DR. LAKOS LÁSZLÓ földmûvelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés!
Az agrárszakmai jogalkotás fontos állomásához érkeztünk. Szavaz az Országgyûlés, köznapi nevén nevezve a vadászati, valamint az erdõtörvényrõl. E két javaslat, kiegészítve a természet védelmérõl szólóval, a jövõ generációk érdekeit is szolgáló alapjogszabályok. E hármas törvénycsomag szerves egységet alkot, és olyan szakmailag is vállalható kompromisszumokat tartalmaz, melyek összességében biztosítják mind a természetvédelmi, mind az erdõgazdálkodási, mind pedig a vadgazdálkodási érdekek megfelelõ, összehangolt érvényesülését. Tisztelt Képviselõtársaim! A vadászati törvényjavaslathoz összesen 506 módosító indítvány érkezett, ami önmagában is bizonyítja, hogy e téma az érdeklõdés középpontjában áll. Engem is meglepett, hogy az indítványok között egy olyan sem akadt, amely koncepcionálisan ne értett volna egyet a javaslatnak azzal a rendelkezésével, miszerint a vadászati jog a földtulajdonosokat illesse meg.
Véleményem szerint ez az a széles körû politikai alap, amelyhez képest már másodlagosnak tûnnek az egyébként fontos, de vitatott részletkérdések. Feltételezem, hogy akik a javaslat egyik vagy másik pontjával nem értenek egyet, az ellen nem tesznek semmit, hogy a földtulajdonos megkapja a törvény szerinti jogát, mert ha igen, az egyben azt is jelenthetné, hogy a szép szólamok ellenére a korábbi rendszer fenntartásában érdekeltek, vagy annak fennmaradását segítenék elõ.
A tulajdonrendezési folyamat teljessé tételét jelentheti ugyanis, ha a föld tulajdonosai jogilag is garantáltan megkapnák azt a haszonvételt, a vadászati jogot, amelyet korábbi magánjogi szabályozásunk a tulajdonjog szerves részének tekintett. A várakozásnak megfelelõen alakult az a vita, amely a vadászterület legkisebb kiterjedésérõl, valamint a vad tulajdonjogáról szólt. Gyimóthy és Balsay képviselõtársaink javaslatukban a 300 hektáros kiterjedésre tettek javaslatot, melytõl nem is tágítottak a vita során, de ezt a koncepciót nem vezették át egyéb rendelkezéseken, így inkább deklarációnak volt tekinthetõ.
Szakmailag kiérleltebb, új koncepcióval állt elõ a bizottsági viták során csak "nagy csapat"-nak titulált négyes, Mayer Antal, Mészáros Béla, Vargáné Kerékgyártó Ildikó és Juhász Pál képviselõtársaink akkor, amikor a vadgazdálkodási területet és a vadászterületet külön kezelte volna, és ezen belül a vadászterület legkisebb kiterjedését apróvad vadászata esetén 300 hektárban, nagyvad vadászata esetén pedig 1000 hektárban állapították volna meg. A javaslat kiindulópontjával, azaz hogy a vadászterületet a vadgazdálkodási területtõl válasszuk el, nem tudok egyetérteni, mivel a hasznosításnak, azaz a vadászatnak nem szabad elválnia a gazdálkodástól. Viszont tiszteletreméltó az a szakmai munka, amivel e javaslatcsomagot következetesen végig kívánták vinni a tervezet szövegén. Az erdõtörvény esetében e négy képviselõ által összeállított módosító indítvány 80-90%-át elfogadtuk, jelentõsen gazdagították az eredeti koncepciót.
A vad állami tulajdonjogának fenntartásával többen nem értettek egyet. E képviselõket szeretném megnyugtatni arról, hogy a javaslatban szereplõ megoldások, figyelemmel az elõterjesztõ által is támogatásra javasolt módosításokra, mind szakmailag, mind pedig alkotmányjogilag védhetõ rendszert alkotnak. Dr. K. Csontos képviselõ úr pedig indítványaival folytatta a javaslatok nyelvezetét patinásabbá tevõ parlamenti munkásságát. Igazán egy olyan kérdés, a vadkártérítési ügye maradt csak, amelynél az érvek és az érdekek a legutolsó pillanatig harcoltak egymással. A javaslatok egy része a vadfajok felsorolása nélkül, a vadkártérítési felelõsséget kiterjesztette volna a vadászatra jogosult számára bevételi lehetõséget nem biztosító vadfajokra is.
A javaslatok másik része pedig a polgári törvénykönyvnek a veszélyes üzemi felelõsségi szabályai alkalmazásával szemben fogalmazott meg alternatívát.
Végül voltak olyan javaslatok, amelyek károkozás esetén az úgynevezett 5%- os önrészt kifogásolták.
Tisztelt Országgyûlés! Feltétlenül szükségesnek tartom törvényi szinten rögzíteni azon vadfajok körét, amelyek esetében vadkár érvényesíthetõ. Ellenkezõ esetben a javaslat jelenlegi rendszerében miniszteri rendeleti szinten dõlne el, hogy mely vadfaj esetén lenne érvényesíthetõ a vadkár.
Ez egyrészt alkotmányossági aggályokat is felvet, másrészt arra ösztönözné a mindenkori földmûvelésügyi minisztert, hogy a vadászható vadfajok körét szûkítse. Ez viszont azzal a következménnyel járna, hogy az egyébként vadászati értékkel nem rendelkezõ, de az élõ környezet részét képezõ és a felsorolásban nem szereplõ vadfajokra nem terjednének ki a javaslatnak a vad védelmére vonatkozó szabályai.
Ezt - feltételezem - a javaslattevõk sem gondolják így. Erre tekintettel, bármennyire sajnálatos is, de nem tudom támogatni a mezõgazdasági bizottság által kidolgozott módosító indítványt. A mezõgazdálkodáson és az erdõgazdálkodáson kívüli vadkárok esetében a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályainak alkalmazása, mind a vadászatra jogosult, mind pedig a gépjármû üzemben tartója számára lehetõvé teszi a vad és a gépjármû ütközése esetén a károkozásban való közrehatás vizsgálatát. Vadkár esetében pedig az 5%-os önrész alapvetõen azt a célt szolgálja, hogy a föld használóit is ösztönözze a javaslatnak a vadkár- megelõzési rendelkezéseinek alkalmazására. A vad ugyanis az élõhely szerves része, és ennek következményeivel mindenkinek számolnia kell.
Ezúttal is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a javaslat záró rendelkezései módosítják az önkormányzati törvény egyes rendelkezéseit, mivel kétharmados törvénymódosításról van szó, ezért kérek minden képviselõt, hogy a földtulajdonhoz kötött vadászati jog bevezetése érdekében segítsék elõ a módosítás megszavazását.
Tisztelt Képviselõtársaim! Könnyebb helyzetben vagyok az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvényjavaslathoz benyújtott mintegy 345 módosító indítvánnyal. Nyugodtan állíthatom, hogy ezek jelentõs része mindenképpen gazdagította a javaslat szakmai színvonalát, hogy mennyire felkészültek a javaslattevõk, mi sem mutatja jobban, hogy összesen 110 módosító indítvány elfogadására teszek javaslatot. Nagy vita elõzte meg a javaslat tárgyalása során a természetvédelmi törvényjavaslat rendelkezéseit, csak a fokozottan védett vagy a védett természeti területen kellene alkalmazni.
(18.10)
Bár gazdálkodási szempontok az elõzõ megoldást tennék indokolttá, és magam is hajlottam e megoldásra, azonban a korábban már említett kompromisszumkeresés jegyében el kellett fogadnom a részben szakmai, részben pedig alkotmányossági érdeket. A javaslat során, a javaslat vitája során többek részérõl - így Soós Gyõzõ képviselõ úr és a környezetvédelmi bizottság részérõl - felvetõdött, hogy e javaslatban kellene rendezni az állami tulajdonban lévõ erdõvagyon kezelésének aktuális problémáit. A javaslat elõkészítésekor tudatosan vállaltuk, hogy az erdõrõl és az erdõ védelmérõl majdan elfogadásra kerülõ törvényjavaslat a tulajdonformától függetlenül, csak szakmai kérdésekkel foglalkozzon. Csak így lehet e javaslatot a tulajdonviszonyok átalakulásának idõszakában függetleníteni aktuálpolitikai kérdésektõl.
Kérem ezért képviselõtársaimat, hogy értsenek egyet az elõterjesztõnek ezzel az álláspontjával. Az erdõ védelmét biztosító indítványok között három olyan is van, amely a felelõtlen, az erdõben hosszú távú károsodást eredményezõ vadgazdálkodói magatartást szankcionálja.
Tekintettel arra, hogy a javaslat rendszerében három hatóság - az erdészeti, a vadászati, valamint a természetvédelmi hatóság - szorosan együttmûködik, ezért nem érthetõ, miért ez a nagy ellenállás pont e kérdésben. Az elõterjesztõ által támogatott indítvány, a javaslat kiegyensúlyozottságát erõsíti. Az utolsó pillanatban kapott nagyobb figyelmet Dr. Dornbach Alajosnak az az indítványa, amely lehetõvé tette volna mindenki számára, hogy - személyes szükségletük mértékéig - az erdõben, annak tulajdonjogától függetlenül, gombát, vadgyümölcsöt, virágot és díszítõlombot gyûjtsenek.
Tudom, hogy ez sok helyen szociális kérdés is. Azonban nem tekinthetünk el az alkotmányos megoldástól sem. Az erdei haszonvételek gyakorlása - figyelemmel a megváltozott tulajdoni viszonyokra is - a tulajdonjog része.
Megítélésem szerint a jogalkotó az alkotmánysértés veszélye nélkül csak olyan megoldást választhat, amely a tulajdonos rendelkezési jogát nem korlátozza. Nem szabad ugyanis elfelejteni azt sem, hogy évekig, évtizedekig csak az erdei mellékhaszonvételbõl származhat jövedelme az erdõ tulajdonosának akkor, amikor a fenntartás terheit is neki kell viselnie.
Nincs ugyanis olyan alkotmányos indok, amely alátámasztaná e körben a tulajdonjoggal való rendelkezés korlátozását. Ezért kizárólagos kompromisszumos megoldásként elfogadható az indítvány, amely az erdõ látogatói számára ezt a lehetõséget csak az állami tulajdonban lévõ erdõben engedi meg. Az állam ebben az esetben csak a saját tulajdonában lévõ erdõ haszonvételérõl rendelkezett. Felvetõdött és a mezõgazdasági bizottság is támogatta azt a módosító indítványt, miszerint az erdõgazdálkodási ütemtervek elkészítése állami feladat, így az elkészítés teljes költségét is az államnak kell viselnie.
Kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy ebben a kérdésben az elõterjesztõ eredeti javaslatát támogassák, miszerint az állam, az ütemtervek elkészítéséhez támogatást nyújt.
Szintén bizottsági támogatást is kapott az a javaslat, miszerint a földmûvelésügyi miniszter az erdõgazdálkodói bírság megfizetése alól korlátlanul felmentést adhatna. Megmondom õszintén, ilyen jogosítványra nem vágyom. Sõt hiányolom is a javaslatból azt a - földtörvényben, a földvédelmi bírságra vonatkozó szabályok között szereplõ - rendelkezést, miszerint törvény tiltja meg a bírság fizetése alóli felmentés megadását. Egy ilyen felhatalmazás ugyanis fellazíthatná a rendszer mûködését, ami inkább a felelõtlen, mint a felelõs erdõgazdálkodói magatartásra ösztönözne. Azt is látni kell, hogy ez az indítvány a tulajdonrendezési folyamatot is lassíthatná. Az esetleges fizetési problémákat pedig más módon, a hatályos jogszabályok rendelkezései között kell megoldani.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy ezúton mondjak köszönetet azoknak az érdekképviseleti szerveknek, szakértõknek, akik a háttérbõl nagyon sokat tettek azért, hogy a szükséges kompromisszumok kellõ szakmai megalapozottságot kapjanak. Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, továbbá az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvényjavaslatot - az elõterjesztõ által is támogatott módosításokkal együtt fogadják el. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)