HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony! Megint csak röviden, mert egyrészt ugye kevés az idõ, másrészt a vita során mindenki elmondott már mindent, bár nem ilyen nagy közönség elõtt.
Nehéz reagálni azokra a vádakra, amik egyszerûen nem felelnek meg a valóságnak, a törvény nem arról szól, amiket itt hallottunk sorban, szlogeneket. Szeretném jelezni, hogy három olyan eleme van - és akkor a többi részletekre most nincs idõ -, ami miatt mindenképpen támogatandónak tartottuk ezt a kompromisszumokat jelzõ törvényt, hiszen itt tényleges, hosszú hónapok óta tartó vita folyamán született egyfajta kompromisszum, és én ezt jónak tartom, hogy ez így történt.
Három olyan fontos elem van, ami miatt ez jelentõs elõrelépés lesz a felsõoktatásban, meggyõzõdésem szerint.
Az egyik, amirõl itt többen beszéltek ellenzéki padsorokból is, az integráció kérdése, egy új felsõoktatási intézményszerkezet fog létrejönni záros határidõn belül, és ebben a parlamentnek még lesz feladata az elkövetkezõ idõszakokban is. Vissza fogunk térni az igazi univerzitás kategóriájához, amit én a magam részérõl óriási jelentõségû elõrelépésnek érzek, másrészt pedig átjárhatóvá válnak valójában a felsõoktatási intézmények, különösen azzal, hogy az úgynevezett post secunderi, tehát felsõfokú szakképzés intézményes formában beépül a felsõoktatásba.
A másik témakör a finanszírozás kérdése. Ez a felsõoktatási törvény most már tényleg egy normatív finanszírozást jelent. Nincsenek olyan számok, amire Dobos Krisztina hivatkozik, nem tudjuk még, hogy ténylegesen mi mennyi, azt tudjuk, hogy végre a felsõoktatásban is normatív finanszírozási elemek fognak érvényesülni. Ezeknek a vitáját, hogy ténylegesen a költségek mekkorák, a költségvetési vitában kell majd lefolytatnunk.
Az is biztos, hogy a felsõoktatási törvényben a közoktatási törvényhez hasonlóan automatikus finanszírozási elemek épülnek be. Ilyen például a kutatási normatíva, ami nagyon jelentõs elem. Nemcsak az állami intézmények, hanem a nem állami intézmények számára is hozzáférhetõk.
Egyszerûen nem felel meg a valóságnak az, hogy ezzel a törvénnyel bizonytalanabb helyzetbe kerültek volna a nem állami intézmények, mint eddig. Olyan kötelezettséget vállal a törvény által magára az állam, amely mind az egyházi, mind a magán- vagy alapítványi egyetemek, fõiskolák számára kötelezõ érvényû finanszírozási elemeket jelent. Ezek idáig nem voltak.
Tehát, ha tetszik, ez mindenképpen egy szektorsemleges és jelentõs elõrelépést jelentõ finanszírozási modell.
És végül, de nem utolsó sorban, hadd emlékezzek meg arról is, hogy a Széchenyi Professzúra ösztöndíjrendszerének bevezetésével végre az oktatói minõség érvényesítésére is valamilyen szinten elsõ körben mód lesz, ami persze nem pótolja, nem pótolhatja azt a feladatunkat, amely még elõttünk van, egy átfogó, a felsõoktatási dolgozók egészét érintõ bérrendszer-reformot. Köszönöm szépen. (Taps.)