HAJDÚ ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Mészáros István László képviselõtársammal kapcsolódó módosító indítványt adtunk be az MKM felsõoktatási finanszírozásához, a költségvetés XVIII. fejezet (2) bekezdésének kiegészítését javasolva. Ez arra irányul, hogy a támogatás terjedjen ki a világi karral rendelkezõ egyházi egyetemekre is.
A törvényjavaslat általunk ismert szövege a következõképpen hangzik: "tudomány- és mûszaki egyetemek, mûvészeti felsõoktatás". Az általunk javasolt változtatás a következõ szöveget adja elénk: "tudomány- és mûszaki egyetemek - ide értve a világi karral rendelkezõ egyházi egyetemeket is -, mûvészeti felsõoktatás".
Az azonos mértékû költségvetési támogatás az az alapelv, amely arra késztetett bennünket, hogy ezt a módosító indítványt beadjuk. Errõl szól ugyanis az 1990. évi IV. törvény, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló , a 19. § (1) bekezdésében, amely kimondja, hogy az állam az egyházi jogi személy nevelési, oktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményei mûködéséhez külön törvény rendelkezése szerint normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékû költségvetési támogatást nyújt, illetõleg a támogatás az ilyen ellátásokra elkülönített pénzeszközökbõl történik.
Az azonos mértékû költségvetési támogatás tehát nem valami kommunisztikus elv, nem olyan egyenlõsdi, ahol az egyenlõk között léteznek egyenlõbbek is. Az idézett törvénybõl teljesen nyilvánvaló, hogy a jogszabályok a szektorsemlegességet írják elõ a támogatásban is.
E törvénnyel összhangban az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése is megerõsítette az 1993. évi LIII. törvény IV. fejezetének utolsó rendelkezésében - ez a 10. § (4) bekezdés - foglaltakat, miszerint "a nem állami felsõoktatási intézményekben folyó képzés mûködési költségeire az Országgyûlés az éves központi költségvetés jóváhagyásakor meghatározza az állami hozzájárulás módját és mértékét". A költségvetési törvények a nem állami fenntartású felsõoktatási intézmények tekintetében eddigi gyakorlatukkal nem tettek mindenben eleget e törvényi elõírásnak.
Itt kívánom megjegyezni, hogy a rendszerváltás óta a kormányok - sem az elõzõ négy évben, sem az utóbbi másfél évben - még csak koncepciót sem dolgoztak ki az egyházak finanszírozásának megnyugtató rendezésére. Mivel ennek megoldása is hiányzik, még inkább szükséges a nem állami fenntartású, de világi oktatási feladatokat is ellátó egyetemek eddigi központi költségvetési finanszírozási elvein és gyakorlatán változtatni, amely módosítás összhangot teremt a beterjesztett központi költségvetési javaslat, a hatályos törvényi szabályozás, az idézett alkotmánybírósági határozat, valamint az Országgyûlés 107/1995. (XI.4.) számú határozatával - ez utóbbi a felsõoktatás fejlesztésének irányelveirõl szóló határozatában kimondta a versenysemlegességet mint kitüntetett értéket, melybõl következõen "a tulajdonosi jogból fakadó kötelezettségeken túl a költségvetési és pályázati források elnyerésének lehetõségében a fenntartó személyétõl függetlenül a minõség szempontjai érvényesülnek". A szektorsemlegességet, amikor errõl beszélünk, úgy kell értelmeznünk, mint az állam világnézeti és vallási pártatlanságának megvalósulását, amely mindenkit megillet: hívõt és nem hívõt, keresztyént és nem keresztyént, többséghez vagy kisebbséghez tartozót egyaránt.
(9.50)
A Szabad Demokraták Szövetsége felemelte szavát akkor is, amikor a világnézeti pártatlanság talán éppen a türelem hiánya miatt a nem hívõk rovására sérülhetett volna. Egyetlen példát hadd említsek erre, amikor a hitoktatási jogszabályokról folyt vita itt e Házban, bizony elmondtuk mindazokat a gondolatainkat, amelyek hozzásegítették a törvényhozást ahhoz, hogy a jelenlegi optimális megoldás szülessék ebben az ügyben. Ha akkor kiálltunk a szektorsemlegesség mellett, természetes dolog, kötelezõ érvényûnek érezzük magunkra, hogy most is kiálljunk, amikor a világnézeti pártatlanság elve két egyházi egyetem kárára konkrét módon sérül.
Az Országgyûlés által jóváhagyott két egyházi egyetem - a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem - képez világi szakon egyetemi hallgatókat, a Felsõoktatási Tudományos Tanács és az Országos Akkreditációs Bizottság által jóváhagyott tanterv alapján. Mindkét egyetem megalakulása óta úgynevezett tiszta normatív modell alapján részesül költségvetési támogatásban.
A normatív támogatás összege 1995-ig 92 000 forint volt fejenként és évenként. 1995. január 1. óta 80 000 forint fejenként és évenként. Az összeget dologi kiadási rovatként kezelve, az MKM állásfoglalása alapján személyi költségek fedezetére fordíthatták az egyetemek, de a tb-járulékra külön támogatást, szemben az állami intézményekkel, nem kaptak.
A fentiek alapján az oktatók és a segédszemélyzet számára felhasználható összeg 57 000 forint fejenként és évenként. Ennyi költségvetési támogatás jut ezekhez az egyetemekhez. Holott közismert, hogy az állami egyetemek egy fõszakos bölcsésztanár-hallgatónak képzési költségeire a legjobban gazdálkodó egyetemeken is 150 000 forintot fordítanak fejenként és évenként. Ebben az esztendõben az ideális feltételeket figyelembe vevõ, MKM által számított normatív képzési költség is 140 000 forint fejenként és évenként. Az állami egyetemek gyakorlóiskolái középiskolai tanulói után ugyancsak növelt, 125 000 forintos évenkénti, fejenkénti normatívának megfelelõ támogatásban részesülnek, az egyházi egyetemek gyakorlóiskolái ilyen támogatásban nem részesülnek.
Mindezek ellenkeznek az 1990. évi idézett IV. törvénnyel, valamint az 1993. évi felsõoktatási törvény 10. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.
A véleményünk szerint az egyházi egyetemek világi szakú képzésükkel állami feladatot vállaltak át. A Károli Gáspár Református Egyetem végzõs diákjai például kétszakos tanári képzésben részesülnek. Ezáltal kisebb létszámú állami, vagy akár egyházi középiskoláinkban alkalmazásuk kedvezõbb. E két egyetem felvételi szabályzata az állami egyetemek elõírásainak megfelelõ. Semmilyen világnézeti diszkriminációt nem alkalmaznak. Segítik a felsõoktatási feladatok megoldását, állampolgáraink oktatásában nem elhanyagolható szerepet vállalnak. Ezért is indokolatlan velük szemben a fent idézett törvényekkel ütközõ megkülönböztetést továbbra is fenntartani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Álljon elõttünk, és ajánlom szíves figyelmükbe, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem 612 fõ nappali és mintegy 400 levelezõs hallgatót kétszakos középiskolai tanárrá képez, olyan szakpárosítással, amely jelenleg más egyetemen nem lehetséges. Mivel ez az egyetem nem kapta meg idén az 1990. évi IV. törvény szerinti költségvetési támogatást, egy hallgatóra évenként csupán 80 000 forint jut ezen az egyetemen, ezért az egyetem hallgatói '96. január 1-jétõl évi 60 000 forint tandíjat, illetve fenntartási költséget kénytelenek fizetni. Az egy hallgatóra jutó, így összesen 140 000 forint bevétel nem biztosítja a fejlesztési célú feladatok fedezetét. Az eddigi szerény fejlesztést kizárólag külföldi támogatásból tudta fedezni az egyetem.
Vajon elmondható-e mindezek ismeretében, hogy az azonos értékû diplomát adó egyetem azonos feltételekkel bír? Vajon érvényesül-e a szektorsemleges támogatás a magyar felsõoktatásban? Mindannyiunk szégyene lenne, tisztelt képviselõtársaim, párt- és frakció- hovatartozástól függetlenül, ha ezen nem tudnánk változtatni.
Kapcsolódó módosító indítványunkkal azt kívánjuk szolgálni, hogy az állami költségvetés ne maradjon továbbra is elfogult az állami egyetemek iránt, az egyházi egyetemek ilyen arányú sérelmére.
Köszönöm figyelmüket, és kérem, szavazatukkal emeljék törvényerõre, teremtsék meg a pártatlanságot, szektorsemlegességet az 1996. évi költségvetés felsõoktatási támogatásában.
Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselõtársammal, valamint Kocsis László MSZP-s és Csapody Miklós MDF-es képviselõtársunkkal együtt jegyeztünk két olyan módosító indítványt az 1996. évi költségvetéshez, amelyre nézve a határozat már megszületett, amikor a fejezetek közötti átcsoportosításról döntött a parlament. Mindkét módosító indítványunk a határon túli magyarok támogatását indítványozta, s õszinte örömmel állapíthatom meg, hogy annak ellenére, hogy a kormány ezeket nem támogatta, a parlament átérezve ennek fontosságát, átérezve azt a szorult helyzetet, amelybe az utóbbi idõben is kerültek - mindannyiunk által ismert módon, ezért nem kívánom ezt elemezni - a határon kívül élõ magyarok, több mint 200 millió forintot utalt át erre a célra a nevezett határozatával. Valamennyiük felelõsségérzetét, ez ügyben tanúsított állásfoglalását tisztelettel és szeretettel megköszönöm. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)