DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Félve kezdem napirend elõtti felszólalásomat, hiszen a mai napon egy olyan kormánypárti cenzúra ért, ami nyilván engem is érinteni fog napirend elõtti felszólalásomban.
A rendõrség napja alkalmából nyújtottam be napirend elõtti felszólalást, amelynek az volt a címe "Ki fogja megölni a sárkányt?" - és ez a rendõrség napjáról kellene hogy szóljon.
Negyedik éve már, hogy sárkányölõ Szent György napján az egész ország a rendõrség napját ünnepli. Nem vitatható, hogy a rendõrök nagyon veszélyes és felelõsségteljes munkát végeznek. Nagyon nehéz feladat eredményes munkát végezni akkor, amikor a rendõrségi technikai fejlesztések elmaradnak vagy nagyon minimálisra korlátozódnak, a rend õrei túlterheltek, alulfizetettek, és visszatérõ problémákkal küzdenek, mint például az egyébként is fiatal állomány továbbfiatalításával, a képzett munkatársak - különösen a diplomás vagy többdiplomás munkatársak - elvándorlásával, hiszen a szakmai tapasztalatot és a rutint még a legjobb fiatalokkal sem lehet pótolni. Emellett a rendõri testületbõl hiányzik háromezer rendõr, miközben együtt élünk a szervezett bûnözéssel, például a soha nem látott méretû, üzletszerû autólopásokkal, több milliárd forintra elkövetett gazdasági bûncselekményekkel és a terjedõ kábítószer-forgalommal.
A rendõrök által végzett megfeszített munkát, a "csúcsra járatást" a maradó rendõrök is már csak nagyon rövid ideig képesek folytatni. Már Tolna megyében is érezhetõ - pedig ez a megye a közbiztonság szempontjából igen elöl áll a sorban -, hogy a rendõri reakciók az eredményességre való törekvésben lelassultak.
Az utolsó hetekben e Ház falai között sok szó esett a miniszterelnök úr nyomozóhivataláról, amelyre az elõzetes sajtótájékoztatók szerint több mint egymilliárd forintra lenne szükség.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Szocialista Párti Képviselõk! Önök a hétvégi rendõrnap alkalmából személyesen is betekinthettek abba, hogy ez a szervezet milyen munkát végez, milyen megfeszített munkát végez, és meggyõzõdhettek talán arról, hogy a szakszerûtlen és nagyon költséges miniszterelnöki nyomozóhivatal helyett a már alkotmány alapján mûködõ rendõrséget kellene mûködésében és eredményességében megerõsíteni.
1995. június 27-én a belügyminiszter úr - nagyon sajnálom, hogy nincs jelen az ülésen - egy interpellációmra így válaszolt: "Hosszabb távon, való igaz, csak az eddigieknél nagyobb ráfordítással biztosítható, hogy a rendõrség munkájában lényeges romlás ne következzék be. Ezért az elnök úr - mármint az házelnök úr - kezdeményezése alapján politikai vitanapot kezdeményezünk rövidesen, ahol megtárgyalásra terjesztjük elõ átfogó értékelésünket, elemzésünket."
Azóta eltelt egy év; egy év alatt nem tettek ilyen javaslatot. A rendõrség napja jó alkalom arra, hogy kérjem a miniszter urat ígéretének megvalósítására.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és köszönöm, elnök asszony, hogy megadta a szót. (Taps az ellenzék padsoraiban.)