RUSZNÁK MIKLÓS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyûlés! Az elmúlt hetekben - két hete - kezdõdött a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Azt hiszem, hogy a parlament nagyon fontos törvényt tûzött napirendjére, amelynek középpontja a tûzoltóságok és az azokban dolgozó emberek sorsa. Mint már az elõzõ felszólalók is említették ennek a törvénynek a fontosságát, a kereszténydemokraták részérõl mi is ezt tesszük. De a törvény elolvasása és az önkormányzati tûzoltóságokkal való helyszíni egyeztetése során néhány hiányosság vetõdött föl, amelyeknek kiküszöbölésére irányuló módosító indítványunkat a kormány képviselõje - jobbító szándékkal - remélhetõleg támogatni fogja.
A Kereszténydemokrata Néppárt a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló törvényjavaslatról több helyi hivatásos önkormányzati és megyei szakértõi megbeszélés útján alakított ki véleményt. A hosszú évek vajúdása után végre a legmagasabb szintû jogi szabályozás határozza majd meg a tûzvédelmet a tûzoltóság és a mûszaki mentés területén. Felelõsségünk abban van, hogy olyan legyen ez a törvény, amely megnyugtatóan rendezi az ország tûzvédelmi helyzetét és a tûzvédelemmel kapcsolatos minden gondot és problémát.
Többször mondjuk, Európa felé megyünk - akkor szükséges ezen a területen is olyan jogszabályokat alkotni, amelyek világosak mindenki számára és egyértelmûen számonkérhetõk. A törvény megalkotásának jelentõsége abban is áll, hogy mintegy 9 ezer hivatásos tûzoltó és több ezer önkéntes és munkahelyi tûzoltó feladatának, munkájának, jogállásának meghatározására készülünk, de ezeknek az embereknek a munkavégzése nemcsak az ország egész lakosságát, hanem a vállalatok, gazdasági szervezetek, valamint a privatizációban részt vevõ külföldi személyeket is érinti. Ennek megnyugtató rendezése nagyon fontos politikai kérdés is.
Jó lenne, ha az igen tisztelt képviselõk döntéseik meghozatalánál figyelembe vennék az alábbiakat: nincsenek kellõképpen megbecsülve és anyagilag elismerve azok a hivatásos tûzoltók, akik önfeláldozóan, életük kockáztatása árán is mentik mások testi épségét, védelmezik anyagi javainkat; akik ott vannak minden nehéz helyzetben, legyen az jég alól mentés akár a soroksári Duna-ágból, baleseteknél, a személyek kiemelése a ronccsá vált autókból vagy lángnyelvekkel körülvett helyiségekbõl és lakásokból. Akkor is számít rájuk a társadalom, ha vízcsõtörésrõl, viharkár elhárításáról vagy éppen katasztrófahelyzet megszüntetésérõl van szó. Az általuk megmentett személyek, életek értékét pénzben nem lehet meghatározni. Mérhetõk viszont - igaz, csak több száz milliárdos nagyságrenddel - az általuk megmentett értékek.
A hivatásos állami tûzoltók feladatának szabályozása egyértelmû. Azok az önkormányzati hivatásos tûzoltók, akik a legnehezebb munkát végzik, sok esetben közvetlen életveszélynek vannak kitéve, nincsenek sem anyagilag, sem erkölcsileg elismerve. A törvény nem tisztázza, csak sejteti, hogyan lesz például a szakmai irányítás végrehajtva a gyakorlatban, ki fogja biztosítani az önkormányzati tûzoltóságok tagjainak védõfelszerelését, technikai fejlesztésüket. Nem tudom, hogy akik hiányos vagy nem megfelelõ védõfelszereléssel rendelkeznek, hogyan kötelezhetõk arra, hogy életük kockáztatásával mások életét mentsék meg.
Igaz, szerepel a törvényben a pályázati lehetõség, de ehhez is pénz kell. Ki fogja ezt biztosítani, ha az önkormányzat csõdeljárás alatt lévõ vagy forráshiánnyal küszködõ önkormányzati hivatásos tûzoltóállományának a pályázathoz saját erõt kell benyújtani?
A magam részérõl és a kereszténydemokraták részérõl is már többször fölvetettük, hogy az államháztartási reform részeként kellett volna tárgyalni ezt az önkormányzati hivatásos tûzoltóságról szóló törvényt is, mert elfogadhatatlan dolognak tartom azt az összehangolatlanságot, amely a regionális feladat-teljesítés közben a hivatásos tûzoltókat a helyi önkormányzat intézményrendszerének, kötelezõ intézményalakításának feladatává teszi, ugyanakkor egyéb más oktatási regionális intézményeket pedig a megyei közgyûlésnek leadásra javasolja vagy kötelezõvé teszi. Nem tiltakozunk az ellen, hogy a tûzoltóság az önkormányzatok, a hivatásos önkormányzatok, a helyben vagy az illetékes önkormányzat területén mûködõ önkormányzatoknak a hatáskörébe kerüljön, de mindenféleképpen tisztázandó az a körülmény, hogy a regionális feladatokat ellátó önkormányzatok, illetve a regionális feladatot ellátó intézmények a többi önkormányzattal együtt hogyan viseljék azokat a terheket, amelyek itt a törvényben teljes mértékben nem szabályozottak. Egy önkormányzat különösen nem vállalhatja föl 40, 50 vagy 60 községnek a tûzoltással kapcsolatos összes problémáját.
Esetleg a többi önkormányzat is segíthetett volna, amelyeknek védelmét ellátja a tûzoltóság, de a törvényalkotók még csak nem is gondoltak a közös anyagi teherviselésre. Egyenlõtlen fejlõdés lesz ez. Megnyugtató megoldás csak az lenne, ha a törvény egyértelmûen és pontosan szabályozná ezeket a kérdéseket is.
(16.10)
Egyértelmû feladatmeghatározás mellett pontos és konkrét lehet a végrehajtás. Nem engedhetõ meg az, hogy a tényleges feladatvégrehajtók az átszervezések újbóli szabályozása következtében joghátrányba kerüljenek.
Tisztelt Országgyûlés! Úgy gondolom, hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltóság megerõsítése fontos cél, amely az ott dolgozóknak a törvényben elõírt helyzetét javíthatja.
A törvény legvitatottabb része, hogy kié legyen a hatósági jogkör, valamint a tulajdonviszonyok egyértelmû rendezése. A gyakorlat bebizonyította, hogy a jegyzõhöz telepítéssel a bürokrácia tovább nõtt. Az az elképzelés, hogy minden jegyzõnek legyen meg a jogköre, tovább bonyolítja a helyzetet. A megyei közigazgatási hivatal hogyan fogja elbírálni a fellebbezéseket? Jogilag ugyan ismerik a problémát, de nem gyakorlati szakemberek.
Ugyanezt folytathatnám a tulajdonviszonyokkal kapcsolatban is, hisz nagyon fontos, hogy ha egy önkormányzat kötelezõ feladatává tesszük, hogy intézményt alakítson, azzal együtt jár a tulajdon birtoklása, a tulajdonnal kapcsolatos feladatok kezelése.
A KDNP nagyon fontosnak tartja ennek a törvénynek minél elõbbi elfogadását.
Végezetül a Megyei Jogú Városok Szövetségének az állásfoglalását szeretném egy törvényponttal kapcsolatosan elmondani, amelyet a következõképpen fogalmaztak meg:
"A törvénytervezet a tûzoltó technikai eszközök rendkívül széles körét kívánja a központi beszerzések körébe sorolni. Indoklása szerint ezeknek az eszközöknek a többsége csak importból szerezhetõ be, és az önkormányzatok nem rendelkeznek kereskedelmi kapcsolatokkal."
A szövetség véleménye szerint a jármûvek kivételével a piacon rendkívül széles körû kínálat van ezekre az eszközökre - jelentõsebb cégek márkaképviseletei között még verseny is folyik. Ezt bizonyítják a nagy számú megkeresések, ajánlatok és bemutatók. Véleményük szerint elegendõ lenne az országos parancsnokság részérõl megfelelõ ajánlásokat kidolgozni, és nem szükséges a központi beszerzések fontosságára való hivatkozással ezzel egy külön apparátust foglalkoztatni.
A fentieken túl a központi beszerzés és gazdálkodás nem lenne összhangban az önkormányzatok, illetve az önkormányzati intézmények önálló gazdálkodásával.
Végezetül a kereszténydemokraták a tûzvédelemmel, a tûzoltással és a mûszaki mentéssel kapcsolatos törvényjavaslatot fontosnak tartják. Több módosító indítványt nyújtottunk be, és nagyon remélem, hogy államtitkár úr és a kormánypárti képviselõk a módosító indítványokat megfogadják, és remélhetõleg nem a tûzoltók védõszentjéhez kell majd fordulnia a tûzoltóságnak, hanem a józan ész a parlamenti és a bizottsági vitában ezeket a módosító javaslatokat beemeli a törvénybe, aminek néhány ponton hiányossága van.
Köszönöm szépen. Amennyiben ezen módosító indítványok elfogadásra kerülnek, a kereszténydemokraták is tudják a törvényt támogatni. Köszönöm szépen. (Taps.)