DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Országgyûlés! Többen elmondták már, hogy az olimpia évében a közfigyelem messzemenõen a sportélet irányában rendkívül nagy mértékben megélénkül; és úgy gondolom, hogy a sikeres sportszereplésünk egyik feltétele az, hogy a sportcélú ingatlanok helyzete rendezett legyen Magyarországon.
Úgy gondolom, hogy ez idõszerû kérdése a magyar sportéletnek, tehát mindenképpen foglalkoznunk kell vele, hisz nemcsak a minõségi, de a tömegsport számára is elképzelhetetlen, hogy ne megfelelõ sportterületeken és sporteszközökkel készüljenek fel sportolóink világversenyekre úgy, mint ahogy az egészséget szolgáló és az egészség és a sportélet közötti összefüggésekbõl következõ jobb lehetõségekre Magyarországon.
Tudjuk, hogy nem válik be katonának a sorozásra kerülõ fiataloknak mintegy 40 százaléka, különbözõ módon kiesik, és meg kell mondani, hogy ebben a sportélet elhanyagolása is komoly szerepet játszik.
Úgy gondoljuk, hogy nagyon-nagyon fontos lenne, hogy a sportlétesítmények területén egységes álláspont alakuljon ki. Úgy gondoljuk, hogy az OTSH-nak komolyabb szerepet kellene kapnia, és meg kellene akadályozni azt, hogy különbözõ financiális érdekekbõl sportlétesítményeket, értékes sportlétesítményeket eladjanak, azzal az ígérettel - és ezt lehetõvé teszi ez a törvényjavaslat -, hogy majd helyette egy újabb létesítményt fognak létrehozni, az azonban az eladás után soha nem készül el.
Úgy gondoljuk, hogy nagyon-nagyon fontos és lényeges kérdés lenne ez azért is, mert Magyarországon rohamosan csökken a tömegsportban résztvevõk száma. 1988-ban még 734 ezer ember sportolt Magyarországon, 1994-ben már csak 421 ezer, tehát majdnem felére csökkent.
Az egészség és a sport közötti összefüggések azonban világosak, ezért nem tudtuk megszavazni ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)