Az Országgyûlés tavaszi ülésszakának 1. ülésnapja
1996. február 5-én, hétfõn
(Elnök: dr. Gál Zoltán
Jegyzõk: Boros László és dr. Kiss Róbert)
ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Köszöntöm jelen lévõ képviselõtársaimat s mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyûlés tavaszi ülésszakának 1. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és dr. Kiss Róbert képviselõtársaim lesznek segítségemre.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy az Országgyûlés 1996. évi tavaszi ülésszakának megnyitása alkalmából külön is köszöntsem önöket, s egyben nemzetünk történetének két jeles eseményére emlékeztessem a tisztelt Országgyûlést s minden honfitársamat idehaza és határainkon túl.
Tisztelt Országgyûlés! Ebben az esztendõben emlékezünk meg a honfoglalás 1100 éves évfordulójáról. A honfoglalás sok részletkérdésében a történettudomány vitatkozik, de abban egyértelmûek a vélemények, hogy legalább 1100 éves népünk folyamatos jelenléte a Kárpát-medencében. A népvándorlás hullámai Árpád népe elõtt több, a magyarságnál nagyobb népet sodortak e tájra, ám e népek szinte nyom nélkül enyésztek el. A magyarság azonban már a honfoglalást megelõzõ évszázadokban - még az új hazába érkezés elõtt - megkezdte az eltávolodást a sztyeppei nomádok életmódjától és a honfoglalás, az állandó otthonban történõ megtelepedés további lépést jelentett ezen az úton, amely az önálló államiság, a kor rendjébe illeszkedõ keresztény királyság létrejöttével vált teljessé.
Jól ismert azonban, hogy a kor követelményeihez való alkalmazkodás milyen nehézségekkel és egymásnak feszülõ indulatokkal járt. Árpád behozta népét Európába, ám a lelkekben, intézményekben, jogrendben Géza fejedelem, majd Szent István teremtette meg az új környezetben való megmaradás feltételeit.
Tisztelt Országgyûlés! A millecentenárium országszerte, sõt - joggal reméljük - világszerte megrendezendõ ünnepségei és megemlékezései, úgy gondolom, jó alkalmat teremtenek arra, hogy õszintén és józanul nézzünk szembe múltunkkal, erényeinkkel és hibáinkkal, s az ünnep önbizalommal és tenni akarással töltsön el bennünket. A hamarosan bekövetkezõ ezredforduló ugyanis újra sorsfordító változásokat ígér és egyben követel tõlünk.
Az 1100 esztendõ tanulsága arra int bennünket, hogyha következetesen munkálkodunk a közösen kialakított nemzeti célok megvalósításán, akkor erõfeszítéseinket mindig siker koronázza.
Kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy minél többen vegyenek részt a millecentenáriumi rendezvényeken, ünnepeljük együtt a magyarság eme nagy vállalkozásának sikerét, és készüljünk együtt az új kihívásokra.
Tisztelt Országgyûlés! Február 1-jén volt a Magyar Köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója. Jelentõség tekintetében nem mérhetõ a honfoglaláshoz vagy államiságunk közelgõ ezredévéhez, mégis fontos állomása közelmúltunknak. Az államformáról rendelkezõ 1946. évi I. törvénycikk - amelyet csaknem egyhangúlag fogadott el a nemzetgyûlés - egyik lényeges elõfeltétele volt annak, hogy az új Magyarország elhatárolódjék a nemzeti tragédiát okozó korábbi politikai struktúráktól, befogadást nyerjen a demokratikus nemzetek közösségébe, s egyben megalapozza az ország demokratikus fejlõdését.
A törvény, amely egyes vélemények szerint elsõ írott magyar alkotmánynak is tekinthetõ, nemcsak az államformáról rendelkezett, hanem elsõ ízben foglalta írott formában a Magyar Köztársaság polgárainak alapvetõ emberi jogait.
Az 1946-ban született köztársaság, csakúgy, mint a koalíciós korszak demokratikus rendszere, sajnálatosan rövid életû volt, ám a fél évszázad elõtti törvényalkotók maradandó értékû munkájára utal, hogy az 1946. évi I. törvény mintául szolgált az 1989. október 23-án helyreállított köztársaságban az államfõi jogkör szabályozásához. Az új alkotmány elõkészítésének eddigi menete azt sejteti, hogy az 1946. évi I. törvénycikk hosszú idõszakra szólóan lesz hatással alkotmányos berendezkedésünkre.
Tisztelt Országgyûlés! Ezek után kezdjük meg munkánkat! Megadom a szót Horn Gyula miniszterelnök úrnak.