BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "A magyar közlekedéspolitikáról, és a megvalósításhoz szükséges fontosabb feladatokról" címû anyagot a megalapozó anyaggal együtt a Fidesz közlekedéspolitikai kabinetje áttekintette. Már korábban - hiszen ez évek óta érlelõdõ anyag - javasoltuk, hogy az Országgyûlés tûzze napirendjére, és sajnálattal, bár logikailag megértéssel fogadtuk azt, hogy a területfejlesztési törvény vitája kapcsán a gazdasági bizottság egyetértõ javaslatát követõen a környezetvédelmi és területfejlesztési bizottság indítványára a határozati javaslatot elnapoltuk, és csak most jutott ismételten a tisztelt Ház elé.
Fontosnak tartjuk, hiszen minden párt, minden önkormányzat - akár területi, akár helyi, falusi és városi önkormányzat - minden fórumán szerepelnek a közlekedéspolitikai kérdések, az interpellációknak nagy része is a közlekedési hálózat fejlesztésével, annak védelmével, megtartásával vagy üzemeltetési hiányosságaival kapcsolatban érkezik a miniszter úrhoz, államtitkár úrhoz. Fontosnak tartjuk azért is, mert mint ahogy ez az anyag indoklásában is, a kiegészítõ anyag indoklásában is szerepel, a közlekedéspolitika és annak alkalmazott tudományai elég öntörvényû dolgok, és ha a parlament nem hoz határozatot, akkor is mûködnek, a kormány vagy a kormányfõ közlekedéspolitikája akkor is hatást gyakorol az ország fejlõdésére, hogyha abban a parlament nem hoz határozatot. Ezért tehát fontos, hogy a parlament által ellenõrzött és a parlament által meghatározott közlekedéspolitika érvényesüljön, és ne helyi, ne lokális érdekek törjenek utat és elõzzék meg az egész nemzet érdekeit és értékeit, vagy - még annál is kiterjesztettebb értelmezésben - az európai értékeket és érdekeket.
Úgy gondoljuk ebbõl az anyagból is, hogy bizonyos mértékben a területfejlesztési törvényben megfogalmazottak, és fõleg annak végrehajtására a regionális területfejlesztési vagy megyei területfejlesztési tanácsokra vonatkozó és várható kormányhatározat és miniszteri rendelet, és annak megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló elõterjesztés bizonyos mértékben rivalizál egymással. Ez a rivalizálás nem lenne káros, hogyha ez jó irányban hatna. Megfigyelhetõ, és a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az a megállapítása, hogy a kormányzati munka korszerûsítésénél és az egyes feladatok és hatáskörök átvilágításánál továbbra is a Fidesz által korábban is javasolt irányban kell ezt a munkát vinni és fejleszteni. Ez pedig az egységes magyar infrastrukturális hálózat fejlesztése, mint meghatározó és megalapozó cél. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy ezen elõterjesztésen túl, a többi infrastruktúrát, illetve az infrastruktúrát kiterjesztettebb értelmezésben készüljön anyag és elõterjesztés, amely a többi infrastrukturális elemet is magába foglalja és koncepcionális összefüggéseket is tartalmaz.
Kiemelten foglalkozik ez az anyag is - és fontosnak tartjuk - az európai integráció szabta követelményekkel, hiszen egy ilyen közlekedéshálózat, amilyennel ma a Magyar Köztársaság rendelkezik, az az európai integrációban való részvételünk esetén a közösségtõl indokolatlanul nagy és aránytalan támogatásokat követelne, ami a csatlakozásunkat hátráltathatja. És azért is indokoltnak tartjuk ezen anyag beterjesztését, mert a környezet védelme és a természet védelme érdekében egyre inkább olyan mozgalmak és törvényi keretek indultak el, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül a magyar közlekedéspolitika és megvalósításának legszükségesebb feladatai körében. Milyen helyzetben került most ez a törvény, ez a határozati javaslat a tisztelt Ház elé? Úgy ítéljük meg, hogy akkor került ez elénk, amikor a vasúti áruszállítás remélhetõleg elérte a mélypontját, és innen már csak egy fellendülõ szakasz következhet be. Amikor megakadt a vasúthálózat villamosítása, amikor a vasúti átjárók közbiztonsága, közlekedésbiztonsága sok kívánnivalót hagy maga után, amikor vita folyt, és remélhetõleg lezáródott, a mellékszárny-vonalak megszüntetésérõl illetve racionalizálásáról, akkor a vasúti szállítások biztonsága érdekében a jelenlegi állapotokhoz képest sokkal nagyobb odafigyelés és gondoskodás szükséges. Akkor került ez elénk, ez a határozati javaslat, amikor a személyforgalmi teljesítmények közül fõleg a közúti közlekedésben az egyéni közlekedés nyert teret - minden erõfeszítés ellenére -, amely nem környezetkímélõ, és amelynek a hatékonysága nem az európai irányvonalat követi. Feltétlen fontos tehát, hogy fõleg a városi, elõvárosi közlekedésekben az úgynevezett tömegközlekedés nagyobb teret kapjon. Olyan idõszakban került ez elénk, amikor Magyarországon, miniszter úr szóhasználatával élve, nem összefüggõ autópálya- és autóút-hálózat van, hanem autópálya-szakaszok és -darabok, amikor vita folyik társadalmi méretekben is a fizetõ autópályák igazságosságáról és az autópályadíj-fizetési módszerekrõl, azaz, hogy egy felfüggeszthetõ kiragasztható matrica vagy autópálya kapu oldja meg ezt.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt a hatékonyabb, a kevesebb terhet és kevesebb költséget jelentõ módszer mellett tört a lándzsát. Egyetértünk a koncessziós autópálya-fejlesztés beindításával; a koncessziónak Közép-Európában a kelet- európai országok közül szinte egyedül Magyarország tudott eleget tenni, ennek a megszakadása, finanszírozási vagy politikai megfontolások miatti megszakadása újabb tíz évre halaszthatná el az autópálya-hálózat fejlesztését. Ezért tehát fontosnak tartjuk a jól megtervezett és a kellõ idõre, és a kellõ használati díj fejében meghatározott koncessziók tovább folytatását.
(20.40)
A benyújtott javaslat olyan idõszakban került elénk, amikor erõfeszítések ellenére mind a közúti, mind a vasúti közlekedési hálózatok sugaras hálózatán kevés, nem elegendõ módosítás született. Így még mindig Budapest-centrikus és Budapestet túlterhelõ, Budapestet rendkívüli környezeti és egyéb károkkal terhelõ a magyar úthálózat, amely Trianonban alakult ki. Ennek az oldása feltétlen szükséges, hogy a közlekedéspolitikai koncepció szerves része legyen. Még akkor is, hogyha Budapestnek - a megítélésünk szerint - túlhajszolt közúti és vasúti híd fejlesztésekben betöltött szerepét, a Duna alsóbb szakaszán fel kell hogy váltsa újabb közúti és vasúti hidaknak az építése, határozottabban, így Dunaújváros és Szekszárd térségében, ami sokat segíthet a budapesti túlterhelt közlekedésen is.
Feltétlen fontos fejezete kell, hogy legyen - mint ahogy a határozati javaslatok között is ez szerepel - a helyi és a helyközi tömegközlekedési, szállítási igények kielégítése. Nem maradhatnak az önkormányzatok magukra a helyi közlekedés megoldásában, nagyobb szerepet kell kapni a privatizációnak. E privatizációba - mint ahogy többször interpelláltunk e témában - az önkormányzatoknak és a helyi közösségeknek nagyobb szerepet kell kapniuk. Félõ, hogy a helyközi közlekedés támogatásának hiányában több kistelepülés, több zsákutcán élõ polgár kaphat alacsonyabb szintû szolgáltatást a közlekedési költségek növekedésével. Nem kapott kellõ hangsúlyt a közlekedéspolitikában, de ipari miniszteri államtitkár úr jelenléte is arra inspirál - és minden hozzászólásomban ezt szóvá teszem -, hogy nagyobb védelmet kell hogy kapjon a hazai gépjármûgyártás, amely a 24. órában van, ha az Ikarust, de ha a vasúti gurulóállományt veszem figyelembe.
Rendkívül fontos, hogy ez a tradicionális és korábban húzó ágazatnak számító iparág megmaradjon, és nemcsak magyar, hanem egész Közép-Európában is keresett árucikk legyen a késõbbiekben is. Mi elõbbre sorolnánk a prioritás - bocsánat - a stratégiai szempontok között az élet- és vagyonbiztonságot mind a közúti, mind a vasúti közlekedésben. Akkor is, hogyha igen komoly erõfeszítések történtek: elkerülõ utak, autópályák építésével, kijelölt gyalogos-átkelõhelyek létesítésével, és a vasúti átjárók biztonságának a javításával a forgalombiztonsági területen. Nem engedhetõ meg - még ha javulás is van -, hogy Magyarországon egy kisebb vagy egy közepes falu lakossága pusztuljon el közúti és vasúti jármûbalesetben. Nem engedhetõ meg, hogy közel százezer vagy annál is több állampolgár szenvedjen maradandó sérülést, és több tízmilliárdos nagyságrendû legyen az a kár, amely a közlekedés rendszabályait nem betartók miatt, illetve a nem megfelelõ és szakaszosan eltérõ viszonyokat hozó közúti és vasúti pályák állapotából következik be. Ez egy sziszifuszi munka, mégis az egyik legfontosabb és az európai közlekedési hálózatba való kapcsolódásunknak és a turizmusba való kapcsolódásunknak is záloga lehet e területen való még határozottabb elõrejutás.
Miniszter úrral együtt részt vehettem az ezredik kilométer kerékpárhálózat megépítésénél, és egy olyan megyében, ahol a századik kilométer is megépült. Biztos vagyok benne, hogy a közlekedéspolitikai koncepcióban is kiemelten kell kezelni a környezetbarát és az egyéni teljesítményeket is jobban figyelembe vevõ kerékpárhálózat fejlesztését. Így nagyon fontosnak tartanám, ha a Duna menti kerékpárút, valamint a nagy üdülõközpontok és a fõváros - így a Balaton és Budapest, Velencei-tó és Budapest, de a Tisza-tó és Budapest - kerékpárút- hálózatának a kialakítására is az önkormányzatokkal együtt fokozottabb ütemben kerülhetne sor.
Mi is kiemelt fontosságúnak tartjuk a vízi közlekedési hálózat fejlesztését. Ami itt megfogalmazódik, az évek óta egy fájó seb, egy égõ seb a magyar közlekedéspolitikában, hiszen a Duna idõszakos és nagyon rövid idõszakú hajózhatósága az európai integrációnknak egyik veszélyeztetõje is lehet, és itt több párt - érdekes módon - ismét és ismét a Duna hajózhatóságát összefüggésbe hozza a bõs-nagymarosi vízerõmûnek a megépítésével, illetve annak elmaradásával. Egy biztos, hogy a Duna hajózhatóvá tétele a magyar gazdaság számára rendkívül fontos, és az európai csatlakozásunk megítélésének egyik pontja lehet.
Kevés szó esik az elõkészítõ anyagban is, ebben az összefoglaló anyagban a csõvezetékes szállításoknak a szükségességérõl és a fontosságáról. Mi azt támogatjuk, hogy a csõvezetékes szállítás kapjon nagyobb szerepet és az ország függõsége, egyoldalú függõsége oldódjon. Azt viszont nem tartanánk helyesnek, hogyha az ország területén más nemzetek, más hatalmak, más gazdasági és monopolhelyzetben lévõ közösségek használhatnák ki ezt a nagy állami bevételt és nagy biztonságot adó szállítási formát. A magyar gazdaság, a magyar politika érett ahhoz, hogy ennek fontosságát felismerje.
Nem tartjuk elégségesnek azt, ami a repülés területén kialakult, bár tudjuk, hogy a kormány - a mindenkori kormány - jelentõs erõfeszítéseket tett meg, hogy Ferihegy Közép-Európa és Európa egyik fontos légiforgalmi központja maradjon. Ennek a fejlõdését, fejlesztését azonban még ebben a ciklusban tovább kell folytatni. Ugyanígy nagyon felemás helyzetet teremt az, hogy Európában egyedül Ferihegy reptere gyorsforgalmi vasúttal nem bekötött az ország fõvárosába. Ezen is változtatni szükséges.
Nem részletkérdés, de nagyon fontos terület, amelyet mi kiemelten kezelünk, hogy az útépítõ és útfenntartó szakma az átalakulást követõen is veszélyes helyzetbe került, hiszen monopolhelyzetbe kerültek és külföldi többségi tõkés társaságok monopolhelyzetét jelzik a kõbányák. Ma már Magyarországon egy aszfalt, egy cég tulajdonába kerültek az aszfaltkeverõ telepek, amelyeknek száma 40-rõl 20-ra csökkenhet, és így miniszter úr elé rövidesen, illetve a beruházók elé rövidesen 60-80%-os áremeléssel érkeznek majd a javaslatok amiatt, hogy nem figyeltünk eléggé sem a kõbányák, sem az aszfaltkeverõ telepek tulajdoni viszonyainak az alakulására. Ezt a hibát nagyon nehéz lesz korrigálni.
Úgy gondoljuk, s ezzel szeretném zárni a gondolataimat, hogy a határozatformánál - annak haszna érdekében - határozottabb meghatározások szükségesek. Az Országgyûlés ne csak tudomásul vegye, hanem a modernizációs programjának egyik kulcskérdésének tartsa a közlekedéspolitika megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló határozatot, és törekedjen: az éves költségvetésben ezek az elvek határozottan részt is kapjanak. A fõ irányokból eredõ célok közül elõbbre sorolandónak tartjuk - bár tudom, hogy ez nem rangsort jelent, mégis - a környezetvédelmi szempontokat és ezen belül is fõleg az emberi életek és vagyontárgyak szempontjából fontos célok megfogalmazását elõbbre kívánjuk sorolni és az idegenforgalmi, a turizmussal összefüggõ célokat is javasoljuk, hogy miniszter úr vegye elõrébb. A tranzitáramlatok, a fõ tranzitáramlatok irányába teendõ feladatok közül - én úgy gondolom, és Fidesz-Magyar Polgári Párt osztja ezt a véleményemet -, hogy kicsi és szegény ország vagyunk ahhoz, hogy a tranzit- és a helyi forgalomnak egy jelentõs elszeparálása lehetséges legyen, ezért ennek az átmenõ forgalomnak és a belsõ regionális fejlõdést is segítõ autópályáknak az összehangolása a helyi érdekekkel rendkívül fontos. A vasútvonalaknál szeretném kihangsúlyozni a biztonságot, és itt társadalmi összefogásra is szükség van. Ma van olyan megye, ahol egy évben, egy fél évben 1600-nál több közúti jelzõtáblát tulajdonítanak el, és visznek el színesfém-feldolgozókhoz, és nap mint nap látni azt, hogy vasutasok és az ott közlekedõk biztonságát akadályozó kábellopások és rongálások történnek. Ez nem tartható.
(20.50)
Egyetértünk a logisztikai központoknak, és a kombinált fuvarozás hálózatának a kialakításával, amelyekben mi nemcsak a hatékonyságnövekedést, hanem jelentõs környezeti, Ausztriához hasonlóan környezeti javulást is eredményesnek tarthatunk. A helyközi - bocsánat - a helyi és a belföldi személyszállítási közszolgáltatásoknál ismételten hadd hívjam fel miniszter úr figyelmét a privatizáció fontosságára, a helyi önkormányzatok bevonására.
A személygépkocsi-forgalommal, azok korlátozásával kapcsolatosan, továbbá az indokolt dunai és tiszai víziközlekedésnél mi határozottabban fogalmaznánk, programot kell kidolgozni, mind a korlátozásokra, mind pedig a g) pontban megfogalmazott dunai és tiszai víziközlekedésre. Ezek a megfogalmazások, ezek minden programban vissza-visszatérõk, és nagyon kevés az az eredmény, amelyet fel tudunk mutatni. Határozottabb, a fejlesztés és a fenntartás arányát még határozottabban megfogalmazó fenntartható fejlesztést tûzzünk magunk elé, a vasúti és közúti közlekedés tarifájának az átgondolását, hogy ne csak írott malaszt legyen a vasúti közlekedés irányára való visszafordítása, mind a teherszállításnak, mind a személyforgalom bizonyos részének, és meg kell fontolni ismételten azt - bár én közútas vagyok, - hogy az Útalap vagy Közlekedési Alap dilemmáját miként lehetne feloldani. Ha azt akarjuk, hogy a vasút és közút és a többi közlekedési alágazat között is egy harmonikusabb viszony jöjjön létre, az Útalap érdekeit és elõnyeit megtartva a Közlekedési Alap kidolgozására is javaslatot lehetne tenni, mert csak így lehet bevonni olyan forrásokat, amelyek ezt a nagyon gazdag és szinte megvalósíthatatlan programot meg tudják évtizedek vagy évek alatt egy közép- és egy hosszú távú tervben is valósítani. A Fidesz-Magyar Polgári Párt ha határozottabb javaslatokat kap a magyar közlekedéspolitikáról és megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról, és ha jobban összhangba kerül ez a sûrítmény a korábban benyújtott megalapozó tanulmányokkal, a közlekedéspolitika, ha jobban figyelembe veszi az élet- és környezetvédelem, természetvédelem igényeit, támogatni fogja ezeket a javaslatokat. Köszönöm a figyelmet.