DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Magam is a demográfiai helyzet alakulásával kezdhetem, nem részletezve az adatokat, hiszen azt hiszem, az utóbbi idõben már nagyon sokat hallhattak arról, hogy a demográfiai helyzet változásának következtében 2010 környékén és azután milyen súlyos helyzetbe kerülhet a nyugdíjbiztosítás. Én inkább csak azon csodálkozom, hogy ez a kormány a nyugdíjkorhatár-emelésen kívül a demográfiai helyzet ilyen alakulásával kapcsolatban mással nem foglalkozik. Ezt rendkívül furcsának tartom, hiszen ha egy kormány hosszú távon gondolkodik, ha végiggondolja, hogy bizonyos lépéseknek mi a következménye, hogy bizonyos lépéseket, bizonyos változásokat hogyan lehet megelõzni, akkor nyilván nemcsak egy dologgal kezd el foglalkozni, hanem több mindennel egyszerre. Hiszen nem lehet az az illúziója a kormánynak, hogy akár a nyugdíjrendszer reformjával - és különösen nem a nyugdíjkorhatár emelésével - a 2010 után adódó súlyos demográfiai feszültségeket, az ebbõl következõ - a nyugdíjrendszerben következõ - súlyos feszültségeket kezelni tudja.
Amennyiben a kormány nem alakít ki - és nemcsak ez a kormány, hanem a következõ is - nem alakít ki olyan családpolitikát, olyan családokat támogató és nem csak pénzben támogató rendszereket, amelyek a családstabilitás növelésén keresztül mérsékelhetik a demográfiai helyzet látványos romlását, javíthatják a lakosság egészségi állapotát, akkor hiába a korhatáremelés, hiába a nyugdíjreform, a 2000 utáni évtizedekben megoldhatatlan problémákkal áll szemben majd a következõ kormány. Ezért kérem önöket, kormánypárti képviselõtársaim, nézzék át azt a családpolitikáról szóló országgyûlési határozati javaslatot, amelyet a Néppárt nevében benyújtottam a parlamentnek, és gondolják végig: talán mégis támogatásra alkalmas lehet, talán mégis segíthet az elkövetkezendõ évtizedek súlyos feszültségeinek csökkentésében.
Szomorú dolog az is, hogy a kormány, bár a nyugdíjrendszer átalakításáról vitanapot rendez, bár a nyugdíjrendszer különféle elemeinek változtatásáról elõterjesztéseket küld - igaz, rendkívül röviden - tõkefedezeti nyugdíjrendszer kialakításáról beszél, ugyanakkor benyújtja a parlamentnek kizárólag a nyugdíjkorhatár emelésérõl szóló javaslatát, mely szerint nem lehet összefüggésében áttekinteni, hogy milyen is lesz a magyar nyugdíjrendszer, egyet tudunk, hogy a korhatár megemelkedik. De például, hogyan gondolja a kormány, ha mégis tõkefedezeti rendszert alakít ki, hogy fog viszonyulni a tõkefedezeti rendszer és a nyugdíjkorhatár-emelés egymáshoz? Például, milyen lesz a nyugdíjkiszámítási szisztéma? Most, ugye, olvashatjuk, hogy vannak büntetõpontok meg vannak javító-, illetve ösztönzõpontok, de hogy ezt mit jelent hosszú távon egy nyugdíj-megállapítási rendszerben, azt senki nem tudja megmondani, mert ezek a változások a jelenlegi rendszerre érvényesek, de minden további nyugdíjrendszerbeli változtatás fel fogja borítani a mostani számításaikat.
Tehát a kormány kiragad egyetlen elemet, a nyugdíjkorhatár emelését, azt gyorsan benyújtja a parlamentnek, gyorsan keresztül akarja vinni a kormánypárti képviselõkön, mindaddig, amíg rá nem jönnek, hogy majd a további lépésekkel összefüggésben ennek milyen következményei lesznek.
(12.30)