DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Páva Zoltán képviselõtársam e törvény vitája kapcsán úgy nyilatkozott, hogy már megint késésben vagyok. Én tökéletesen osztom az õ véleményét.
A rendszerváltás után nagy elõrelépés volt az önkormányzati törvény elfogadása, mellyel a településfejlesztés is megkapta a lehetõséget. 1990-ben indultak el a törvény elõkészítõ munkálatai, s most, 1996-ban még mindig csak vitatkozunk a középszint, a megye szerepén, a kistérségeken. A most tárgyalt törvény keretjellegû. Szükséges, hogy megszülessen a nemzeti területfejlesztési koncepció is. Ez konkrétumokat fog tartalmazni a megyei elképzelések alapján. Sajnos számos önkormányzat a törvény körüli huzavona miatt nem startolt rá e konkrét fejlesztési terv elõkészítésére, mondván: míg a törvényben nem jelenik meg a középszint feladata és az ehhez szükséges feltételek garantálása, addig fölösleges ebbe szellemi energiát fektetni. E tény maga is arra ösztönöz bennünket, hogy gyorsítsuk fel a törvény elfogadását, hogy a fontolva haladókat is rákényszerítsük a cselekvésre; azoknak pedig, akik öntevékenyen már kész elképzelésekkel, projektekkel rendelkeznek, biztosítsunk zöld utat.
A törvény szemléletváltásra készteti az önkormányzatokat. Ma már nem a források elosztását kell megtervezniük, hanem források keletkezését elõsegíteniük. Olyan aktív önkormányzatokat feltételez, amelyek képesek mozgásba hozni az erõforrásokat, elsõsorban a társadalom erõforrásait, a lakosság érdekeltségét saját települése, vidéke fejlesztésében.
A terület- vagy településfejlesztés nem másodlagos a gazdaságfejlesztéssel szemben, hanem kölcsönösen feltételezik egymást. A társadalmi-gazdasági viszonyok változásával a területi egyenlõtlenségek is változnak. A gazdasági szerkezetváltás következtében a korábban fejlettnek tekintett, de egyoldalú gazdaságszerkezettel rendelkezõ térségek válságövezetté váltak. A hagyományosan mezõgazdasági térségben az agrárválság miatt felerõsödött a lakosság elszegényedése, megszûnt az önerõbõl kilábalás lehetõsége. Növekszik a Tiszántúl elmaradása a Dunántúltól. Itt a munkanélküliség mértéke meghaladja az országos szintet; azonos településcsoportok között is növekszik a differenciálódás, de egy településen belül is jelentõs területi egyenlõtlenségek alakultak ki az infrastrukturális fejlettség, valamint az intézményi ellátottság alapján.
A keleti országrész helyzete - minõségi mutatók alapján - 1988-89 óta egyre rosszabb, nem tudott megkapaszkodni. A kelet-magyarországi régió esélyeit a határos országokkal való kapcsolattartás jelentheti. Romániával, Ukrajnával, illetve Oroszországgal történõ kereskedelemre lehet itt egy életképes gazdasági stratégiát felépíteni.
A térség alapvetõ problémája az infrastrukturális elmaradottság, a megfelelõ piac hiánya. A fejletlenség miatt a mûködõtõke arra kényszerül, hogy a fejlettebb Dunántúlra fektesse be a keleten megtermelt hasznot is. A régió két centruma, Debrecen és Nyíregyháza állandó versenyben állnak egymással, ami idõnként nehezíti az együttmûködést a regionális célokért. Ezen változtathat e törvény elfogadása, mely lehetõvé teszi és szinte kényszerként hat a folyamatos együttmûködés intézményesült formájára.
A területi egyenlõtlenségek kiegyenlítésére a szakirodalom kétféle módszert ismer: az intervencionalista és a liberális szemléletû területfejlesztést. Sok kritika éri az elsõt, de még Nyugat-Európában is alkalmazzák. Úgy gondolom, nálunk sem szabad a kormánynak e tevékenységbõl kivonulni, hanem rá kell segíteni az elmaradott térségek felzárkóztatására.
Helyesen a területfejlesztés célja - és a törvényben ez megjelenik - az önfenntartó fejlõdés elérése.
(19.30)
Csakhogy ahol én élek, az ország keleti részén, ez a realitásoktól nagyon távol van. Itt elõbb mindenképp szükséges egy reorganizáció. A kormánynak területi preferenciákban kell gondolkodni, és a területfejlesztési koncepciókban konkrét gazdasági eszközökkel elõsegíteni a felzárkózást.
Szeretnék szólni a kistérségek esetében a statisztikai szemlélet veszélyeirõl. Úgy tûnik, ez a régi járások reinkarnációja. Gondot okoz, hogy nem veszi figyelembe az alulról jövõ kezdeményezéseket. Nem szerencsés például Debrecen megyei jogú várost összekapcsolni Fülöppel, Álmosddal és a határ menti területekkel. Így torzak lesznek a mutatók, s nem a valóságos helyzetnek érdekeknek megfelelõ a besorolás, amely kifejezetten hátrányos a fejlesztésre szánt pénzek elosztásánál. Nem szerencsés egy mesterséges besorolással megsemmisíteni a három-ötévi szerves fejlõdés eredményeként létrejött ligetalja, erdõs puszták kistérségi szervezõdéseket. Ez ellentétes egyébként a törvény azon szándékával, hogy a helyi célok érdekében mozgósítsa az ott élõket. Nem szerencsés a megyei jogú városokat kistérségekbe besorolni.
Problémákat okozhat az is, hogy a kistérség kategória nem nekik szól. Jelölhet civil szervezetet s abból akár több száz is alakulhat egy adott területen, de fejlesztési társulás csak egy lehetséges. Végiggondolandó a társulások esetében egy alsó és felsõ lakossági szám meghatározása is.
Debrecen város képviselõjeként végezetül arról szólnék, mit várok e törvénytõl. Jóllehet készültek Hajdú-Bihar megyére, Debrecen város fejlesztésére korábban is már kormányhatározatok, melyek rendszerint túlígértek, leginkább mások kontójára. Szeretnénk, ha a tárgyalandó törvénynek megfelelõen minél hamarabb pénz, paripa, fegyver helyben jelenne meg céljaink megvalósítására.
Nehezen vettem tudomásul mint debreceni lakos, hogy városunk fejlõdése megkésett, és egyre inkább leszakad. Az ország második legnagyobb városáról, a Tiszántúl szellemi központjáról, régióközpontról egy kutatás, amely 197 várost vizsgált, négy szempont alapján az alábbi eredményt hozta: a piacgazdaságra való átmenetre felkészülés alapján a 70. helyen áll, a munkavállalói térben elfoglalt helye alapján 38., a vállalkozás területén a 90., a külföldi tõke terében a 132. Ezek a mutatók a leszakadást jelzik, ahonnan önerõjébõl már nem tud felzárkózni.
Mit jelent nekünk a törvény megszületése tehát? Elindíthatja a térség felzárkóztatását, segíthet abban, hogy a mûszaki, szociális infrastruktúra fejlõdjék. Az úthálózat fejlesztését szükségessé teszi a közlekedési elzártság. A sugarasan kiépített úthálózatot a trianoni határ kettévágta. Részben a határátkelõhelyek megnyitása, részben a települések közötti összeköttetés megteremtése szüntetheti meg a zsákhelyzetet. Az egész megye fejlõdését elõsegítheti a 35-ös út négysávos gyorsforgalmi úttá való átépítése, az M3-as autópályához való csatlakozás. Ez egyébként az Európához való csatlakozást is jelentené. Idegenforgalmi, gazdasági szempontból egyaránt indokolt a volt debreceni katonai repülõtér polgári célokra való felhasználása.
A törvény elõsegíti a gazdaságfejlesztést, a természeti és a gazdasági erõforrások maximális igénybevételével. Induló vállalkozások segítését kellene e törvény kapcsán megtenni, adókedvezményeket nyújtani és zöldmezõs beruházásokat telepíteni. Ösztönözheti a törvény a humán erõforrások fejlesztését, s szeretnénk, ha ebben Debrecen meg tudná tartani eddigi pozícióit, ehhez azonban elengedhetetlen az alkalmazott kutatás meghonosítása és fejlesztése.
Összegezve: mindenképp csak nyerhetünk e törvény elfogadásával. A demokratikus mûködés újabb minõségi változásokat hozó lépése lesz ez. Érdekeltek vagyunk abban, hogy rövid idõn belül egy társadalmi konszenzuson alapuló terület- és településfejlesztési koncepcióval is rendelkezzünk, hisz erre a koncepcióra alapozó törvény- és jogszabályalkotás biztosíthatja az életkörülmények bizonyos garantált szintjét minden állampolgár számára.
Tisztelt Képviselõtársaim! Gyorsítsuk e folyamatot azzal is, hogy minél elõbb fogadjuk el a most tárgyalt törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)