DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház!
Az Állami Számvevõszék jelentése átfogóan és részletesen bemutatja a törvényjavaslat tartalmi hibáit, az elõforduló törvénysértéseket, amelyek közül egy esetben - ez a hírhedt CN-kliniák ügye volt - az ÁSZ ügyészségi feljelentést is tett.
Miért ilyen késõn kerül a parlament elé ez a törvényjavaslat? Az ÁSZ jelentése szerint már a múlt év szeptemberében megtárgyalták az önkormányzatok a zárszámadást. Mi késleltette a benyújtást? Miért az 1994. évi állami költségvetés lezárása után kerül sor az államháztartás részét képezõ társadalombiztosítás 1994. évi gazdálkodását lezáró törvényjavaslat megtárgyalására?
Az 1994-es esztendõ volt az önkormányzatok elsõ teljes, önálló esztendeje. A '94-es költségvetést már õk készítették elõ. A költségvetés idõre elkészült, 1993. végén fogadta el a parlament, megjegyzem, azóta sem történt ilyen, mégis sem a bevételi, sem a kiadási fõösszegek nem egyeznek a teljesítéssel. Minden összeg meghaladja a tervezetet. A hiány 23.772 millió forint.
Ennek alapján indokolt lett volna 1994. második felében pótköltségvetést benyújtani, amint azt elõírja a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi LXXXIV. törvény - idézem -: "A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap kezelõje pótköltségvetési törvényjavaslatot kell készítsen, ha az érintett alap várható egyenlege éves szinten ötezer millió forinttal kedvezõtlenebb, mint az elõirányzat".
Hogyan sáfárkodtak az önkormányzatok a rájuk bízott javakkal? Az ÁSZ jelentésébõl és a botrányokról szóló híradásokból szomorú kép rajzolódik ki. Pazarló gazdálkodás, zavaros pénzügyek, némely esetben a bûncselekmény határán vagy azon túl. Mindezek kárvallottjai az ellátottak. Precízebben fogalmazva az ellátottaknak nevezettek, akik ellátottsága azért egyre bizonytalanabb. Akiket nyugdíjcsõddel, gyors korhatáremeléssel fenyegetnek, akiknek ellátására sok ezerrel kevesebb az egészségügyi dolgozó, akik olyan intézményekbe kényszerülnek, amelyeknek a dologi ellehetetlenülése már kimagyarázhatatlan.
A kritikus kiadási tételekre elõirányzott összegek - a nyugdíj, a táppénz, a gyógyszertámogatás - máig húzódóan elégtelenek. Ennek kárát is a biztosítottak látják.
(20.00)
Ha csak azt nézzük, hogy milyen hihetetlen mértékben megdrágultak és így a társadalom egyre nagyobb része számára megfizethetetlenné váltak a gyógyszerek térítési díjai, az is mutatja, hogy az OEP és a kormány képtelen kezelni a kialakult helyzetet. A mindkét oldali tehetetlenség vesztesei megint az idõsek, a krónikus betegek és a gyermekes családok.
Az egészségügyi kockázatok csökkentését elõsegítõ programokra 2 milliárd forintot használtak fel. Ezek elbírálásában nehéz bármiféle szakmai koncepciót felfedezni. Az ÁSZ jelentése úgy fogalmaz, hogy számos visszásság, ellentmondás és szabálytalanság terhelte ezek felhasználását. Közel 100 milliót ebbõl arra fordítottak, hogy saját mûködési kiadásaikat finanszírozzák, miközben az alapok együttes mûködési kiadásai meghaladják a 16 milliárd forintot.
Tisztelt Ház! Itt a szociális biztonság meghatározó rendszereinek, a nyugdíjnak és az egészségügynek a jövõjérõl van szó, ami sem tehetetlenséget, sem késlekedést nem tûr.
Summaként azt kell mondanom, hogy eljött az ideje annak, hogy az Országgyûlés összefüggéseiben áttekintse a társadalombiztosítási önkormányzatok mûködését és - a tanulságokat levonva - a szükséges törvényi lépéseket megtegye. Köszönöm. (Taps.)