DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Elnézést kérek az eggyel történt jobbraülésért.
Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor a Magyar Honvédség és a Határõrség létszámával kapcsolatos országgyûlési határozati javaslati vitát tárgyalta a tisztelt parlament, az elõkészítés során és a vitában valamennyi alkalommal felvetettük, hogy ennek a végrehajtása csak abban az esetben kivitelezhetõ, ha ennek a pénzügyi biztosítottságát a parlament a feladat mellé biztosítani tudja.
(10.30)
Akkor abban reménykedtünk, hogy a 96-os költségvetés során a költségvetés majd biztosítani fogja mindazt az összeget, amely a létszámcsökkentésbõl, illetve az átalakításból adódóan szükségessé válik. Reménykedtünk akkor abban is - az Országgyûlés a 88-as határozatában úgy fogalmazott -, hogy a kormánynak, illetve a tárcának ki kell dolgoznia a '98-ig szóló hároméves átalakítási programot, amelyben tulajdonképpen eléri a 98 ezer fõrõl a 60 ezer fõre történõ csökkentést. És akkor e padsorokban ülõ tisztelt képviselõtársaim elõtt elmondottam, hogy ez a létszám - amely itt a 12. számú mellékletben most száraz számként jelentkezik '96-ra és csak azt fogalmazza meg, hogy mennyi tisztnek, tiszthelyettesnek, sorkatonának és honvédségi közalkalmazottnak kell lenni '96 végére -, egy olyan formulát eredményezett, amelynek alapján érthetõ módon katonai szervezeteket kellett megszüntetni, átalakíttatni. Tehát kapitálisan olyan jellegû változtatást kellett végrehajtani, amely az alkotmány szerint csak kétharmados törvénnyel történhet, és a honvédelmi törvény 5. §-a szerint pedig csak az Országgyûlés hatáskörébe tartozik. A 6. § pedig egyértelmûen fogalmaz: minden ilyen jellegû tervezetet a honvédelmi bizottságnak tárgyalnia kellene.
Tisztelettel tudom önöknek, tisztelt képviselõtársaim, jelenteni, hogy a november 30-án elfogadott kétezer egynehány százas kormányrendeletet, annak belsõ tartalmát a honvédelmi bizottság nem tárgyalta, legfeljebb néhány érdeklõdõ képviselõ olvasta.
Most mi történik? A '96-os költségvetésben - és ezt akkor is elmondtuk a vitában - nincs biztosítva pénzügyi fedezet az ezekbõl adódó feladatokra. Olyannyira nincs biztosítva, hogy az általam említett november 30-ai határozatban a kormány felsorolja, hogy mely minisztériumok felelõsek. És tessék elhinni nekem, tisztelt képviselõtársaim, hogy ebben a Pénzügyminisztérium még véletlenül sem szerepel; ami önmagában talán a Pénzügyminisztériumnak jó, mert nincs felelõssége. De önmagában, azt hiszem, ha a feladatot komolyan akarjuk venni, akkor tessék nekem megmondani, hogy a központi költségvetésben szereplõ kapitális feladatok, mint például a fegyveres erõk, ezen belül a Honvédség és a Határõrség; és a Határõrséget azért kapcsolom be, mert '96 végére egy korábbi kormányrendeletnek megfelelõen át kell állni a hivatásos határõrszolgálatra; ennek indokát, én azt hiszem, nem szükséges itt elmondanom önöknek... Tehát gyakorlatilag olyan helyzet teremtõdött, hogy a megnövekedett és más jellegû feladatrendszerrel együtt egy kapitális átalakításhoz a megfelelõ pénzügyi fedezetek a '96-os költségvetésben nem szerepelnek. Az ezzel kapcsolatban beadott módosító indítványomnak a tartalma éppen az lett volna, hogy a tárca számvetése szerinti mintegy 3 és fél milliárd forintnyi kiadás vonatkozásában - amelybõl a törvényes körülmények között végrehajtott átalakítást és az elbocsátások személyi kihatásait fedezni kellett volna, és a két minisztérium között létrejött korábbi megállapodásnak megfelelõen ennek 50 százalékát a központi költségvetésbõl, 50 százalékát pedig a honvédelmi költségvetésbõl kellett volna fedezni - mi azt javasoltuk, hogy az egészet, erre való tekintettel, a központi költségvetés fedezze. Mégpedig abból a pénzösszegbõl, amely a társadalombiztosítás 3 százalékos csökkentése következtében rendelkezésre áll, tehát még csak az sem volt, hogy valamely más helyrõl vettük volna el. Ez azonban a bizottsági tárgyalások során sehol sem kapta meg a kívánt többséget, hogy a parlament elé kerülhetett volna.
Mindösszességében azt szeretném befejezésül elmondani, tisztelt képviselõtársaim, hogy megint megismétlõdött egy korábbi klasszikus hiba. A parlament bizonyos értelemben - én így fogalmazom - félre lett vezetve a két határozat kapcsán, amikor csak létszámot adtak ide, de nem ismerte meg a képviselõ, hogy a létszám mögött igenis kapitális, szervezeti és feladatrendszert érintõ változások vannak. Hiszen nem lehet ugyanazt a feladatot végrehajtani X létszámú katonai szervezettel, mint Y-nal. Ehhez pedig a pénzügyi biztosítottság nem szerepel sem a '96-os költségvetésben, sem pedig az általam átnézett 1995. november 30-ai kormányhatározatban; mint említettem, olyan módon sem, hogy a Pénzügyminisztériumnak lenne különösebb felelõssége.
Ezért tisztelettel felhívnám a kormány figyelmét: én úgy érzem, hogy nagy horderejû feladatról van szó. Nem hiszem, hogy szabad volna csak presztízskérdésként kezelni ezt az egész ügyet. Az én véleményem szerint, ez ennél sokkal fontosabb. Ezért kértem ma szót, mert egy visszafordíthatatlan folyamat még megállítható volna a biztosítottságot illetõen. Ha ez nem történik meg és nem történik beavatkozás - sajnos, a szolgálati törvény, mint tudjuk, az idén nem lesz elfogadva -, a költségvetésbe nem kerül külön erre fedezet, a folyamat pedig, tisztelt képviselõtársaim, november 1-jével a kormányhatározat nélkül beindult, ezt ma már megállítani nem lehet; két nap múlva az új szervezetek élére kinevezik a parancsnokokat, és ezt az egészet a magyar parlament háta mögött és a magyar parlament honvédelmi bizottságának tárgyalási sorozata nélkül hajtották vagy kívánják végrehajtani. Én mélységesen megdöbbenek, mert 1994 júliusa óta minden egyes alkalommal írásban elõterjesztettük javaslatunkat e tekintetben, azonban presztízskérdést csináltak; azt nézték, hogy honnan jött a javaslat, nem pedig annak a tartalmi részét. Most pedig eljutottunk oda, hogy itt van egy feladat - benne van a 12. számú mellékletben, hogy milyen létszámmal -, amely értelemszerûen, ahogy mondottam önöknek, tartalmaz egy szerkezeti struktúrát és hozzá tartozó feladatrendszert a Határõrségnél éppúgy, mint a Honvédségnél; de pénzügyi biztosítás nincs hozzá.
Most nem beszélek arról - mert mondjuk, nem tartozik ide; csak megemlítem - , hogy természetesen az ipari és kereskedelmi miniszternek sincs semmi feladata a november 30-ai határozatban. Maradt a külügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a tárca nélküli miniszter, akinek van felelõssége benne; de az érintett minisztériumoknak, amelyeknek anyagi fedezetet kellett volna ehhez biztosítaniuk, semmilyen formában sincs.
Felteszem tehát, képviselõtársaim, a kérdést: mennyire komoly ez a '96-os költségvetés, ennek a fegyveres erõkre vonatkozó része, amelynek alapja a 12. számú melléklet, bár szerkezetében, igaz, hogy egy végtelen egyszerû táblázat; létszámokat ad, tiszteket, tiszthelyetteseket. Kérem a tisztelt kormányt, gondolja át, és javítsa ki, amit még lehet javítani, mielõtt egy olyan katasztrófa történne, mint amelyrõl ugyancsak a miniszterelnök úrhoz feltett kérdésemben úgy fogalmaztam, hogy lesz-e haderõreform; a válasz az volt, hogy igen. Feltettem a kérdést, hogy kinek? Mert a napokban több mint 600 tiszt és tiszthelyettes húszéves szolgálat után beadta, hogy a hadseregbõl el akar menni; a jogbizonytalanság, a létbizonytalanság és a feladat-bizonytalanság miatt, vagy elmegy huszonöt év után szolgálati nyugdíjba, vagy kilép a hadseregbõl. Mindez annak köszönhetõ, hogy ezt - így, ahogy én önöknek itt most elmondottam - ilyen fedezet hiányában próbálta a kormány megoldani. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)