BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A közoktatásról szóló törvény módosításához kívánok hozzászólni.
(16.40)
Elsõsorban annak önkormányzati aspektusaira szeretnék rávilágítani. Különösen abban az idõszakban fontos ez számunkra, amikor folyik az alkotmánykoncepciónak a kiérlelt vitája, amikor elõkészületek vannak, illetve folyik az államháztartás reformja, az elõkészítése és határozott beindítása, amikor szinte minden ágazati törvény módosításával érinti az önkormányzati törvényt, amikor a parlament elfogadta a területfejlesztésrõl és rendezésrõl szóló törvényt és abban létrehozta a megyei területfejlesztési tanács intézményét. Én úgy gondolom, hogy rendkívül fontos, hogy a közoktatásról szóló törvénynél az önkormányzatok feladat- és hatáskörérõl, különös tekintettel a városok e szerepkörérõl, elmondjam a véleményemet a törvényjavaslat, a törvénymódosítás kapcsán.
Ebben az idõszakra tehetõ, és én az ügyrendi kérdésben azért nem kívántam állást foglalni, mert az önkormányzatok várják a parlamentnek a döntését a tekintetben, hogy akár a jövõ év, akár az idei év tervezhetõ finanszírozható legyen. Számtalan városban általam is ismert és kevésbé ismert városban is iskolabezárásokra kényszerülnek az önkormányzatok, elsõsorban azért, mert kevés a gyermek, másodsorban, mert az állami támogatások, bár a normatív állami támogatáskor oktatási része javult, de itt is hangsúlyozni szeretném, hogy az össznormatív támogatás, ami az önkormányzatok bevételeit jelenti, lényegesen csökkent nominál értékben is. Feltétlen fontos tehát, hogy errõl a kérdésrõl véleményt cseréljünk.
A helyi önkormányzatokról szóló törvény, amely kiindulópontját jelenti hozzászólásomnak, arról szól, hogy az Országgyûlés és az európai önkormányzati karta alapkövetelményei elismerik és védik a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogaikat. A helyi önkormányzás lehetõvé tette, hogy a választópolgárok helyi közössége közvetlenül, illetve a választott helyi önkormányzatok útján önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekû közügyeket. Itt is, és az alkotmány parlamenti vitájánál is elmondtam, hogy számomra az egyik legszentebb és legfontosabb helyi közügy, amely a helyi közösségekhez a legközelebb kell hogy elhelyezkedjen, ez az oktatás.
Szeretném itt is azt hangoztatni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt abban érdekelt, hogy a helyi közösségek, a polgárokhoz legközelebb lévõ önkormányzati szinten hatékonyan intézményeket mûködtetõképes módon szervezhessék a helyi közügyeket, ezek között az oktatásügyét is. A község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekû közügyekben önállóan jár el. A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. A helyi önkormányzat törvénykeretei között önállóan szabályozhatja, illetõleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve a bíróság, és kizárólag jogszabály esetén bírálhatja felül.
Lehet, hogy valaki számára az önkormányzati törvény közismert és unalmas, ezt elsõsorban azért idézem ezeket a részeket, mert szeretnék ahhoz ragaszkodni, hogy a közoktatásról szóló törvény ezeket az önkormányzati alapjogokat tartsa tiszteletben, vagy hogyha ezeket megváltoztatni kívánja, akkor nézzen szembe egy alkotmányos, bocsánat, egy kétharmados önkormányzati törvény módosításával. De semmiképp ne folytassa azt a gyakorlatot, ami a területfejlesztésrõl és rendezésrõl szóló törvény esetében megvalósult, hogy lopakodó módon egy kétharmados törvényt ágazati törvényben kíván módosítani. Ezért én nem értek azzal egyet, hogy a megyei jogú város, illetve a város esetében a középfokú oktatási kötelezettség kikerüljön az önkormányzati kötelezõ feladatokból. Erre nem is tesz lehetõséget az önkormányzati törvény, hiszen a megyei jogú város feladat- és hatáskörénél mint nagyobb lakosságszámú és teljesítõképességû önkormányzatnak több kötelezõ feladat- és hatáskört állapíthat meg, ezért saját maga vagy társulásáról, arról közösen gondoskodni tud, mûködési területén önként vállalhatja a törvény által a nagyobb lakosságszámú települési önkormányzatnak, illetve a megyei önkormányzatnak kötelezõen elõírt közszolgáltatás megszervezése. Ilyen esetben költségvetése számára igényelheti átvállalt feladatú arányos fedezet biztosítását. Szeretném azt is idézni az önkormányzati törvénybõl, hogy a megyei és a települési önkormányzatok között nincs függõségi viszony, a kölcsönös érdekek alapján együttmûködnek.
Még egy idézetet szeretnék elmondani és nem untatni a tisztelt parlamentet, a megyejogú városi és a megyei közgyûlés egyeztetõ bizottságot hoz létre a közös feladatokkal való együttmûködés elõkészítésére és összehangolására. Leírja a törvény a bizottság létszámát, megállapítja szervezetének és mûködésének részletes szabályait, valamint az is, hogy felváltva a megyejogú város polgármestere, illetve a megyei közgyûlés elnöke látja el. Teljes mértékben elleneztem abban az idõszakban is, amikor a céltámogatások, cél és üzlettámogatásokat egyes városok települési önkormányzata akkor kaphatta meg, hogyha intézményérõl, középfokú intézményérõl lemondott. Örvendetes, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje ezt a szabályozást, ami alkotmány- és önkormányzati törvényellenes volt, megszüntette. Ennek ellenére érezhetõ volt már az elmúlt kormányzati ciklusban is, de ebben az idõszakban felerõsödött, egyfajta megyei önkormányzati feladat- és hatáskör visszaáramoltatása és a települési önkormányzatok feladatkiüresítésének a szándéka. Én ez ellen kívánok tenni, hiszen a település, fõleg egy város akkor válik várossá és akkor ismeri el a magyar parlament a várossá nyilvánítását, a térségi és a város határain túlmenõ, közigazgatási határon túlmenõ feladatokat vállal.
Ezért tehát nem lehet azzal egyetérteni, hogy akár költségvetési, akár más indirekt módszerekkel a településeket arra késztetik, arra kényszerítik, hogy oktatási, egészségügyi, szociális és más intézményeik, de most kifejezetten az oktatási intézmények egyik csoportjáról beszélek, ezeket adják át a megyének és ezzel mondjanak le a legszentebb helyi közügynek a gyakorlásáról. Még akkor is, hogyha egyes szocialista párti képviselõink, illetve társaim azt állítják, hogy ezzel azért a település nem veszíti el az intézményét, hiszen az ott marad, és kerekeken azt nem lehet elgurítani. Én mégis azt mondom, ha egy település nem képes egy középfokú intézményérõl gondoskodni, akkor egyetértve, úgy emlékszem, Boros István professzor úrral, akkor az nem érdemli meg annak a térségi rangnak az elismerését, ami a várossá nyilvánítással függ össze. Itt nem egy speciális szakképzõ intézményrõl beszélek, amibõl regionális vagy célországi beiskolázás történik és az adott településbõl egy vagy két hallgató vesz abban részt, mondjuk egy cipõfelsõrész-készítõ szakközépiskoláról, hanem kifejezetten egy regionális és város- és vonzáskörzetébe tartozó intézményrõl.
Ezért tehát feltétlen fontosnak tartom, hogy a módosítások során a tisztelt Ház támogassa azokat az elképzeléseket, amikor a városnak és azon önkormányzatok társulásának kelljen e feladatokról gondoskodni, akiknek a hallgatói, a polgárai igénybe veszik ezt a szolgáltatást. Ez felel meg egy alulról építkezõ, organikus önkormányzati rendszernek, nem pedig minden feladatnak különbözõ európai országokból vett, történelem során kialakult példáit kiragadva, bepakoljuk a megyei önkormányzat alá ezeket az intézményeket.
(16.50)
Szeretném azt is jelezni, hogy ezzel a javaslattal, amelyet ez a törvénytervezet tartalmaz, amelyben a megyei területfejlesztési tanács hatáskörébe utalna különbözõ fejlesztési kérdéseket, nem azt akarom kifejezni, hogy ennél a másik változatot tartanám jobbnak, ami szintén néhány szocialista párti képviselõtõl megjelent, hogy a megyei önkormányzat döntsön a fejlesztési kérdésekben. Hiszen a megyei önkormányzat egy pártlistás választási módszerrel, legitim szervezetként létrejött önkormányzat, amely a megyei jogú város képviselõ testületeibõl delegáltakat vagy a területrõl választottakat nem tartalmazza. Ezért, ezekben a kérdésekben szükségesnek tartom az egyeztetést, de az önkormányzati törvény alapján az egyeztetõ tanácsba.
Ugyanígy fontosnak tartom azt is, hogy a megyei jogú város, amely a fõvárossal együtt körülbelül 75 százalékát hordozza ennek az édes tehernek, a fenntartási kötelezettségeit, kapjon részt a fõvárosi és a megyei állandó helyettesítési rendszer mûködtetési rendszer mûködtetésében, hiszen nélküle nem határozható ez meg. Ugyanígy javaslom, hogy a megyei jogú város kapjon részt a kollégiumi nemzeti etnikai kisebbségi, valamint középiskolai szakellátásoknál, kötelezõ feladatként, és csak akkor mondhasson le errõl a feladatáról, hogyha az egy egész országos szintû speciális beiskolázás lenne.
A területfejlesztési törvénybõl levezetett és néhány törvénytervezetben meghatározottal kiegészített résztvevõ eleve elgondolkodtatott, hogy aki a törvénytervezetet összeállította, ismeri-e, hogy milyen viszonyok uralkodnak egy megye, egy megyei településhálózat és önkormányzati rendszeren belül. Én nem tudok arról, hogy lenne megyei szülõ. Mint ahogy itt a törvénytervezetben szerepel. Azt már megszoktam, hogy megyei polgár van, bár én ezt egy kicsit erõltetettnek tartottam annak idején, megyei díszpolgárt is már megismertem, és sokakat tisztelek. De az, hogy megyei szülõ legyen, az még nekem is új.
Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ebben a törvénytervezetben, bár a pedagógus szakszervezetekkel kapcsolatosan mindig óvatosan nyilatkoztam, hiszen tisztelem harcos álláspontjaikat, hogy megyei szintû pedagógus szakszervezetek véleményének a kikérésére hogyan kerülhet sor, úgy tudom, hogy egynémely pedagógus szakszervezetben nincs települési, regionális és megyei hierarchikus szervezet. De lehet, hogy én ezt rosszul tudom, és semmiképp nem akarok a Szöllõsi Istvánné és más szakszervezeti vezetõk területére tévedni. De úgy gondolom, hogy ezek a fórumra behívottak, a megyei területfejlesztési tanácsba behívottak, meghatározottak, igen erõltetettek, erõszakoltak, és abból a tézisbõl indulnak ki, hogy márpedig megyei szinten ilyen testületnek lennie kell. És majd kinevezésre kerül egy megyei díszszülõ, és kinevezésre kerülnek azok az érdekképviseleti szervezetek, amelyek megyei szinten majd egyeztetnek. Én nem hiszek ebben.
Ugyanígy nagyon furcsának tartom azt is, hogy a helyi önkormányzat új közoktatási intézmény létesítéséhez be kell hogy szerezze a fõvárosi önkormányzat, illetve a megyei területfejlesztési tanács szakvéleményét. Amennyiben ezt a szakvéleményt nem kapja meg, akkor nem hozhat létre intézményt. Ez ellentétes az önkormányzati törvénnyel, amely az önkormányzatnak lehetõvé teszi, hogy intézményt hozzon létre. Olyan szempontból megértem, hogyha létrehoz egy város egy ilyen intézményt, és másnap, a létrehozását követõen lemond ennek a mûködtetésérõl és odavarrja a megyei önkormányzat nyakába, ezt kell megakadályozni. De nem azt, hogy egy település önkormányzata, amely nem a képviselõtestületbõl és nem a polgármesterbõl meg jegyzõbõl áll, hanem a település választóiból, polgáraiból, ezt az intézményalapító szándékát nem lehet korlátok közé, ilyen jellegû korlátok közé kötni, hanem azt kell megakadályozni, hogyha létrehozott valamit, azt felelõtlen módon más önkormányzatnak a nyakába varrva, utána a mûködtetését ne vállalja.
Szeretném még befejezésül megemlíteni azt, hogy az önkormányzatok, a pedagógusok, a szülõk, és sorolhatnám azokat, nyilván a parlament, a kormány érdekelt abban, hogy a közoktatásban megegyezés, megállapodás szülessen. Egy önkormányzat számára a csõdveszélyt jelenti, hogyha nem tudja az intézményeit megfelelõen mûködtetni. A törvény hiányában, törvénysértõ módon jár el, hogyha elõre tervezni kívánja a kötelezõ óraszámot, amely ha a korábbi törvény szerinti méretezésre ad csak lehetõséget, a csoportbontásokat és más meghatározó számokat, e törvény tárgyalásának, a lezárásának a híján, és egy konszenzusos megállapodás hiányában az önkormányzatok sorra arra kényszerüljenek, hogy vagy a szülõkkel, vagy az oktatási intézményekkel és pedagógusokkal, vagy saját testületükkel kerüljenek ellentmondásba.
Ezért én azon a véleményen vagyok, hogy a parlamentnek ebben állást kell foglalnia. Azon a véleményem vagyok, hogy nem tartható fenn sokáig az a helyzet, hogy az önkormányzatok õrlõdjenek, és az önkormányzatok vagy a csõdveszéllyel, vagy több tízezres, vagy több százezres aláírásgyûjtéssel találják magukat szembe.
Ezért feltétlen fontosnak tartom, hogy a parlament a fenntartható fejlõdés, a fenntartható közoktatás irányába lépjen, és támaszkodjon az önkormányzatok ne csak intézményfenntartó funkciójára, mint ahogy a törvénytervezet néha ezt megemlíti, hanem arra, hogy az önkormányzatok törvényi keretek között gyakorolják a helyi közügyek sokaságát, és hál' Istennek Magyarországon az önkormányzatok, az önkormányzati rendszer ezen fázisában, a közügyeknek nagyobb mennyiségét gyakorolják demokratikusan, törvényi keretek között, mint az európai önkormányzatok. Tartsuk meg ezt a nagy értékét a magyar önkormányzati rendszernek, és a parlament tegyen hitet egy alulról építkezõ, demokratikus, organikus önkormányzati rendszer mellett, ne üresítse ki a települési, városi, nagyvárosi önkormányzatokat, hanem az önkormányzatok társulására, megállapodására bízza azt, hogy ezeket az intézményeket miként tudja hatékonyan mûködtetni.
Abban az esetben, ha ez nem így következik be, hanem egy felülrõl vezérelt, és a középfok erõsítésének égisze alá bújtatott, és minden ágazati törvényben visszatérõen megjelennek a különbözõ megyei szintû tanácsok, akkor nemcsak a szóhasználat miatt, hanem annak tartalmi elemei miatt is, mind az önkormányzati rendszerbõl kicsúszik ennek ellenõrzése, a közügyek demokratikus gyakorlása, és visszazuhanunk egy helyhatósági, ne adj' Isten, ki kell mondanom, egy megyei tanácsi típusú közoktatási rendszerbe, amelyet az itt élõk közül sokan nem kívánunk. Én magam sem. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)