DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. És elismeréssel kell adóznom, milyen gyorsan tudott reagálni, hogy a monitoron valamivel késõbb jelent meg a nevem.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az elõbb kicsit szarkasztikusan említettem, hogy egyesek ma az ügyvédi lobby képviselõinek neveznek néhányunkat ebben a Házban. Azért, mert szóvá mertük tenni azt, hogy ez a törvénymódosítás elvtelenül megpróbál monopóliumot biztosítani a közjegyzõk számára az ingóságokra vonatkozó jelzálogjog-szerzõdés kapcsán. Az elvtelen szót azért mondtam, mert jogelméleti indoka ennek nincs. Nincs, hisz az ingatlanokra vonatkozó jelzálogjog-szerzõdés megkötése most is és a javaslat elfogadása után is történhet ügyvéd által, történhet közjegyzõ által. Manapság egy-egy ingatlan értéke akár az 50-100 millió forintot is elérheti. Tehát, ha az lenne az álságos indok, hogy azért kell ezt a közjegyzõknek készíteni, mert az ügyfelek számára nagyobb jogbiztonságot eredményez a közjegyzõk által elkészített okirat, akkor azt kell mondani: a nagy értékû ingatlanok esetében idáig ez föl sem merült. Föl sem merülhetett, mert nyugodt lélekkel mondhatom, hogy mind az ügyvédi karban, mind a közjegyzõi karban a többség megfelelõ szaktudással rendelkezõ szakember, akik számára nem jelent szakmai gondot, de nem jelent morális és erkölcsi gondot sem egy jelzálogjog-szerzõdés elkészítése.
A jelzálogjog-szerzõdések nyilvántartása ingatlanok esetében természetesen állami feladat, és természetesen ezt a földhivatalok végzik. A közhitelû nyilvántartás pontossága megjelenik az ingókra vonatkozó jelzálogjog-szerzõdés esetében is. A közhitelesség biztosítására számtalan lehetõsége van az államnak. El tudom fogadni azt a megoldást is, amit a törvényjavaslat tartalmaz, nevezetesen a Közjegyzõk Országos Kamarája vezesse ezt a nyilvántartást. De azért el kell gondolkodni azon, hogy ez az állam nagyon komoly összegeket fordított - és lehet, hogy triviális ez a fordulat, de mégis élek vele - az adófizetõ állampolgárok pénzébõl a cégbíróságok nyilvántartásának korszerûsítésére. Néha azt lehet hallani, hogy ezek a cégbírósági nyilvántartások nem mûködnek kellõ hatékonysággal. Akkor viszont föl kell tenni a kérdést, hogy miért nem mûködnek. Miért nem próbálja meg az állam érvényesíteni a központi akaratát és az elköltött pénzek arányában megtalálni a felelõsöket, hogy miért nem mûködik egy modern számítógépes nyilvántartás, amelynek mûködtetése sok esetben nem olyan magas szintû szellemi kapacitást igényel, mert a beszerzett programok, a rendelkezésre álló számítógépek kapacitása egy dolgot követelne meg, hogy legyen, aki adattal ellátja ezeket a számítógépeket. Tehát el lehetne képzelni azt is - miután a hitelezõk többsége nagy valószínûséggel gazdálkodószervezet lesz vagy pedig olyan gazdálkodószemély, aki egyébként a cégbíróságon is bejegyeztethetné magát -, hogy ezt a nyilvántartást is a cégbíróság vezesse, mert ebben az esetben az információk egy helyen megtalálhatók az érdeklõdõk számára. Ha valaki még több információt kíván az adósáról, természetesen az ingatlan-nyilvántartást is felkeresi és ott is bizonyos adatokat megtudhat.
(19.30)
De ha a kormányzat nem kívánja fölvállalni ezt, akkor a közjegyzõi kamarának a megbízatása és ezzel egy okiratszerkesztési monopóliumnak a közjegyzõk részére történõ átadása már sérti a vállalkozások szabadságának az alkotmányos alapelvét. Mert elképzelhetõ, hogy az Országgyûlés elfogadja a kormány javaslatát. De akkor egészen biztos, hogy lesznek olyan jogászok, akik az Alkotmánybíróságtól meg fogják kérdezni, hogy mi az alkotmányos indoka ezen monopólium kialakításának.
Akkor a kormány nehéz helyzetben lesz, mert nem fog tudni olyan érvet mondani, amely egy alkotmányos alapjog korlátozására az Alkotmánybíróság számára elegendõ lenne. Nem tud. Fõleg akkor, hogyha a megjelent nyilatkozatokból egyértelmû, hogy ez a rendszer önfinanszírozó lesz. Ha a kormány tudja, hogy olyan díjakat kell majd megállapítani, hogy a rendszer tudja saját magát fenntartani, a befektetési költségek megtérüljenek, és a rendszernek a fenntartása a befizetett díjakból szintén fedezhetõ legyen, akkor meg kell kérdezni, hogy miért nem vállalja az állam ezt a feladatot, miért nem csinálja, miért nem építi a saját kapacitására rá ezt a hálózatot, hisz úgyis szükség van a földhivatali nyilvántartások összekapcsolására, a cégbírósági nyilvántartások összekapcsolására.
Õszintén megmondom, hogy számomra nagyon érthetetlen az a kormányzati szándék, hogy amikor lehetõség nyílna a nyilvántartások ésszerû összekapcsolására, s ezalatt a földhivatalit és a cégbíróságok nyilvántartását értem, amikor erre úgyis megvan a szándék, azon a politikai vitanapon, amikor elég sokat vitatkoztunk róla, hogy lehetne a második, a harmadik, a szürke- és a feketegazdaság anomáliáit visszaszorítani, akkor is sor került arra, hogy a VPOP-nak, az APEH-nek a bázisait is össze kell majd valamiképpen kapcsolni s az információáramlást meg kell könnyíteni.
Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos adatbázis a feketegazdaság elleni küzdelemben: kik, hogyan, miként vettek föl hiteleket, mi a hiteleknek a fedezete? Ezt az adatbázist most a közjegyzõi kamaránál létrehozni és utána valamilyen módon majd ehhez az adatbázishoz fordulni különféle adatokért, csak díj ellenében lesz majd lehetséges, akkor, amikor a kormány megtehetné, hogy most az egységes nyilvántartási rendszer fölállításánál õ maga lesz a kezdeményezõ, és õ fogja ezt a nyilvántartást elkészíteni.
Nincs semmiféle gyakorlati indoka annak, csak a közjegyzõk monopóliumba hozása, hogy ezt a közjegyzõi kamara vezesse, mert a közjegyzõi kamara egy olyan nagy léptékû beruházást vállal, amely össze fogja kapcsolni az összes közjegyzõi kamarát az országos központtal, amit nyilvánvalóan nemcsak ennek a nyilvántartásnak a mûködtetésére fognak használni. Ezzel is tisztában kell lenni, hogy itt az állam az adófizetõk pénzébõl, akik majd megfizetik ezeket a díjakat, a közjegyzõi országos kamara számára lehetõvé fogja tenni egy átfogó, országos, ha nem csal az emlékezetem, akkor szakkifejezéssel: one line rendszernek a megteremtésével.
Talán jobb lenne, hogyha ez a beruházás állami feladatként jelenne meg és a nyilvántartás is állami feladatként mûködne.
Emellett, ezen elméleti érvek mellett gyakorlati érvként hadd hozzam föl, hogy miért nem jó a közjegyzõi monopólium. Egyrészt azt, hogy a közjegyzõk száma véges, korlátozott. Amúgy is, tisztelet a kivételnek, de a közjegyzõk a halotti eljárások kivételével, a hagyatéki eljárások kivételével, ami természetesen továbbra is közjegyzõi monopólium lesz, egyre nagyobb feladatot vállalnak az okiratszerkesztésben, a társaságalapításban és az aláírási címpéldányok és egyéb hitelesítések, egyéb közjegyzõi hitelesítések miatt meglehetõsen nagy munkateherrel küszködnek.
Errõl a munkateherrõl azok az ügyfelek tudnak beszámolni, akik egyszerû hagyatéki ügyeket kezdeményeznek és hónapokon keresztül várnak arra, hogy megszülessenek a hagyatéki ügyekben a végzések. Nyilvánvaló, hogy egy újabb, jelentõsebb munkateher a közjegyzõk számára azt fogja jelenteni, hogy azért az állampolgárok többsége esetében a hagyatéki eljárások ügyintézésének az ideje meg fog hosszabbodni és ezáltal nagy létszámú állampolgári réteg kerül hátrányos helyzetbe azért, hogy a jól fizetõ zálogszerzõdések elkészítése idõben megtörténjék. Mert azokkal nem lehet várni.
Elgondolkodtató az is, hogy technikailag miként fogják megoldani azt, hogy a szerzõdésbiztosító mellékkötelezettséget, jelen esetben a zálogszerzõdést a közjegyzõnek kell készíteni, az alapszerzõdést adott esetben bárki elkészítheti. De én azt hiszem, hogy a hitelezõ akkor ragaszkodni fog ahhoz, és ebben látom azért elbújtatva azt, ami miatt a közjegyzõi kamara vállalta a beruházási költségek elõlegzését, hogy magát az alapszerzõdést is közjegyzõi okiratba fogják foglalni, és nemcsak a zálogszerzõdést fogja a közjegyzõ megcsinálni, hanem azt az alapszerzõdést is, amelyben foglalt kötelezettséget fogják biztosítani a közjegyzõi okiratba foglalt zálogszerzõdéssel. Ezt mondják árukapcsolásnak, és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy elvtelen árukapcsolásnak.
Nagyon fura dolog lenne, hogyha például egy pénzintézet, amely hitelnyújtásra szakosodott, nem köthetné meg ezt a szerzõdést, megteheti azt, hogy köt egy 100-150 millió forintos kölcsönszerzõdést, de az azt biztosító mellékszerzõdést nem kötheti majd meg, mert azt csak közjegyzõ teheti meg.
S ugyancsak gyakorlati életbõl vett példa, hogyha a felek a vitájukat a bíróság elõtt egyezségben rendezik, és az egyezség biztosítására kötnének ki egy ilyen mellékkötelezettséget, akkor a bíróság nem teheti meg, hanem megköti az egyezséget és fölkéri a feleket, hogy az ezt biztosító mellék- kötelezettségrõl szóló okirat elkészítésével fáradjanak egy közjegyzõhöz, mert azt csak a közjegyzõ teheti meg. A bíróság hogy fogja ezt az egyezséget jóváhagyni akkor, amikor nincs meg az azt biztosító mellékkötelezettség?
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy ezek voltak azok az érvek, amelyek miatt az alkotmányügyi bizottság többsége elfogadhatónak találta azt a módosító javaslatot, hogy bizonyos jogászi rétegek megkapják az ilyen okiratszerkesztésnek a lehetõségét. A kormány jelenleg nem támogatja még ezt a javaslatot. De azért is szóltam valamivel bõvebben errõl a kérdésrõl, hogy ismételten megpróbáljam meggyõzni a kormány jelen levõ képviselõjét, gondolják át ennek a monopóliumnak a fönntartását, mert egyrészt a szakbizottság sem támogatja, és e tekintetben az alkotmányügyi bizottság valóban szakbizottság, másrészt pedig semmifajta megalapozott érv nem szól ezen monopólium fenntartása mellett.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! A másik módosítási javaslat, amelyet nem támogat sajnos az alkotmányügyi bizottság sem, a 32. szám alatt van, és néhány mondattal szeretném meggyõzni képviselõtársaimat, hogy azért figyelemre méltó lenne ennek a módosításnak a támogatása. Ez a módosítás azt mondaná ki, hogy a kézizálogjog-szerzõdés alapításakor, ha átadják a zálogjog tárgyát képezõ dologhoz tartozó tartozékot is, akkor a zálogjog erre a tartozékra kiterjed. Ezt azért lenne szükséges néven nevezve kodifikálni a törvényjavaslatban, mert korábban a kormány támogatta azt a módosító javaslatot, amely arra irányul - ez még a korábbi részben hangzott el, azzal nem akartam részletesen foglalkozni, mert magam is egyetértek vele - a 7. pont alatt a gazdasági bizottság javaslatát, hogy a zálog joga terjedjen ki bizonyos esetekben a hasznokra, illetõleg a kormány támogatja Dornbach Alajos és Csizmadia László képviselõtársaimnak azt a javaslatát, amellyel elhagyni szándékoznak a kormány által beterjesztett javaslat 253. § (1) bekezdését, ez az új 253. § (1) bekezdése, amely kimondaná, hogy a zálogtárgy alkotórészeire és tartozékaira a zálogjog kiterjed.
(19.40)
Ha ez a rendelkezés elmarad, akkor úgy gondolom, valahol nevesíteni kell, hogy fõ szabályként nem terjed ki erre - hisz ezért maradt ki a törvényjavaslatból. De ha egy dologgal átadnak egy tartozékot - mondjuk, egy csónakkal átadják az evezõket is -, akkor értelemszerûen ahhoz, hogy kielégítés esetén hozzájuthasson a záloghitelezõ a követeléséhez, nem elegendõ neki a dolog értékesítése, jelen esetben a csónak értékesítése, mert evezõ nélkül kevesebbet ér, adott esetben nem is lesz, aki megvegye - hanem ott vannak az evezõk is, amelyek a rendeltetésszerû használathoz szükségesek. Átadták az evezõt, átadták az alkotórészt akkor, amikor kézizálogba adták azt a tárgyat. Tehát a törvény nevesítse, hogy ebben az esetben nem rendelkezni kell a feleknek a szerzõdésben, hogy kiterjed ezekre a tartozékokra a zálogjog, hanem a törvény erejénél fogva terjed ki, és csak akkor érvényesülhet az, hogy külön a dolog és a tartozék jogi természete egymástól el fog térni, ha a felek ettõl eltérõen rendelkeznek.
Ez a javaslat egyébként megint találkozik a bíróságok által elõterjesztett azon észrevételek egyikével, hogy a joggyakorlat egyértelmû szabályozása tekintetében ennek a kimondása indokolt lenne. Tisztelt elnök úr, köszönöm a figyelmet.