DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A gazdasági bûnözés és az ehhez kapcsolódó feketegazdaság elleni küzdelem egyrészt megfelelõ jogi szabályozást, másrészt hatékonyan mûködõ bûnüldözõ apparátust kíván. E két feltétel együttes megléte biztosíthatja csak a megfelelõ fellépést a gazdasági bûnözéssel, a feketegazdasággal, a korrupcióval szemben.
Hangsúlyozva azt, hogy a feketegazdaság elleni fellépésnek nem egyetlen és nem is legfontosabb terepe a büntetõjog, szükséges, hogy a büntetõjogszabályok megfelelõ választ adjanak a gazdasági bûnözés új elkövetési formáira, és a gyakorlatban nem megfelelõnek bizonyult bûncselekményi tényállásokat az Országgyûlés módosítsa.
Képviselõtársaim elõtt is ismert, hogy a Btk. gazdasági bûncselekményeket szabályozó XVII. fejezetét nem elõször módosítja a parlament. Az 1994. évi IX. törvény hosszabb idõre megoldani látszott a gazdasági bûnözéssel kapcsolatos büntetõjog-alkotási feladatokat. Hogy mégis e tárgyban ismét törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, annak három oka van: újabb bûnelkövetési formák jelentek meg a gazdaság területén, a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok között egyes törvényi tényállások a gyakorlatban alkalmazhatatlanná váltak, vagy éppenséggel nem biztosítanak kellõ védelmet a bûnelkövetõkkel szemben. Végül pedig az elmúlt két évben is több olyan törvény került bevezetésre vagy módosult, amelyek közvetlenül is kapcsolódnak a Btk. egy-egy rendelkezéséhez.
Nemrég fogadta el a Ház a környezet védelmével kapcsolatos kerettörvényt. E törvény egyes rendelkezéseinek érvényesítése érdekében teendõ jogalkotási feladatokat is meghatározott az Országgyûlés országgyûlési határozat formájában. Ennek értelmében az 1996-97-98. években folyamatosan meg kell alkotni a környezet védelmét szabályozó egyéb törvényeket, kormányrendeleteket és miniszteri rendeleteket.
Ugyanakkor megállapítható, hogy a Btk. jelenlegi szabályai elégtelenek, és nem vagy csak nehezen alkalmazhatók a gyakorlatban. Ezért a javaslat módosítja a Btk.-ban jelenleg is meglévõ környezetkárosítás és természetkárosítás bûncselekményét, valamint a sugárzó anyaggal visszaélés bûntettét; egyúttal új bûncselekményeket is vezet be, a környezetre ártalmas hulladékokkal, radioaktív anyagokkal, valamint a nukleáris létesítményekkel való visszaélések szankcionálása érdekében.
A büntetõjogi üldözhetõséget kívánó új elkövetési formáknál elsõsorban a pilóta- vagy piramisjáték néven ismertté vált "gazdasági tevékenységet" kell említeni. A "gazdasági tevékenység" szót természetesen idézõjelben kell érteni, hiszen a piramisjáték egyik fõ jellemzõje, hogy valós gazdasági tevékenység nem folyik, és a belépõk hasznot csak az újabb belépõk által befizetett pénzösszegektõl várhatnak.
A javaslat szerint a piramisjáték szervezését az követi el, aki mások pénzének elõre meghatározott formában történõ és kockázati tényezõket is tartalmazó módon való összegyûjtésére és szétosztására alapuló játékot szervez.
(17.50)
A közvélemény elõtt gyakran önsegélyezõ körnek, alapítványi célok támogatásának, illetve támogató, segítõ, ajándékozó programnak feltüntetett tevékenységek fõ jellemzõje - mint arra már utaltam -, hogy valós gazdasági tevékenység nem, vagy csak minimális mértékben történik. A résztvevõk meghatározott pénzösszeg befizetése és újabb játékosok bevonása után a befektetett pénz többszörösét elérõ, viszonylag nagy összegû bevételt remélnek.
A játék rendszerének, mûködtetésének lényege az úgynevezett piramisépítési folyamat. A játék sikere az újabb és újabb résztvevõk beszervezésén múlik, és elõbb vagy utóbb - amikor újabb tagok beszervezésére nincs lehetõség - a piramis alsó szintjén lévõk nem jutnak hozzá sem az ígért haszonhoz, sem a befektetett pénzükhöz. A piramisjáték azon sajátossága, hogy minél késõbb szakad meg, annál nagyobb lesz azon részvevõk száma, akik nem jutnak hozzá sem a befizetett összeghez, sem az ígért jövedelemhez, indokolja azt, hogy a piramisjáték szervezése minden egyéb következmény nélkül bûncselekmény legyen.
A jogosulatlan biztosítási tevékenység szintén elõrehozza a büntetõjogi beavatkozás lehetõségét. Nem kell megvárni, míg az ilyen tevékenységet folytatók az államnak és az ügyfeleknek kárt okoznak, hanem pusztán a biztosítási tevékenységnek az 1995. évi XCVI. törvényben meghatározott, engedély nélküli folytatása bûncselekménynek minõsül a jövõben.
A bankkártya használata az utóbbi idõben egyre inkább elterjed. Számos esetben elõfordul, hogy a bankkártya-tulajdonosok a számukra biztosított hitelkeretet túllépik, az így megszerzett összeg végleges eltulajdonításának szándéka, a csalás azonban nem bizonyítható. A javaslat - a fedezetlen csekk kibocsátásához hasonlóan - bevezeti a fedezetlen bankkártya felhasználásának bûncselekményét.
Mindhárom bûncselekmény közös jellemzõje, hogy az ezekhez kapcsolódó magatartások jórészt a hatályos szabályok szerint is büntetendõk, önálló bûncselekményként való megjelenítésüket a büntetõjogi beavatkozás lehetõségének elõrehozása, illetve a bizonyítási nehézségek leküzdésének igénye indokolja.
A termelõi, értékesítési és kereskedelmi szokások változása folytán a gyakorlatban problémát okoz az, hogy a rossz minõségû termék forgalomba hozatalának bûncselekményénél a törvény jelentõs mennyiségû termékre történõ elkövetést, míg az áru hamis megjelölésénél jelentõs mennyiségû áru ilyen megjelölését követeli meg. E jelentõs mennyiség kritériumai többé-kevésbé megegyeznek a hatályos szabályokban megjelölt jelentõs értékkel, ami bûncselekmény esetében 1 millió forintot meghaladó összeget jelent. A törvényjavaslat nagyobb mennyiséget kíván meg: ez - a nagyobb értékhez igazodóan - körülbelül 200 ezer forint értékû terméket, illetve árut jelent.
Végül - mint ahogy az elején már utaltam rá - a javaslat több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a közelmúltban elfogadott törvényekhez, így a deviza-bûncselekmény módosítását, a rossz minõségû termék forgalomba hozatalánál, a fogyasztó megtévesztésénél az állami szabvány felváltását a nemzeti szabvánnyal, továbbá a csempészet, vámorgazdaság törvényi tényállásának a módosítását.
Indokolt néhány szót szólni arról, hogy mi indokolja e látszólag eltérõ tárgyú büntetõjogszabályok módosításának egy javaslatban történõ benyújtását. A környezet büntetõjogi védelme és a gazdasági bûncselekmények egyaránt kapcsolódnak a feketegazdasághoz. A környezetvédelmi bûncselekményeknél elsõsorban ilyen a környezetre veszélyes hulladékok jogellenes elhelyezése, tárolása, a gazdasági bûncselekményeknél a jogosulatlan biztosítási tevékenység vagy a piramisjáték, hiszen az így szerzett illegális jövedelmek után általában nem történik meg a közpénzek befizetése. A kormány ezt ismerte fel, amikor az 1091/95. számú kormányhatározatában elõírta a gazdasági bûncselekményeket szabályozó XVII. fejezet felülvizsgálatát, valamint a környezet fokozott büntetõjogi védelmének megteremtését.
Utalva arra, hogy a feketegazdaság elleni hatékony fellépést a kormány is elsõsorban a gazdasági környezet jobbításával kívánja elérni, úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat elfogadására környezetünk szennyezésének, károsításának megakadályozása, a gazdasági bûnözés visszaszorítása érdekében szükség van, ezért kérem, hogy a törvényjavaslatot tisztelt képviselõtársaim támogassák és fogadják el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)