DR. DARÓCZY ZOLTÁN, az MSZP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A magyar felsõoktatás XX. századi története igen tanulságos és számos vitatott elemet tartalmaz, de alapjában véve országunk és népünk számára mégis sikertörténet. Egyetlen számadattal szeretném ezt a kijelentést alátámasztani. 1938-ban 16 intézményben 12 ezer hallgató tanulhatott. Ma, illetve 1995-ös adatok szerint több mint 90 intézményben 155 ezer hallgató tanul felsõoktatási szinten. Az 1993-ban elfogadott és most is érvényben lévõ felsõoktatási törvény jó irányba mutató változásokat gerjesztett. Ugyanakkor nem oldott meg már korábban felszínre került és papírhatározatok tömegébe burkolt problémát. Érthetõ, hiszen egy nagy rendszernek az átalakítása egyetlen törvénykezési folyamattal nem képzelhetõ el, bizonyos értelemben minden parlamenti ciklus úgy hiszem, hogy vissza fog térni a felsõoktatás ügyére és javíthatja elõdeink munkáját.
Az elõttünk fekvõ törvénymódosítási javaslat ebben az értelemben megtartva és megõrizve a törvény pozitív elemeit, amelyet én magam is alá szeretnék húzni, szándékában tiszteletre méltó, hiszen olyan dolgokat próbál most felvállalni ebben az idõszakban, amit már a '93-as törvény idején is mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon felvetettünk, felvetettek, de akkor az akkori körülmények között nem kerültek megoldásra.
(12.30)
Ennek következtében úgy hiszem, hogy azok a kérdések, szabályozási kérdések, amelyek közül én most négyet szeretnék itt hangsúlyosan elõterjeszteni, már korábban is szerepeltek, de nem volt ereje a parlamentnek vagy a politikának annak idején egy jó és végleges szabályozást alkotni. Így mindenekelõtt elsõ helyen említeném az állami felsõoktatási intézményhálózat integrációját. Egyetlen párt sem vitatta ennek szükségességét, de nem sikerült megoldanunk.
A második a felsõoktatás finanszírozási rendszerének reformja. Pontosabban törvényi szabályozása, amely szintén hiányzott az elõzõ törvénybõl. A harmadik a felsõfokú szakképzés vagy ismertebb néven - nem szeretem ugyan az idegen szavakat - a posztszekunderi képzés jogi kereteinek kialakítása. Végül a negyedik, a Felsõoktatási és Tudományos Tanács, valamint az Országos Akkreditációs Bizottság - amely most Magyar Akkreditációs Bizottság névre fog hallgatni - feladatkörének és hatáskörének pontosabb megfogalmazása.
A fenti felsorolásból kimaradt, nem kevésbé fontos kérdésekkel az idõ hiányában nem térek ki; a részletesebb hozzászólásokban a szocialista frakció képviselõje és jómagam is megpróbálunk idõt szakítani ezekre. Ugyanekkor ez a törvénymódosítás nem vállal fel súlyos kérdéseket a felsõoktatásból, amelyek már a korábbi vitában is szerepeltek, de nem lettek megoldva. Így mindenekelõtt sajnálattal állapítom meg, hogy a felsõoktatási intézmények belsõ életének jogi szabályozását nem vállalja fel, pedig annak idején ezekrõl a kérdésekrõl igen komoly viták folytak a parlamentben. Másodikként említem, hogy a felsõoktatási intézmények vagyonhoz juttatásának kérdését nem vállalja fel a módosítás, amely szintén szerepelt a korábbi vitákban, de nem tudtunk valamilyen ok miatt dûlõre jutni. Visszatérve a törvénymódosítás négy fõ kérdésének tartalmára, ezekkel kapcsolatban az alábbiakat szeretném a további vita figyelmébe ajánlani.
Egy: az állami felsõoktatási intézményhálózat korszerûsítésének alapelve a többkarú, többintézetû, többcentrumú egységes egyetem vagy fõiskola létrehozása. Ennek érdekében az Országgyûlés joga és kötelessége a meglévõ intézmények alapító okiratainak áttekintése és határidõn belüli megerõsítése. Csak olyan állami felsõoktatási intézmény mûködhessen a közeljövõben, amely a törvény feltételeit teljesíti és az Országgyûlés által jóváhagyott alapító okirattal rendelkezik. Ennek megfelelõen a Magyar Szocialista Párt frakciója nevében a törvénymódosításban megfogalmazott felsõoktatási szövetséget, mint felsõoktatási intézménytípust elfogadni és támogatni nem tudom.
Ugyanakkor továbbra is fontosnak tartjuk az érvényben lévõ törvény szerint a jogi személyiséggel rendelkezõ társulások jelenleginél differenciáltabb lehetõségek melletti kialakítását. E vonatkozásban a szövetségekre vonatkozó szabályok néhány elemét megfontolásra méltónak tartjuk.
Második kérdés: a felsõoktatásban bevezetendõ és máris viharokat gerjesztõ finanszírozási rendszer reformját a frakció nevében támogatom. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy ez a semmibõl teremtett új világ. A bázisszemléletû finanszírozás torzulásainak és igazságtalanságainak megszüntetését célzó reform széles körben támogatott és ugyanakkor a korábbiakhoz képest hátrányosan érintettek körében érthetõen széles körben támadott. Ezért szükséges, hogy az Országgyûlés a törvény erejénél fogva támogassa ezt a nehéz folyamatot. Utalok itt a sajtóhadjáratra ezzel kapcsolatban.
A harmadik kérdés: a frakció nevében üdvözlöm a felsõfokú szakképzési formák szabályozását és azt az elõírást, hogy a benne rész tvevõ tehetséges hallgatók további tanulmányaira is lehetõség nyílik. Itt szeretném elmondani, hogy a törvénymódosítás számos kormány- és miniszteri rendelet kiadását is feltételezi, amelyek minõsége nagyban befolyásolja a törvény végrehajtásának sikerét. Emiatt bizonyos aggódásomnak is szeretnék hangot adni. Általában a kormány- és miniszteri rendeletek nem mindig tükrözik a törvényalkotó parlament akaratát, politikai üzenetét.
Negyedik kérdésben: a kormányprogramban megfogalmazott kívánalmakat, a Felsõoktatási és Tudományos Tanácsra és részben az Országos Akkreditációs Bizottságra vonatkozóan a törvénymódosítás nem vagy csak részben teljesíti. Kívánatos, hogy a Felsõoktatási és Tudományos Tanács a minisztériumtól független, döntési jogkörrel is rendelkezõ köztestület. Összetételét a társadalmi összérdeknek megfelelõen kell kialakítani, részben választással, és minden vonatkozásban kerülni kell, hogy egyes érdekcsoportok vagy pártérdekek harci színterévé váljon.
A beterjesztett javaslat módosítása, úgy gondolom, elkerülhetetlen és ebben számítok a parlament minden képviselõjére, hogy ötletével segítse elõ ezt a munkát. Végül meg szeretném említeni, hogy az a folyamat, amelyet az elõzõ parlament elindított, nevezetesen - én úgy fogalmaznám - visszahelyezte az egyetemekre, fõiskolákra a tudományos kutatást, újabban a beterjesztett javaslat kapcsán további erõsítést nyer, tekintettel arra, hogy ami hiányzott a korábbi törvénybõl, most valamilyen embrionális formában megjelenik, nevezetesen abban, hogy külön finanszírozást ír elõ a tudományos kutatásra az egyetemeken és fõiskolákon. Ha csak ennyi történt volna, már akkor is azt mondanám, hogy üdvözlendõ javaslattal állunk szemben. Számos hibája van, számos elképzeléssel nem értünk egyet, de talán támogatásra méltó. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)