KAPRONCZY MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Az 1996. évi költségvetési törvény a mezõgazdasági beruházások támogatásáról szóló 69. § alapján a földmûvelésügyi miniszter 44/1995. évi FM-rendeletet adott ki a pályázatok rendjérõl, melyet a miniszter a 16/1996. számú FM-rendelettel június 4-én módosított. A módosítás hivatkozik a 177/1995. kormányrendelet 5. § (3) bekezdésére, mely szerint - idézem - "A rendelet vagy külön jogszabály rendelkezése esetén a támogatási igények arányosan is teljesíthetõk". Úgy a pályázati szabályokról szóló, mind a kormányrendelet is a megadott határidõkön belül egységes elbírálásról szól. A kormányrendelet ezt is kimondja az 5. § (3) bekezdés a) és b) pontjában, hogy forráshiány esetén a pályázatok felfüggeszthetõk, visszautasíthatók, elbírálásuk szüneteltethetõ, de azt nem, hogy ne egyenlõ eséllyel mérlegeljék õket. Úgy gondolom, hogy a jogszabályok világosak és egyértelmûek - és ismerve a költségvetés nehéz helyzetét, a mezõgazdasági támogatások szûkös lehetõségeit -, nem is nagyon vitathatók.
A 16/1996. számú FM-rendelet 3. §, mely június 4.-én kelt, azonban már több szempontból súlyosan kifogásolható. E szakasz kimondja azt, hogy a már határidõn belül benyújtott és elfogadott 44/1995. számú FM-rendelet alapján egyenrangú pályázatok között különbséget kell tenni aszerint, hogy június 4. elõtt vagy után bírálták-e el. A rendelet hatálybalépése elõtt elbírált pályázatra a teljes kiírt összeget, a beruházási összeg 40 százalékát, a többire a beruházási összeg 18 százalékát lehet teljesíteni. Magyarul, aki jó információkkal rendelkezett az FM berkeibõl, a komplikált pályázatot a rendelet hatálybalépésének elsõ-második hetében be tudta nyújtani, az teljes összeghez jut, aki bízott a jogszabályban megadott határidõben, és minden feltételnek megfelelve, még határidõ lejárta elõtt pályázott, csak törtrészéhez juthat, melybõl nem tudja létrehozni a beruházását. Azonkívül, hogy a kormányrendeletet véleményem szerint nem lehet úgy értelmezni, hogy azonos feltételeknek megfelelõ pályázatot más módon lehessen kezelni - mégis ez történt -, ezért érthetetlen a sietség, hogy március elején benyújtott pályázatoknál az ígérvényt egy-két héten belül a kezükbe kapták a pályázók, a késõbbieknek másfél-két hónapig tartott ugyanez a folyamat.
Ez az eljárás nem jelenti a kormányrendelet 3. § a) pontjában leírt támogatási igények azonos teljesítését, hanem ezt megsértette, indokolatlan diszkriminációt eredményezett a határidõben és a jogállamiságban bízó pályázók szemében. Nyilvánvalónak látszik, hogy újból a jó lobbylehetõségekkel bíró, jogászokkal jól ellátott nagytermelõk jártak jól az életképes családi vállalkozások terhére, hasonlóan az elmúlt évi aszálykár címszó alatt adott 5,2 milliárdos támogatáshoz. Hogy a családi vállalkozásra szükség van, és a magyar kisgazdaságokat is azonos mértékben kell támogatni, ez a jogban és a gazdaságban dolgozó emberek számára nyilvánvaló kellene hogy legyen. Talán a televízió sem fogja még egyszer azt a hibát elkövetni, hogy az állatkerti mangalicákat mutatja be riportjában, mint elrettentõ kisgazdasági példát, mely felvételt két nap múlva az eredeti helyszín megnevezésével más mûsorban megismételtek.
Összefoglalva: az egész ország és a költségvetés látja kárát annak a mezõgazdasági stratégiának, mely nem az eredményességet, hanem a szektort támogatja politikai alapon. A politikai választ a választások úgyis megadják a következõ választáson. De az okozott társadalmi és gazdasági kár jóvátehetetlenül nehezíteni fogja a mezõgazdaság helyzetén túl az export csökkenésével az egész ország gazdasági helyzetét. Köszönöm figyelmüket.