TOKÁR ISTVÁN elõterjesztõ: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselõtársammal az elmúlt év tavaszán módosító indítványt nyújtottunk be az 1992. évi I. számú törvény egy elemének megváltoztatására. Most a vitában elhangzottakról kívánok nagyon röviden szólni.
Mielõtt azonban ezt megtenném, tekintettel arra, hogy ez az indítványunk majdnem egyéves és olyan régen történt, két mondatban szeretném felidézni, mirõl is szólt.
'92-ben, amikor az új szövetkezeti törvényt megalkották, lehetõség nyílt arra, hogy azok a szervezetek, amelyek nem kívánnak a továbbiakban szövetkezetként dolgozni, átalakulhassanak társasággá. Ezt az átalakulást azonban olyan szigorú körülmények közé szabták, hogy azokkal az üzletrész- tulajdonosokkal vagy tagokkal, akik nem kívántak az átalakulni szándékozók közé, vagyis a társaságba belépni, egy éven belül el kell számolni. Ez a szigorú szabály és megkötés gyakorlatilag lehetetlenné tette az átjárást a szövetkezetekbõl a társaságokba. Ezt a megkötést, ezt a bebetonozást szerettük volna egy kicsit lazítani azzal, hogy ezt az elszámolási határidõt egy évrõl öt évre terjesszük ki.
A vitából, amely javaslatunk kapcsán elhangzott, három olyan elemet szeretnék kiemelni, amelyre válaszolni kívánok.
Az elsõ az igazságügy-miniszter úr kifogása volt, amely úgy hangzott, hogy nem ajánlatos és nem célszerû, ha egyes törvényeket elemenként módosítunk, és nem várunk össze nagyobb tételeket. Ez teljesen igaz és jogos, ezt a magunk részérõl is méltányoltuk, és bíztunk abban - ezért is húzódott ez az ügy -, hogy tavaly õsszel, amikor a szövetkezeti törvény módosításának tervezete a minisztérium által remélt volt, ez az elemünk beépül a változtatásba. Sajnos, ez nem történt meg. Továbbá abban is bíztunk, hogy az egységes, új szövetkezeti törvény - amely egy kicsit lazítja a különbözõ ágazatokban dolgozók közötti érdekeket, illetve ezen érdekek érvényesülését jobban felszínre engedni hozni - megszületik és az új szövetkezeti törvény keretei között rendezõdik. Tekintettel arra, hogy ez nem történt meg, így az indítványunkat fenntartottuk.
Hátrányosan megkülönböztetõnek ítélte egy felszólaló az indítványunkat, nevezetesen azért, mert a mezõgazdasági szövetkezeteket kihagytuk az elõterjesztésünkbõl. A módosító indítvány, amelyet Göndör István, illetve a gazdasági bizottság kapcsolódó módosító indítványként támogatott, ezt a kérdést megoldotta, így a mezõgazdasági szövetkezetekre is kiterjedne az indítványunk.
A harmadik ilyen elem volt, hogy a módosító indítványunkban nem rendelkeztünk a tekintetben, hogy azon üzletrész-tulajdonosok, illetve tagok felé, akik nem akarnak a társaságba belépni, nemcsak hogy elszámolási kötelezettsége legyen a társaságnak, hanem tegyék lehetõvé, hogy szövetkezetben tovább dolgozhassanak. Ez természetesen jogos, és - szintén Göndör István módosító indítványával - ez az észrevétel is korrigálásra került.
Remélem, hogy a képviselõk, illetve a minisztériumok megértik azt a kezdeményezésünket, amiért ez a törvénymódosítás megszületett. Vannak ágazatok, amelyeknek lehetõségük nyílna külföldi befektetõk megszerzésére, ha a tulajdonviszonyok, a mûködés más formában - társasági és nem szövetkezeti formában - történne. Úgy gondolom, nem helyes, hogyha egy ágazat - amely a törvény keretei között összemossa a különbözõ tevékenységeket - gúzsba köti és megakadályozza a testvérszervezetek szervezeti formájának megváltoztatását. Úgy gondolom, a mai kor ezt a kötöttséget nem indokolja.
Befejezésül szeretném megköszönni a gazdasági bizottságnak azt a támogató megértését, amellyel segítette e törvénymódosítás jobbítását, és segítette szándékával azt, hogy bizonyos ágazatoknak - még ha nem is képezik a nemzetgazdaság nagy szeletét - bõvüljenek a lehetõségei, és az átalakulás könnyítése nemcsak az ott dolgozóknak, hanem a nemzetgazdaság egy szeletének is könnyebbséget jelent, és talán nagyobb eredményességet fog produkálni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)