HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy köszöntsem önöket a közel másfél hónapos parlamenti szünet után, amely szünet alatt is fontos események történtek ebben az országban, és egy fontos döntéssorozat idõszaka is volt az elmúlt másfél hónap.
A kormány ezekben a hetekben számba vette az 1995-ben kialakult helyzetet azért is, hogy tudja, hogy pontosan meghatározza az 1996-os, tehát az idei esztendõ feladatait.
Hangsúlyozni szeretném annak a fontosságát is, hogy mindaz, amit elértünk a múlt évben, egyben az idei év fejlõdésének a megalapozását is jelenti. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, hiszen mindaz, ami '95-ben történt és '96- ban történik, gyakorlatilag egy döntõ szakaszt jelent az Európai Unióhoz való csatlakozás területén.
Ugyanakkor a kormány azt is figyelembe vette, hogy milyen feszültségek alakultak ki a lakosság életkörülményeiben, a szociális helyzetben, és megpróbálta megfogalmazni a maga válaszait az e területen jelentkezõ új kihívásokra. Mindezek kapcsán, azt hiszem, rendkívül fontos, hogy hiteles képet adjunk az ország helyzetérõl, megértessük azt, hogy mit teszünk, és azt, amit teszünk, miért vagyunk kénytelenek tenni, vagy mit kell tennünk az elkövetkezõ idõszakban.
Elõször: le kívánom szögezni, hogy az 1995. év gazdasági-pénzügyi helyzetünkben a fordulat éve volt. (Zaj jobbról.) Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg: sajnálom, hogy egyes képviselõtársaimat a tények nem zavarják... (Dr. Kövér László: Kék cédula!) ..., szerencsére viszont a képviselõk sem zavarják a tényeket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Ez volt az elsõ év hosszú évek óta, amikor a kormány maradéktalanul teljesítette vállalásait. Az elsõ év volt, amikor végre szakítottunk a sokéves halogatással, ami a gazdasági-pénzügyi helyzetben mutatkozott meg a korábbi években vagy akár az elmúlt másfél évtizedben. (Dr. Kövér László: Az adóelõlegrõl meg a fogorvosokról beszéljünk egy kicsit!) Az elsõ év volt az 1995. esztendõ, amikor közel kerültünk a teljesítmény és a költekezés összhangjához.
Hangsúlyozni szeretném, tisztelt képviselõtársaim, azt is - nem különösebb örömmel, csak tényszerûen állapítom meg -, hogy nem igazolódtak be az önök által fogalmazott jóslatok 1995-re.
(15.10)
Hiszen mi hangzott el '94 végén ebben a parlamentben '95-re vonatkozóan? Hogy a kormány nem ösztönzi a GDP növekedését, a beruházásokat, nem fog csökkenni a költségvetési és a fizetési mérleg hiánya, növekszik a munkanélküliség és így tovább. (Zaj a jobb oldalon.) Olyan vélemény is elhangzott a tisztelt képviselõtársaim részérõl, hogy illúzió az, amit a kormány 1995-re a privatizációs bevételek terén tervez. Persze elhangzottak olyan vélemények is, hogy '95-ben elszabadul az infláció, és így tovább.
Azért is tartom ezt fontosnak elmondani, mert '96-ra szólóan is hasonló jóslatok fogalmazódtak meg, így 1995. december 21-én.
Nos, mit mutatnak a tények? A múlt évben a GDP 2 százalékkal növekedett. A költségvetési hiány a pótköltségvetés keretein belül maradt, annál kevesebb lett, 370 milliárd forint. Ennek köszönhetõen 1995-ben a költségvetési hiánynak a GDP-hez viszonyított aránya 6,2-6,5 százalék körül alakult. Az elõzõ évvel, tehát 1994-gyel szemben a tavalyi évben a fizetési mérleg hiánya 2,2 milliárd körül alakult, míg '94-ben ugyanez 3,9 milliárd dollár volt. Sõt, ez kevesebb is, mint amit mi terveztünk.
Különösen fontosnak tartom, tisztelt képviselõtársaim, azt is, hogy '95-ben egy nagyon jelentõs dinamikus fejlõdés mutatkozott meg a beruházások, a termelékenység javulása és az export terén. Kiemelkedõ év volt a múlt évi a külföldi tõke beáramlása, volumene tekintetében is, hiszen a devizában bejött pénzbeli külföldi tõke összesen közel 4 és fél milliárd dollár volt.
Az önök által is pesszimistának tartott tervvel szemben a 150 milliárdos privatizációs bevétel végösszege a múlt évre vonatkozóan 474 milliárd forint volt. S ami, gondolom, különösen foglalkoztatja a lakosságot és nemcsak a képviselõtársaimat, hogy az ország nettó külföldi adósságállománya az elmúlt évben másfél milliárd dollárral csökkent úgy, hogy eközben egyre nagyobb arányú a vállalatok külföldi hitelfelvétele fejlesztések céljára, és visszaszorulóban van a kormányzati, illetve kormánygaranciában vállalt hitelek felvételének volumene. Elértük azt, hogy a külföldi adósságállományunk exporthoz viszonyított aránya '95-ben mintegy 30 százalékkal javult. A devizatartalékunk december 31-én 11,8 milliárd dollár volt, dinamikusan és folyamatosan növekedett, az ország ekkora devizatartalékkal soha nem rendelkezett, és a mostani devizatartalék tíz havi import fedezetéül elegendõ.
Hangsúlyozni szeretném azt is, tisztelt képviselõtársaim, hogy eközben a lakossági megtakarítások növekedtek, és az infláció a tervezettnél is alacsonyabb ütemû volt, bár így is magas, 28,2 százalék volt december 31-ig bezárólag.
1995-ben több új munkahely jött létre, mint amennyi megszûnt. És ha már az inflációt említettem, hadd jegyezzem meg, hogy erre a kormányra hárult az, amit a korábbi kormányzat elnapolt, nem mert vállalni, vagyis az energiaárak és a villamosenergia-áram rendbetétele. (Dr. Kövér László: Emelésnek hívják ezt magyarul!)
Meggyõzõdésem szerint nagyon fontos az, hogy amit '95-ben elértünk, az a növekedés, a szerkezetátalakítás, az ország külsõ egyensúlya és minden más szempontból ugyanúgy sorsdöntõ lesz most és az elkövetkezõ idõszakban is. És hadd jegyezzek meg még valamit, tisztelt képviselõtársaim. Én a magam részérõl természetesen nem számítok semmiféle korrekciókra, módosításokra az önök jóslataival kapcsolatban, ilyet nem is lehet elvárni. De azt szeretném, hogy támogassanak bennünket azokban az erõfeszítésekben, amelyek a parlamenti munkánkban szükségesek. Ehhez viszont kérem a tisztelt ellenzék konstruktív hozzáállását.
Nagyon fontosnak tartom továbbá azt is, hogy komoly elõrelépésre került sor az elmúlt esztendõben a pénzügyi, gazdasági szektorban a liberalizáció teljeskörûvé tétele érdekében, és azt - ami kevés hangsúlyt kapott -, hogy 1996. január 1-jével a forint konvertibilis lett, legalábbis a folyó fizetési teljesítésekben.
Mindaz, ami a privatizáció terén történt, azért is fontos, hiszen '95 végén a GDP közel 70 százalékát a magánszektor adta.
Mond-e mindez valamit a lakosságnak vagy sem? Joggal tesszük fel a kérdést, és önök is, képviselõtársaim, gyakran megfogalmazzák az ezzel kapcsolatos aggályaikat. Mindenképpen mond valamit a lakosságnak is az, hogy Magyarország 1996 elején dinamikusan halad elõre, hogy biztonságosabb lett a helyzetünk és nem fenyeget fizetésképtelenség, egyensúlyborulás vagy az adósság robbanásszerû növekedése. Más szóval fogalmazva: ténylegesen mondja nekünk azt, hogy érdemes volt azokat a megszorításokat megtenni és egyes rétegekben azokat az áldozatokat vállalni, amelyek az ország dolgainak rendbetétele érdekében elkerülhetetlenek.
Engedjék meg, hogy megemlítsem, miként vélekedik a külföld, nemzetközi partnereink az ország helyzetérõl. (Dr. Kövér László: A moszkvai elvtársak!) Ezeket a véleményeket elõször is a következõkben lehet összefoglalni: Magyarország egy reménytelen helyzetbõl tört ki és hajtott végre fordulatot. Másodszor: az átalakulás mélységét, jellegét és irányait tekintve Magyarország - mondhatni - visszaszerezte vezetõ szerepét a közép-kelet-európai régióban. (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) És harmadszor: nagyon fontos eredménynek tartják, hogy a radikális változások és reformok nyomán, a kormány intézkedései mellett is, sikerült megõrizni az ország politikai stabilitását.
Engedjék meg, hogy röviden szóljak a privatizációval kapcsolatban, hiszen ez mindannyiunkat érint, az ország minden lakosát, és érinti a tisztelt ellenzéket is, nemcsak a kormánykoalíciót. Annál is inkább, hiszen sok vita, véleménykülönbség stb. volt a bevételi többlettel, de más kérdésekkel kapcsolatban is - nem egyszer foglalkozott ezekkel az ügyekkel ez a Ház. Egyébként elõre kívánom bocsátani, hogy az érdekképviseleti szervezetekkel, az ellenzékkel, az ellenzék tisztelt képviselõivel a kormánykoalíció is kész és magam is kész vagyok véleménycserét folytatni, befogadni az értelmes javaslatokat a privatizációs többletbevétel felhasználásával kapcsolatban.
De amiket hangsúlyozni szeretnék a privatizációval összefüggésben, azok a következõ kulcsfontosságú elemek. Elõször: 1995 döntõ és mondhatni egyedülálló elõrelépést jelentett a privatizáció terén, ami összegezve azt fejezi ki, hogy eljutottunk a privatizációs folyamat befejezõ szakaszához. Aki elgondolkozik a végbement változások kapcsán, az nyugodtan nevezheti ezt történelmi léptékû változásnak. (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) Számszerûsítve: míg '90 és '94 elsõ féléve között - tehát amíg a korábbi kormányzat volt hatalmon - összesen 323,6 milliárd bevételt értek el - tehát '94 elsõ félévének végéig -, addig '95-ben ennek a bevételnek az összege, mint említettem, 474 milliárd forint volt.
Ami a kiadásokat illeti - és ez a második fele -, 1990 és '94 elsõ féléve között a privatizációs bevételek nagyobb részét a költségvetéssel összefüggõ kiadásokra fordították. '95-ben a bevételnek mintegy a fele kapcsolódik a közvetlen költségvetési területhez.
(15.20)
Harmadszor - ez már '96-ot érinti -: ez a kormány teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyek több éve nem kerültek teljesítésre. (Szórványos taps a bal oldalról.) Melyek ezek? És ezt azért szeretném, tisztelt képviselõtársaim, aláhúzni, hiszen amit teljesítünk, valahol társadalmi juttatásoknak is minõsíthetõek. Hiszen mirõl van szó? 86 milliárdot biztosítunk a területi önkormányzatoknak, a területi önkormányzatok felé korábban vállalt kötelezettségek teljesítésére - 86 milliárd forintot! 60 milliárd forintot a társadalombiztosítási önkormányzatoknak; 80 milliárd forint összegû csomagot az eredeti, az elsõdleges kárpótoltaknak; továbbá reorganizációra, a Munkaerõpiaci Alap feltöltésére stb., ami ugyancsak törvényben rögzített kötelessége és feladata a kormánynak. Hangsúlyozni szeretném: '96, '95 az elsõ olyan idõszak, amikor a határon túl élõ magyarsággal szemben vállalt kötelezettségeket a kormány teljesíti - a mostani kormány.
Rendkívül fontos elem továbbá - és ez a negyedik -, hogy az egész privatizációs folyamatban felértékelõdött az állami vagyon. Tehát nem elkótyavetyélésrõl, áron aluli értékesítésrõl, hanem a kialakult árfolyamoknak megfelelõen egy nagy fölértékelõdésrõl van szó. Ez azért is fontos, mert mintegy 850-900 milliárd forint értékû állami vagyon vár még privatizálásra - legalábbis, amit privatizálására szánunk.
És hadd jegyezzek meg valamit: ebben a házban is elhangzott gyakran, hogy milyen politikai veszélyeket rejt, úgymond, magában mindaz, amit a kormány tett a stratégiai ágazatok privatizálása terén. Nos, a villamos energia, a gáz stb. -szolgáltatók és -termelõk privatizálásával kapcsolatban az államnak és a mindenkori kormánynak meghatározó szerepe marad az ellátás biztonságában, a fejlesztésben, az árak, továbbá az új cégek vagyoni változásának, tevékenységi körének a megváltoztatásában az úgynevezett aranyrészvényen keresztül. Tehát szó sincs arról, hogy az állam vagy a mindenkori kormány kiszolgáltatott helyzetbe kerülne az új, privát tulajdonosokkal szemben. Ezt nagyon fontos politikai kérdésnek tekintjük.
Nos, a privatizáción túlmenõen említésre méltónak tartom azt is - önökkel együtt, tisztelt ellenzék -, hogy 1995-ben túljutottunk, rendeztünk évek óta húzódó ügyeket is. Gondolok mindenekelõtt a médiatörvényre; gondolok arra, hogy elsõ ízben alkotott a magyar parlament hat olyan környezetvédelmi törvényt, amely összhangban van nemzetközi partnereink, mindenekelõtt az Európai Unió követelményeivel; vagy gondolok a közbeszerzésre, más területen a nemzetbiztonsági törvény megalkotására és így tovább.
Mindez, amit tettünk és tenni kívánunk, rendkívül fontos az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében. Mint említettem, az idei év a csatlakozás elõkészületeinek befejezõ szakaszaként könyvelhetõ el. Mit jelent ez? Az, amit Madridban elhatároztak az Európai Unió tagállamainak csúcsvezetõi, azt jelenti, hogy a tizenkét társult ország egyenlõ esélyû starthelyzetbõl indul a csatlakozási tárgyalások felé. Az Európai Unió Bizottsága kapta azt a feladatot, hogy jelentést készítsen külön a jelentkezõ országokról, azok helyzetérõl. Ez a felmérés azt jelenti, hogy beható elemzést, jelentést készítenek az ország politikai, társadalmi, jogi, gazdasági, szociális, pénzügyi, környezetvédelmi, kulturális, oktatási és biztonságpolitikai helyzetérõl.
A tárgyalások elõkészítése és a jelentés minél jobb összeállítása jegyében határoztuk el a kormány integrációs kabinetjének és stratégiai munkacsoportjának felállítását. Tekintettel arra, hogy ez nem szûk kormányzati érdek, hanem országos, mondhatni, nemzeti érdek, én a következõt ajánlom fel ezzel összefüggésben a tisztelt parlamentnek: az integrációs kabinet és a stratégiai munkacsoport fontosabb megállapításairól, anyagairól, tárgyalási javaslatairól idõrõl idõre tájékoztatnánk az Országgyûlés vezetését, vagyis tisztikarát, a hat parlamenti párt frakcióvezetõjét és az Országgyûlés állandó bizottságainak elnökeit. Ez két szempontból is fontos. Az egyik, hogy rendkívül szükséges valamiféle egységes, közös nyelv megtalálása az ország helyzetének értékelésében és szándékainkról; a másik, hogy úgy ítélem meg, hogy nagyon sok olyan feladat vár még az Országgyûlésre az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében, amelyeket csak együttes erõfeszítéssel tudunk megoldani. Én kérem a tisztelt képviselõtársaimat, hogy ebben legyenek konstruktívak.
Továbbá a parlament elé kívánjuk hozni 1996-ban a mezõgazdasági támogatás rendszerét... (Moraj a jobb oldalon.).., ahol szükséges, módosításokkal. De figyelembe kell valamit venni: ennek a kormánynak a feladata ugyancsak, ami '94 elejétõl rászakadt - már júliusban, de az év elején határozták el -, hogy hogyan és miképp lehet a támogatási rendszert hozzáigazítani a nemzetközi követelményekhez.
Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy valamiféle együttmûködés alakuljon ki az államháztartási reform megvalósítása jegyében és érdekében.
Tisztelt Képviselõtársaim! Múlt év december 21-én kivétel nélkül megkapták a Világbank szakértõi elemzését, azt a semleges szakmai értékelést, amely sorra veszi a költségvetési szféra egyes területeit, bizonyos területeken ajánlásokat tesz, de ami a lényeges: megerõsíti azt, hogy az ország talpraállításának végigviteléhez nélkülözhetetlen, kulcsfontosságú az államháztartási reform végigvitele. Ennek elsõ koncepciója olyan, amit a kormány tárgyal, és azt követõen szeretnénk önökkel is megbeszélni: 1996. március 31. Ez különösen fontos az egészségügy, a nyugdíj, az oktatás, az önkormányzatok és a kultúra terén; mint ahogy az is fontos, hogy az átmeneti idõszakra, az új rendszerek beépítésére mindenképpen költségvetési forrás biztosítása is szükséges.
Amit még a szíves figyelmükbe akarok ajánlani: ez a szociális feszültségek kezelése. Úgy ítélem meg, hogy súlyos kihívások jelentkeznek, súlyos kihívásokkal szembesülünk, különösen az egészségüggyel vagy a nagycsaládosokkal kapcsolatban. Elhangzottak olyan vélemények is ebben az ügyben, hogy amit például az egészségügy terén elhatározott a kormány, azt nem fontolta meg, hogy kapkod, hogy ide-oda tángálunk és így tovább. Hangsúlyozni szeretném, hogy igazából az érdemi megoldást az államháztartási reform fogja jelenteni. Azt azonban hadd jegyezzem meg: ez a kormány - és személy szerint én is - vállaltuk kezdettõl fogva a folyamatos kiigazítások szükségességét. Hadd tegyem még hozzá - szubjektív alapon ugyan, de ez az igazság -: csak egy erõs kormány engedheti meg magának, hogy ésszerû kiigazításokat alkalmazzon. (Moraj és derültség az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Torgyán József: Akkor nagyon erõsek lesztek!) Hogy milyenek leszünk, Torgyán úr, azt még nem tudom megmondani, de nem leszünk rosszabbak önöknél... (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
Az egészségüggyel kapcsolatban csak két dolgot szeretnék aláhúzni. Az egyik az, hogy amit február 1-jén a kormány eldöntött, az tulajdonképpen enyhítést jelent, az ország helyzetének megfelelõ, a költségvetési lehetõségeinknek megfelelõ enyhítést az egészségügyi kiadások növekedése terén. A másik: mindaz, amit elhatároztunk a múlt csütörtökön, az már reform jellegû lépéseket is kifejez; mégpedig olyan reform jellegû lépéseket, amelyekkel megpróbáljuk kialakítani a rászorultsági elv érvényesítésének technikáját. Higgyék el nekem, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez sokkal bonyolultabb, mint ahogy ezt gondolják. Ez nem jelszavak kérdése, hanem konkrét és nagyon széles körû szakmai munka kérdése.
(15.30)
Én ezekkel összefüggésben csak egyet kérek önöktõl: hogyha elismerik a kormánynak azt a helyzetét, hogy kényszerpályán mozog - az elért eredmények ellenére is -, azt szeretném, hogyha segítenének ezeknek a kihívásoknak a megválaszolásában.
Szerettem volna aláhúzni, hogy a kormány elhatározott szándéka a kijelölt irányok mentén való haladás, hogy változatlanul érzékeny az ország egyensúlyi helyzete.
És hadd mondjak még valamit: egyszerûen izgatást, vagy zaklatást, vagy heccelést, vagy nem tudom mit jelent, amikor úgy fogalmaznak egyesek, hogy például ez a kormány elsorvasztja az oktatást. '96-ban lényegesen többet biztosítunk a közoktatás normatív rendszerében. Sokkal többet biztosítunk fejlesztési célokra - ez így volt '94-ben, '95-ben, de '96-ban is -, mint az elõzõ években. És nem véletlen, hogy mindannak ellenére, amit - a reformokat - például a felsõoktatásban kívánunk tenni, együtt a hallgatókkal és együtt a szakmával, a tanárokkal, nem hogy nem csökkent, hanem növekedett a '95-ös õszi tanévtõl kezdõdõen a fõiskolákra és egyetemekre beiratkozottaknak a száma.
Amivel külön foglalkozik a kormányzat, az a kultúra, az alkotás, a mûvészet képviselõinek támogatása. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt két irányban gondolkozunk, illetve két irányban kívánjuk a terveinket kialakítani és megvalósítani. Az egyik: a mûvészek, a kultúra képviselõi számára támogatás és kedvezmények biztosítása. Másfelõl, amit a kormányzat tehet, hogy lényegesen javítja a kultúra mûvelõinek a feltételeit: új színházzal, múzeummal, irodalom házával, hangversenyteremmel és egyebekkel. Mint ahogy érdemben foglalkoztunk a sport- és más területeken kialakult válságok kezelésével is.
Én a magam részérõl, tisztelt képviselõtársaim, kész vagyok ezekrõl is véleménycserét folytatni önökkel. Gondolok itt például a közigazgatási reformra, amely megint csak nem szûk pártpolitikai érdek. Azt hiszem, egy közigazgatási reform hosszú évekre szólóan meghatározza az ország közigazgatásának helyzetét.
Elhangzottak többször olyan vélemények is az elmúlt esztendõ alatt - például a tisztelt Fidesz részérõl -, hogy ez a kormány nem folytat társadalmi párbeszédet. Hadd jegyezzem meg, hogy ebben a tekintetben is áttörést jelent a '95-ös év, és '96-ban ez tovább folytatódik. (Derültség a jobb oldalon.) Elsõ ízben sikerült egy hároméves megállapodást kötni a MÁV-val, azzal az államvasúttal, amelyben a bérek, a munkakörülmények összhangba vannak hozva a MÁV belsõ átalakításának követelményeivel. Tehát ez rendkívül fontos, hogy nem valamiféle elvtelen alku, hanem kölcsönösen vállalt kötelezettség is van a jobb gazdálkodás érdekében. Ez vonatkozik a '96-ra megkötött bérmegállapodásra, ez vonatkozik arra, hogy a kormány kész egy hároméves megállapodást kötni a többi munkavállalói szervezettel, és kész az érdekegyeztetés korszerûsítésére, miként velük együtt akarjuk kimunkálni az államháztartási reformot, vagy legalábbis konzultálni róla.
Még két dologról szeretnék röviden szólni. Az elsõ, amivel önök is foglalkoztak nyilatkozatokban vagy tavaly decemberben elmondott beszédeikben: elhatározott szándékom, hogy a kormányzat belsõ struktúráján ebben a parlamenti ciklusban további változtatásokat nem hajtunk végre. (Moraj a jobb oldalon.) Köszönöm, hogy ez örömöt váltott ki az önök oldaláról.
Ugyanakkor természetesen a kormányzat mûködésében további javítások szükségesek, és ezek megvalósítása érdekében a Miniszterelnöki Hivatalban megtörténtek azok a változtatások, amelyekrõl már a nyilvánosságnak szóltunk.
A kormánnyal, a koalíciós együttmûködéssel kapcsolatban hadd jegyezzek meg valamit. Az elsõ: olyan kormány nem lesz, ebben az országban különösen, hogy abban - miközben az öröklött válságot kénytelen kezelni, az átalakulást vezényli - ne legyenek viták. Viták vannak, lesznek, miként ellentétek is. De tény, hogy együtt kínlódjuk ki a válaszokat. Azokat a válaszokat, amelyekrõl közismert, hogy nem sztereotípiák, és amelyeknek nincsenek elõzményei, nincsenek nemzetközi modelljei e válaszoknak a kimunkálására.
Hangsúlyozni szeretném ezzel összefüggésben, hogy a kormányzat tudatában van annak a veszélynek, hogy Magyarország területi és szociális értelemben kettészakadhat. Ezt a kettészakadást mi nem kívánjuk tétlenül nézni, és a már említett módon is, de a következõkben vagy továbbiakban is ezzel foglalkozni kívánunk.
A másik, ami a külkapcsolatainkat, külsõ dolgainkat illeti. Hangsúlyozni szeretném, tisztelt képviselõtársaim: nemzeti érdekünk, a leghatározottabb nemzeti érdekünk, hogy ez a régió, amelyben élünk, a béke és az együttmûködés szférája, területe legyen. Az Európai Unióhoz való csatlakozás és minden más nemzetközi törekvésünk alapfeltétele, hogy jó viszonyban legyünk a szomszédokkal és a többi környezõ állammal. Elõfordulhatnak módosítások, hiszen a helyzetek is változnak. De az alapvetõ iránytól, alapvetõ céljainktól nem térünk el. Nekem meggyõzõdésem, hogy mindaz, amit teszünk a határon túl élõ magyarság érdekében, akár itthon, akár külföldön, nemzetközi kapcsolatainkban, az jelenti az igazi támogatást a számukra.
Befejezésül annyit, hogy mindaz, ami történt Somogy megyében - a taszári amerikai bázis létrehozása -, nemzetközi partnereink részérõl úgy ítéltetett meg, hogy Magyarország nyújtotta a legnagyobb támogatást a boszniai béketeremtéshez. Ez a civilizált világ egybehangzó véleménye. (Dr. Gáspár Miklós: Mit kapunk cserébe?) Én nem tudok ezért kiutalni önnek egypár ezer forintot.
A másik, hogy az, amit a mieink vállaltak ott, most, Horvátországban, Okucaniban, aminek a feltételeit kitûnõen megszervezték, megteremtették, azt is jelenti, hogy amit a mi magyarjaink vállaltak a parlamenti döntés alapján, személyes meggyõzõdésem szerint, teljesíteni tudják. Ez egyaránt vonatkozik az általuk vállalt munkára és a biztonságuknak a szavatolására. Köszönöm szépen, tisztelt képviselõtársaim. (Taps a bal oldalon.)