álláspontom szerint is a tulajdon, a birtoklás, a használat és a rendelkezési jog tekintetében ez nem teljesen állná ki az alkotmányossági próbát. Tudniillik az üzletrésszel való jogosultságot mint vagyont vagy vagyonrészt a tulajdonosi jogok tekintetében a tulajdonos rendelkezése alatt kell hogy tartsa, és azzal rendelkezik is. Márpedig itt az üzletrészek vonatkozásában a tulajdonosi jogosultság nagymértékben csorbát szenved, különösen akkor, ha rendelkezési joga nincs a tulajdonosoknak. Márpedig a szövetkezet akár tagja, akár kívülálló tulajdonosa nem rendelkezhet mindenki ezzel egyformán.
Egyébként megjegyezném még azt is, hogy a szövetkezeteknek a hitelessége egyáltalán alkotmányosan hogyan is nézne ki. Tudniillik az átalakulás során 1992-ben vagy a késõbbiek során '93-ban a cégbírósági bejegyzésnél a szövetkezeteknek nyilatkozni kellett, nyilvánvalóan a kitöltött adatlap alapján, a vagyonukról. Márpedig a vagyonuk összességét az üzletrészek összességéhez kötötték, s az én álláspontom szerint ez gazdasági társaságnak is tekinthetõ a szövetkezetek vonatkozásában. Én úgy hiszem, hogy az üzletrészek a tulajdonosok érdekei, és a tulajdonosoké, tehát itt lényegében az alapító okiratban s a cégbejegyzési iratokban is a tulajdonostársak üzletrészarányát kellett volna összegszerûségében felsorolni, nem pedig az üzletrészek összességét egy szövetkezeti vagyonként megjelölni. Én azt hiszem, ez nemcsak a mezõgazdasági, hanem általában az ipari vagy más szolgáltató szövetkezeteknél is fönnáll.
A törvényjavaslattal kapcsolatban konkrétan az alábbi észrevételeim vannak még.
A gazdasági társaságokba való belépése a tagoknak abban az esetben, ha ez szövetkezet, átalakulna, nyilvánvalóan az érintett személyek, akár az üzletrész-tulajdonosok tagi része vagy a kívülálló része, gazdasági érdekeit tekinti elsõsorban elsõdlegesnek. Miért lépjen be akkor, amikor már valaki nyugdíjba kényszerül, tehát koránál fogva nem érdeke, hogy a szövetkezet átalakulása után gazdasági társaság tagja legyen. A kívülállókat pedig egyáltalán nem érdekli, nyilván csak abból a szemszögbõl vizsgálják az üzletrészek hovatartozását, hogy mennyiben tudnak az üzletrész értékében vagyonhoz jutni. Lényegében a kérdés az még a szövetkezetek esetében az átalakulást követõen: lesz-e hozadéka annak az üzletrésznek, amellyel belépnek abba a bizonyos gazdasági közösségbe?
A törvényjavaslat akként rendelkezik, hogy öt éven belül kell elszámolni az üzletrész vagyoni értékével azzal a taggal, aki nem lépett be a gazdasági társaságba. Ez eléggé aggályosnak látszik, mert ha nem lép be, akkor az üzletrész értéke öt év múlva milyen nagyságú lehet, kérdés, hogy kifejezhetõ lesz-e akkor még pénzben. Ha a mai gyakorlatot nézem, elõbb el kellene dönteni, mi az üzletrész névértéke, ami írott és adott, de mi a tényleges értéke. A szövetkezeteknél, általában a jogszabállyal, illetve a törvényjavaslattal kapcsolatosan érintett szövetkezeteknél az üzletrész visszavásárlása következett be az elmúlt években, s ez a visszavásárlás a névérték mintegy 10-20 százalékán vagy esetleg 25 százalékán történt. Tehát ha itt a törvényjavaslat arra utal, hogy visszavásárolják akár készpénzben vagy más módon, a készpénz még elfogadható volna, de akkor meg kellene mondani az elõterjesztõknek, hogy ez a névérték szerinti visszavásárlási összeg, avagy a mindenkori gyakorlat szerinti jóval alacsonyabb összeg. Nyilvánvalóan erre nem utalnak az elõterjesztõk.
Ugyancsak utalás van arra, hogy a visszavásárlás más módon is történhet. Erre sincs utalás. Nem tudom elképzelni, hogy egy vagyoni rész öt év múlva vagy öt éven belül más módon hogyan szolgálna kielégítésére. A mai gyakorlat eléggé nyomott értékben vásárolja vissza ezt az üzletrészértéket.
A fel nem osztható vagyonra is utalás történik a törvényjavaslatban. Tudniillik a fel nem osztható vagyon felhalmozása is azoknak az üzletrész- tulajdonosoknak a vagyonából jött létre, akik részben tagok, vagy részben kívülállóak. Tehát a fel nem osztható vagyon tekintetében is valahogy az üzletrész értékét vetíteni kellene.
A hatálybalépéssel kapcsolatosan nyolc napot határoznak meg az elõterjesztõk. Álláspontom szerint ez nem olyan sürgõs, hogy nyolc napon belül hatályba lépjen.
Az én álláspontom az, hogy végül a kormány egy koncepció keretében az egész szövetkezeti törvényt terjessze már be a parlament elé, hisz nagyon jól tudjuk, hogy az átmeneti törvény óta, illetve az átmeneti törvénynek mi volt a célja, mi lett az eredménye, vagy talán mondhatom, eredménytelensége. Ugyanakkor a jelenlegi kormány másfél év alatt nem hozott egy koncepciót, amely lényegében a szövetkezetekkel kapcsolatosan elõremutató lett volna. Márpedig álláspontom szerint elõbb vagy utóbb a kormánynak állást kell foglalni, hogy szövetkezetekre van-e szükség, van-e szükség mezõgazdaságra, mert álláspontom szerint ha Nyugat felé tekintünk a fejlettebb mezõgazdasági vagy szövetkezeti világba, kérem szépen, szükség van szövetkezetekre, és ezeket a szövetkezeteket kellene egyszer már úgy helyére rakni, hogy a magyar gazdaság lényegében ebbõl eredõen próbáljon meg kibontakozás útjára térni.
Álláspontom szerint ez az aggályos elõterjesztés nem alkalmas arra, hogy a magyar parlament megszavazza, koncepció nélküli. Én arra kérem a képviselõtársaimat, hogy ezt a törvényjavaslatot ne fogadják el. Köszönöm szépen.