UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Több hozzászóló elmondta már, hogy a '94-es év egy furcsa év volt, hiszen a választás éve volt. Az elõzõ kormány és az új kormány is abban a helyzetben volt már, hogy a tb- önkormányzatokat a törvény adta lehetõségei, korlátai között ellenõrizhette, vagy ha nem tette, nem ellenõrizte.
Többen elmondták, hogy '93 volt az az év, amikor a két önkormányzat elkezdhette mûködését, de '94 volt valójában az az esztendõ, amikor a két önkormányzat külön mûködhetett. Az '94. évi költségvetés az, amelyért valójában a tb-önkormányzatokat és azok vezetõit meghallgathatjuk, számon kérjük, felelõsségre vonhatjuk, ha ez szükséges.
Valamelyik hozzászóló úgy gondolta, hogy a vagyon a két önkormányzat között ez évben már szétvált. Ez nem történt meg. Egyébként a mai napig a vagyoni kérdések a két önkormányzat között nem rendezõdtek véglegesen.
Mi is a zárszámadás? Elsõsorban egy számviteli aktus. A tervnek és a ténynek az összehasonlítása. De nem csupán ennyi. Nem csupán azt kell összehasonlítani, hogy a tervezett összegek és a tényleges összegek hogyan alakultak. Fontos természetesen, hogy egy hiány hogyan alakul. Nem csupán egy pénzügyi rendezésrõl van szó, ha a hiány nagyobb, mint ahogy tervezték, és azt ki, milyen módon finanszírozza utólag vagy útközben, hanem annak vizsgálata is, hogy azt a pénzt mennyire használták fel célszerûen, helyesen, illetve a szabályok szerint.
Két önkormányzatunk van: a nyugdíj- és az egészségbiztosítási önkormányzat. Az a furcsasága ennek a két önkormányzatnak vagy az a természete, hogy választott testületekrõl van szó. Ezért aztán az a kérdés, hogy az önkormányzatok hogyan mûködnek, illetve milyen a belsõ és a külsõ ellenõrzése a két tb-önkormányzatnak, akár tetszik, akár nem, egy politikai kérdés. Lehetnek olyan tb-önkormányzat-vezetõk, akik, ha felelõsségrõl, az õ ellenõrzésükrõl, az õ tevékenységük ellenõrzésérõl van szó, vagy arról, hogy õk hogyan ellenõrizték a kezükbe kapott, a felelõsségükre bízott pénzt és annak elköltését, politikai támadásról beszélnek.
Azt gondolom, ha az, aki választott testület élén áll és a felelõsségét kérdezik meg, politikai támadásról beszél, akkor legalábbis ismerethiányról tanúskodik. Valóban politikust politikai támadások szokták érni. Választott testület vezetõje politikai felelõsséggel tartozik a rábízott pénzért.
A két tb-önkormányzat, különösen az egészségbiztosítási önkormányzat azt a feladatát, hogy a rábízott pénz elköltését ellenõrizze, nem végezte el. A felelõs vezetõk errõl a jogukról nem is tudtak. Felelõs, választott politikai vezetõkrõl van szó, akik nem ismerik a rájuk vonatkozó törvényeket.
Semmi más kérdést nem lehet feltenni, azt gondolom, mint azt a politikai kérdést, hogy alkalmas emberek ülnek-e alkalmas helyen? Vagy azt a kérdést is fel lehet tenni persze, hogy jó-e az a struktúra, amelyet az egészségbiztosítás finanszírozására a 90-es évek elején a parlament nagy többséggel jóváhagyott?
Vannak ebben az országban a két társadalombiztosítási önkormányzaton kívül más önkormányzatok. Úgy hívják õket, hogy területi önkormányzatok. Nagyon hasonlóak a szabályok. Például vagyoni kérdéseket az önkormányzati törvény önkormányzati testületi hatáskörbe utalja és rábízza az önkormányzatokra, hogy ha mégsem az önkormányzati testület dönt vagyoni kérdésrõl, akkor szabályozza a vagyonnal kapcsolatos döntéseket.
Az a tény, hogy a parlament nem kötelezte a két társadalombiztosítási önkormányzatot, nem hozta meg a vagyongazdálkodásukkal kapcsolatos törvényt, nem mentség arra, hogy õk maguk nem hozták meg a vagyongazdálkodással kapcsolatos belsõ szabályaikat. Annyira nem mentség, hogy a nyugdíjönkormányzat '95-ben - tanulva a '94. évi történetekbõl, illetve a Lupis-ügyben való részvételükbõl - meg is hozta belsõ szabályait. Nem így az egészségbiztosítási önkormányzat.
Lehet a parlamentre és lehet a kormányra mutogatni, de felelõs, választott testületek vezetõi választott testületek élén, amikor van egyébként minta és példa az országban arra, hogy hogyan kell kultúráltan önkormányozni, önkormányzatiságot mûvelni, ezt nem tehetik meg. Nem mondhatja azt az egészségbiztosítási önkormányzat, hogy a parlament nem szabályozta a vagyongazdálkodásunkat és ezért van ilyen nagy - hogy is mondjam - szemétdomb.
(19.40)
Mi a furcsasága még ennek a két önkormányzatnak? A nyilvánosság teljes hiánya. Nincs olyan területi önkormányzat, nagyvárosi, kisvárosi önkormányzat, ahol legalább a helyi kábeltelevízió ne közvetítené, vagy ne lehetne bemenni az önkormányzati ülésre. Ehhez képest viszonylag keveset olvasunk, hallunk és látunk, még az erre megválasztott vizsgálóbizottságnak is bizony beletellett egy kis idejébe, míg az önkormányzati elnökségi ülések jegyzõkönyvéhez hozzájuthatott.
Nincs az érdeklõdés középpontjában az a két önkormányzat, amely most már több mint 1000 milliárd forinttal gazdálkodik, ami a Magyar Köztársaság költségvetésének a felénél többet tesz ki.
Az, hogy nincs nyilvánossága, azt gondolom, hogy közös felelõsségünk; nem a parlamentnek kell a nyilvánosságot megteremteni, a nyilvánosság képviselõinek is bizony oda kellene figyelniük a tb önkormányzatok üléseire, el kellene járni, és tudósítani kellene arról, hogy ott mi is történik.
Még egy sajátossága van ennek a két önkormányzatnak. Ez, amit úgy szoktunk szaknyelven hívni, hogy bejárnak a forgóalapra, magyarul: a költségvetés, a Magyar Köztársaság költségvetése, és ezáltal persze a mindenkori kormány az, amely a végén fizeti a számlát. Tehát lehet a hiányt növelni, lehet nem szabályozni a belsõ gazdálkodást, lehet nem ellenõrizni a rájuk bízott pénzt, mert semmi kockázatuk nincsen, hiszen a végén a parlament - a zárszámadáskor legkésõbb - rendezi, de természetesen ez fizikailag úgy történik, hogy már év közben a forgóalapról leveszik a pénzt, tehát a finanszírozás év közben nem okoz igazából gondot.
A következõkben erõsen az Egészségbiztosítási Önkormányzatra fogom kihegyezni a mondandómat, azon egyszerû oknál fogva, hogy nyugdíjemelés csak parlamenti döntéssel születhet, viszonylag pontosan tudjuk a nyugdíjasok számát, a nyilvántartásuk lényegesen fejlettebb már, és a vagyongazdálkodásukban is lényegesen nagyobb rendet tettek a '95-ös év során, mint az Egészségbiztosítási Önkormányzat. Természetesen egy egyszerûbb dologról is van szó, hiszen csupán egy pénzbeli szolgáltatást kell a nyugdíjönkormányzatnak tenni, míg az Egészségbiztosítási Önkormányzat valóságos egészségi szolgáltatást kell hogy finanszírozzon, illetve kellene hogy ellenõrizzen.
Így évek óta folyik egy elvi vita, vagy nem is csak elvi vita. Ennek három pontját emelném ki.
Ez a bizonyos állami garancia szükséges-e, tehát a forgóalapról finanszírozzuk-e a hiányt? Szükséges-e, kell-e a vagyonátadás? - amirõl ugyan van tényleg döntés, csak nem történt meg az eldöntött 50 vagy 60 milliárd forintnyi vagyon átadása, hanem csak 11 milliárd forintnyi vagyon került átadásra. Kell-e, szükség van-e erre a vagyonra? Illetve, ami az igazi kérdés: jó forma-e az önkormányzatiság, ilyen formában, ahogy most az önkormányzat mûködik, alkalmas-e arra a feladatra, amire pár esztendõvel ezelõtt a parlament alkalmasnak találta?
Azt gondolom, hogy mostantól kezdve minden zárszámadási vitánál, a tb önkormányzatok minden költségvetési vitájánál, illetve minden tb-önkormányzati jogszabály, törvény vitájánál föl kell tennünk ezt a kérdést. Megpróbálom a végén a választ - mind a három kérdésre a saját válaszomat - megadni.
Nézzük a '94-es évet, és nemcsak azért, mert a mai általános vitának az a feladata, hogy a két tb-önkormányzat '94. évi költségvetését nézzük meg, hanem azért, mert az elõbb föltett három elvi kérdésre a választ segíteni fogja megadni.
Az Állami Számvevõszék, illetve a Pénzügyminisztérium által postázott vagy kézbesített tervezet a fõösszegeket rögzíti; az elhangzott expozéban, illetve az állami számvevõszéki beszédben, sõt a bizottsági elõadóktól is a fõösszegeket és a hiányt hallottuk, úgyhogy ezt nem emelném ki. Három kérdéssel foglalkoznék csupán: a vagyongazdálkodás, a fejlesztések és a mûködési költségek alakulása.
Az Egészségbiztosítási Önkormányzat felelõs és választott elnöke politikai támadásnak minõsítette a CN-klinikával kapcsolatosan az Állami Számvevõszékben megjelenteket, illetve az ebbõl következõ ügyészi vizsgálatot. Ennek a klinikának úgy került 150 millió forint a folyószámlájára, hogy egy törvényt, egy kormányrendeletet és egy belsõ eljárási rendet szegett meg az önkormányzat vezetõsége. Nem hiszem, hogy ennél több mindent meg lehetett volna még szegni. Talán valamilyen nemzetközi egyezményt még meg lehetett volna közben szegni, csak nem hiszem, hogy azt az Állami Számvevõszéknek le kellene írni. Nem tudom, hogy mit, milyen szabályt kellene még áthágni, hogy az egyébként tényleges politikai felelõsséggel tartozó tb-önkormányzat elnöke vállalja a felelõsséget és vállalja a politikai konzekvenciáit is. A fejlesztésre szánt összeg, ami a költségvetésben szerepelt, 2,3 milliárd forint volt, ebbõl adtak ki 150 millió forintot teljesen szabályellenesen. Ez 6,5 százaléka ennek az összegnek. Tessék elképzelni, amikor a költségvetésbõl 6,5 százalékot, mondjuk, a miniszterelnök, minden szabályt fölrúgva folyósít... - mi történne a saját pártján, a parlamenten belül.
A vagyongazdálkodás - már elõttem szóltak errõl, de azért elmondanék egypár példát errõl a vagyongazdálkodásról. '94-ben a két önkormányzat különbözõképpen vonta le a tanulságot abból, hogy Lupis Józsefet bízták meg állampapírok vásárlásával, és ez nem történt meg ténylegesen, tehát egy elég komoly veszteség érte a két önkormányzatot. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat a Lupis-ügy, a Lupis-történet után hajtott végre egy olyan vagyonkonverziót, ahol banki részvényeket cserélt Medicor-részvényre. A vagyonvesztés az auditáló szerint 100 millió forint.
A késõbbiekben - illetve két évben együtt, '94-ben és '95-ben - 11,4 milliárd forint került át, vagyon került át a két önkormányzathoz, amit alapvetõen a Egészségbiztosítási Önkormányzat kezel. Ebbõl 7 milliárd forint két nagy banknak a részvénye: az OTP- és a Postabank-részvények; ezek, ha jól emlékszem, a bank 20-20 százalékos részesedését jelentik. Ezenkívül 1 milliárd forintot - tehát a 11 milliárd forinton fölül 1 milliárd forintot - kapott a két önkormányzat a járuléktartozás, tehát nem behajtott vagy behajthatatlan járuléktartozás címen. Ennek ellenére van olyan részvényük, ami nincs a mai napig a nyilvántartásba véve. Ilyen az OKHB-részvény, illetve a Thermal Invest Rt.-részvény - tehát ezek között nem is szerepel.
Az önkormányzat kapott - mert fejlesztésekrõl és vagyonról van szó - épület-beruházásokra a tervben 1 milliárd forintot, illetve 100 millió forinttal többet költött, mint ami hivatalosan a tervben szerepelt, és tulajdonképpen a Budapesti Egészségbiztosítási Pénztár irodáján vagy épületén kívül nem talált az Állami Számvevõszék indokolatlan épület-beruházást.
De egy azért van: az elõbb említett részvénykonverzió azt jelentette, hogy 1 milliárd forintnyi névértékû részvényt 662 millió forint névértékû Medicor- részvényre cseréltek. Az auditor szerint 130 millió forint értékvesztés történt, és az Állami Számvevõszék mellékesen megjegyzi, hogy 50 millió forintot hanyagságból az önkormányzat, kamat és hozam címén, az Omker- és a Creditanstalt-jegyek után nem hajtott be.
Szándékosan soroltam fel ezeket a számokat, tudniillik ezeket össze kell adni, hogy milyen mennyiségû vagyonvesztés, illetve milyen mennyiségû hanyagság történt - vagy hanyag pénzkezelés.
Egy utolsó példát mondanék, a Hotel Carbona: '94-ben a könyv szerinti érték 150 százalékáért írták jóvá, az auditor szerint 200 millió forint a vagyonvesztés. 615 millió forint addig be nem hajtott követelést írtak jóvá. Akárhogy is nézem, ezeket a számokat összeadom, majdnem 1 milliárd forintnál tartunk úgy, hogy nem jelentéktelen a mûködési költsége a két önkormányzatnak, és nem jelentéktelen felelõsség terheli õket. Hiszen választott, arra választott vezetõkrõl és önkormányzati tagokról van szó, akiknek az lett volna az egyik alapvetõ dolguk, hogy ne elköltsék, hanem ellenõrizzék ezeknek a pénzeknek a szabályszerû mozgását, és ha nincs szabályozva, akkor szabályozzák azt.
(19.50)
Levonnám a konklúziót. Nem nagyon szeretnék Torgyán Józsefnél is hosszabb ideig beszélni, ezért tényleg csak a vagyonról, illetve a fejlesztésekrõl próbáltam valamit mondani.
Azt gondolom, a következõ konklúziókat kell levonni. Biztos, hogy az önkormányzatiság jelenlegi konstrukciója az egészségbiztosítás terén nem jó. Így nem hagyható, illetve ha nem nyúlunk a struktúrához, a belsõ szabályokat akkor is meg kell teremtetni velük, és ha mem tudják a belsõ szabályokat egyedül kialakítani, ami mondjuk egy kétszázezer fõs városban a területi önkormányzatoknak évek óta elég jól megy, akkor a külsõ szabályoknak kell olyan szigorúaknak lenniük, hogy ne tudjanak mást tenni, mint amit szerintünk kellene.
Azt gondolom, hogy az OEP jelenlegi vezetése - és ezt politikai támadásnak tessék venni, mert politikusokhoz beszélek és többek között politikai felelõsségükrõl van szó - nem alkalmas az Egészségbiztosítási Pénztár vezetésére és az ezzel járó feladatok ellátására. Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy ha az önkormányzatiság jelenlegi struktúráját nem változtatjuk meg, akkor is a kincstárba vagy egy önálló kincstárba csatolódjon be az Egészségbiztosítási Pénztáron keresztül menõ pénz.
Ez azt jelenti, ami ma már a területi önkormányzatok számára természetes, hogy két ellenõrzési ponton keresztül megy a pénz, míg valójában eljut a fölhasználóhoz, hiszen például a területi önkormányzatoknál az elején még a köztársasági megbízott - most már hivatalnak hívják -, de a kormány ellenõrzi a pénzutalásokat; a kincstár idei mûködésétõl számítva a kormány még egy ellenõrzési pontot beiktatott a pénzutalásoknál. Ez lenne a minimum, amit a két önkormányzattal kapcsolatban nekünk meg kell tenni.
Azt gondolom, tényleg egy külön vitanapot igényel, hogy az egészségügy finanszírozása, a mostani teljesítmény-finanszírozás szakmailag és közgazgatásilag mennyire tartható, ezért errõl most nem szólnék. De majdnem biztos vagyok abban, hogy nem szabad vagyont adnunk az egészségbiztosítási önkormányzatnak. Semmiféle közgazdasági alapja nincs annak, hogy folyamatosan beérkezõ pénzekbõl folyamatos szolgáltatást nyújtó, ehhez nem értõ, ezzel rosszul gazdálkodó önkormányzat kezébe vagyont adjunk.
A két önkormányzatnak a költségvetését mindenképp külön kell elkészíteni, többen szóltak errõl. A Ház elõtt fekszik egy Matyi László - Kiss József indítvány. Azt gondolom, ehhez módosító indítványokkal már most kapcsolódva meg lehet oldani a következõ esztendõre azt a fajta kötelezettséget, hogy külön nyújtsák be.
Különbözõ feladata van a két önkormányzatnak, és teljesen különbözõképpen lehet is õket megítélni. A nyugdíj-önkormányzat alapvetõen pénzügyi szolgáltatást nyújt, az egészségbiztosítási önkormányzat egy bonyolult rendszeren belül az egészségügyet finanszírozza, ahol a területi önkormányzatoknál van a tulajdon nagy része.
Azt gondolom, a vagyonátadás kérdését végleg le kell zárnunk, és ha akarunk vagyont adni, azt legfeljebb a nyugdíj-önkormányzatnak szabad, hiszen ott pénzbeli szolgáltatásokról van szó. Ott az értékállandóság egy fontos kérdés. Nem vagyok benne biztos, hogy nekik is kell. Az egészségbiztosítási önkormányzatnak nem szabad vagyont adni a késõbbiekben.
Az állami garanciát a nyugdíj-önkormányzat esetében nem tudjuk megszüntetni, hiszen az állam törvényben szabályozta a nyugdíjemelés rendszerét, és nincs is szükség arra, hogy ez megváltozzon.
Abban a pillanatban mást jelent majd az állami garancia, ha az egészségbiztosítási önkormányzatot, vagy a mostani egészségbiztosítási önkormányzatot felváltja egy másfajta irányítási, vezetési rendszer. Akkor lehet visszatérni erre, ha eldöntjük, hogy választott önkormányzat fogja-e kezelni az egészségbiztosításra szánt igen nagy összeget, vagy pedig pont a kormány felelõssége és pont az állami garancia miatt a kormány ugyanolyan mértékben képviselt lesz, mint a munkaadók és a munkavállalók. Természetesen ez jelenthet majd egy egészen más szisztémát, és nem biztos, hogy a választási rendszer a legjobb.
Egész mást jelent az állam garanciája, ha egy kincstáron megy keresztül a pénz, vagy ha a területi önkormányzatok ellenõrzéséhez hasonló erõs ellenõrzést lehet az önkormányzatok mellé állítani.
Tehát a konklúzióm az, hogy '94-ben - ami az elsõ igazán önálló év volt a két önkormányzat számára, és amit követett utána egy másik év, amikor a '94. évi tapasztalatokat levonhatták volna - az egészségbiztosítási önkormányzat nagyon rosszul vizsgázott, és azt gondolom, vezetõinek közös politikai felelõssége megállapítandó. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)