DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ebben a szakaszban legfõképpen az együttes jelentés 9. pontjában Balsai István képviselõtársammal közösen beadott módosító javaslat indokolását tárnám a tisztelt Ház elé. Ez a módosító szakasz azt javasolja a tisztelt Országgyûlésnek, hogy egy új jogintézményt ne vezessen be. Nevezetesen ne lehessen az úgynevezett vagyont alkotó egyes dolgok, jogok meghatározása nélkül vagy a vagyon meghatározott hányadára zálogjogot alapítani.
Az általános vitában több képviselõtársammal együtt a gyakorlat oldaláról - és némi iróniával megjegyzem: nem az ügyvédi lobby érdekében - fejtettük ki azokat az érveket, hogy bár nagyon jónak tûnik ez a jogintézmény és a nyugat- európai, fõleg az angolszász jogrendszerekben vannak olyan elõzményei, amelyek a megvalósíthatóság mellett érvként szolgálhatnak, a törvényjavaslat mégsem ad elég alapot arra, hogy majdan, a szerzõdések életbelépésekor az adott viták elbírálására a jelenlegi törvény szövege kellõ eligazítást adjon a jogalkalmazók számára. E tekintetben nemcsak képviselõi ellenvéleményeket fogalmaztunk meg, hanem úgy gondolom, a tisztelt igazságügyi kormányzat rendelkezésére is áll a Fõvárosi Bíróság és más bíróságok által beterjesztett véleményezõ anyag, amely kifogásolja, hogy ez az a jogintézmény, amelynek kimunkálása során a jogalkotó - mondhatnám így is - nem járt el a kellõ gondossággal. Túlságosan nagyvonalú az a törvényi megoldás - az indokolás utal erre -, hogy ennek a jogintézménynek a kifejlesztését, a tartalommal való megtöltését a jogalkotó rábízza a jogalkalmazókra, a szerzõdõ felekre.
Nem vitásan, a polgári jog egyik alapvetõ eleme, hogy fõleg a kötelmi jogban a felek szerzõdéskötési szabadságát tartja elsõrendû fontosságúnak, a felek számára lehetõvé teszi, hogy nagyon tág törvényi korlátok között tartalommal töltsék ki az egyes jogintézményeket. Ez azon jogintézmények esetében helytálló, amelyek a magyar joggyakorlatban évtizedes, de mondhatnám így is: évszázados múltra tekintenek vissza. Akkor azonban, amikor egy teljesen új jogintézményt vezetünk be, nem biztos, hogy bölcsen teszi az Országgyûlés, ha nagyon vázlatos szabályokat alkot, és azt mondja, majd a peres ügyek elbírálása során a bírói gyakorlat ki fogja kristályosítani azokat az elveket, amelyek a késõbbi jogalkalmazók, szerzõdéskötõ felek számára eligazítást fognak nyújtani. Ebben az esetben képviselõtársammal és a jogásztársadalom egy részével együtt úgy vélem: indokolt és szükséges lett volna - most már sajnos múlt idõben mondom - megalkotni olyan szabályokat, amelyek a már most látható vitás esetekben azért eligazítást adnak.
Tudniillik ebben a kérdéskörben - hogy csak néhány olyan problémát említsek, ami lehet, hogy felkelti képviselõtársaim figyelmét - szólni kell arról, hogy nagyon kedvezõnek tûnik a jelzálogjognak a dolgok meghatározott hányadára való bejegyzése, a zálogjog kiterjesztése, és adott esetben, ha vita van a felek között, akkor a meghatározott dologra történõ szûkítést kérheti az illetõ. Miután azonban a törvényjavaslatból nem derül ki egyértelmûen, hogy ha egy vagyonösszesség egy hányada le van kötve, a megmaradó hányad is leköthetõ- e vagy sem, fel kell tételezni, hogy adott esetben egy vagyonösszesség több követelés biztosítására is szolgálhat. Nagyon triviális példaként hadd mondjam el: egyketted része "A" hitelezõnek, egyketted része pedig "B" hitelezõnek van lekötve. Addig, ameddig mind a két hitelezõ bízik abban, adott esetben a lekötött vagyonösszességbõl kielégítést nyerhet a követelése, nincs probléma, de ha "A" hitelezõnek csökken a biztonságérzete és azt kéri, hogy most már ne a vagyonösszesség egyketted része legyen a biztosíték, hanem konkrét tárgyként legyen meghatározva, mi jelenti majd az õ kielégítési alapját, már problémát érzek, mert a másik, a "B" hitelezõ egész vagyont terhelõ egyketted fedezete konkurálni fog ezzel a konkrét és meghatározott vagyontárggyal. Hisz' abban az esetben, ha az egyketted részbõl kiszakítok egy tárgyat és azt mondom: ez az egy tárgy fogja megtestesíteni teljes egészében a fedezetet, akkor a "B" hitelezõ mit fog csinálni azzal, hogy az egész vagyon egyketted részét terheli az õ zálogbiztosítéka, igen ám, de ebbõl az egész vagyonból kivonnak és nevesítenek - mondjuk így - egy nagyon komoly értékû, konkrét, egyedi vagyontárgyat.
(19.20)
Erre, egyáltalán a zálogjogok konkurálására semmiféle eligazítást nem ad a jogszabály.
Veszélyt érzünk abban képviselõtársammal, hogy mikor kell értesíteni a záloghitelezõt, ha a zálogadós birtokában maradt zálogtárgy értéke jelentõsen csökken. Ez az a fogalom, a jelentõs értékcsökkenés, amely megfoghatatlan. Megfoghatatlan, és lehet, hogy majd a bírói gyakorlat ki fogja munkálni: ha az érték 10 százalékkal csökken, 20 százalékkal csökken, 30 százalékkal csökken, akkor kötelezõ az értesítés. De úgy gondolom, egy ilyen új jogintézmény bevezetésénél talán egy ilyen nagyon rugalmas meghatározás nem szerencsés, és nem szolgálja ezen új jogintézmény biztonságát.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Egy dolgot nem szabad elfeledni akkor, amikor ezeket a módosító javaslatokat tárgyaljuk, és az indokoltságukat mérlegeljük. Milyen célt szolgál maga az egész zálogjog? Egy követelés biztosítását, a forgalom biztonságát akarják növelni egy mellékkötelezettséggel. Ha nem tudjuk elérni azt a célt, hogy ez a mellékkötelezettség a forgalom biztonságát szolgálja, mert a hitelt nyújtó nem bízik abban, hogy a végrehajtási eljárás folyamatában hozzá fog jutni a hitelhez, akkor nem érjük el azt a célt, ami miatt ezt a törvénymódosítást végre akarjuk hajtani. Ha a hitelélet biztonságát, a forgalom biztonságát kívánjuk növelni, akkor nagyon egyértelmû és nagyon világos szabályokat kell megalkotnunk, hogy ne lehessen visszaélni ezzel. Tehát sokkal nagyobb lesz akkor a kár, ha ez a bevezetett jogintézmény országra szóló botrányokat fog okozni, mert kiderül, hogy nagyon komoly visszaélésekre ad lehetõséget, az egymással konkuráló zálogjogok a bírói gyakorlat során nem nyernek tiszta értelmet, ez el fogja bizonytalanítani a forgalmi életet, az Országgyûlésnek majd módosítani kell a törvényt, csak éppen az a cél nagyon lényeges sérelmet szenvedett, hogy elõsegítsük a magyar hitelezési intézményeket, elõsegítsük a kis- vagy középvállalkozások hitelhez jutásának esélyeit.
Ezért valóban nagyon kérem az igazságügyi kormányzatot, tekintse át még egyszer azokat a valós gyakorlati problémákat, amelyekre a bíróságok is felhívták a kormányzat figyelmét, hogy milyen veszélyeket rejt magában a túlzottan szabadelvû szabályozás. Hogy milyen rések vannak a kodifikációs joganyagban, amely rések nem elméleti rések, erre nagyon szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét. Pontosan ezek azok a joghézagok, amelyeket elõre látunk, és egészen biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik ezekkel a joghézagokkal élni fognak. És utána majd interpellációk vagy azonnali kérdések idõszakában szét fogja tárni a kezét a miniszterelnök úr, és azt mondja, hogy joghézag van.
A joghézag úgy fog most keletkezni, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy mi saját magunk tudomásul vesszük: nagyon komoly visszaélési lehetõségeket építünk be ebbe a törvénymódosításba. Ezért kérem, hogy szíveskedjenek ezt megfontolni, átgondolni, és ha lehetséges, ezeket a joghézagokat megszüntetni. Nem biztos, hogy az elhagyással. Teljesen egyértelmû, egy ellenzéki képviselõ lehetõségeit meghaladja, hogy kidolgozzon egy olyan módosítási rendszert, amely a hézagok kiküszöbölését ilyen nagy mértékben megoldja, de a kormányzatnak megvan ehhez a háttere, a kormányzat meg tudja oldani. És adott esetben nem fog sérelmet szenvedni e törvényjavaslat elfogadása, ha egy vagy két hetet késik, és ez alatt ezeket a nagyon látványos lyukakat sikerül nekünk betömni, és ezáltal valóban el tudjuk érni, hogy a hitelezés biztonságát ez a törvény garantálja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)