MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Ígérem, hogy megpróbálom rövidre fogni gondolataimat. Gondolataimat elsõsorban azért kell a Ház elé tárnom, mert - mint a vezérszónoklatban jeleztem - az értékpapírpiac- és bankfelügyeleti, tehát a felügyeletek összevonásáról szóló státusztörvényben kicsit részletesebben is indokolt megmagyarázni azt a véleményemet, amit elöljáróban a múlt héten már megfogalmaztam.
Legelsõsorban azt kell leszögezni, hogy attól, mert univerzális bankrendszert akarunk, nem biztos, hogy feltétlenül következik az, hogy összevont felügyeletekre van szükség. Tehát látni kell az ok-okozatokat.
Európában, mint akkor is jeleztem, nem az az általános, hogy összevont felügyelet van, hanem az a rendkívüli, hogy összevont a felügyelet. Lehet így is jól csinálni egyébként, lehet úgy is jól csinálni. Tartalmi kérdések döntik el alapvetõen a szabályozás hatékonyságát. 116
Az univerzális bankrendszernek elsõsorban az idõbeli ütemezését és a konkrét technikai lépéseit azonban már ezen állapotban tisztázni kellene, konkretizálni kellene, sokkal jobban a jelenleginél. Azt gondolom, hogy egy ilyen típusú, az egész bankrendszert és az egész pénzügyi szférát érintõ szabályozásban nagyon nagyfokú stabilitásra, körültekintésre van szükség az érdekelt szereplõk megfelelõ bevonásával.
A legnagyobb veszélyt - és ez az értékpapír- és a bankfelügyeleti összevonásban is megnyilvánul - abban látjuk, hogy a politika egyre jobban behatol ebbe a pénzügyi szférába, és ennek a felügyeletnek az összevonása is azt eredményezi, hogy a felelõsségek, konkrét szabályozási felelõsségek elkenõdnek, és egy sokkal nagyobb, áthatolhatatlanabb szervezetben fognak megjelenni; és ez semmiképp nem szolgálja az ellenõrizhetõségnek és az átláthatóságnak a követelményét.
Egy óriási pénzügyi konglomerátum jön ezáltal létre, amelyet egy összevont felügyelettel nem biztos, hogy kellõképpen tudunk hatékonyan felügyelni, annál is inkább, mert - mint elöljáróban vagy korábban utaltam már rá - a két piac, tehát az értékpapírpiac és és a banki szféra mûködési elvei, mûködési- gyakorlati tapasztalatok, döntési mechanizmusai jelentõsen különböznek. Nyilvánossága, döntésmechanizmusai jelentõsen különböznek. Mindenképp fontosnak tartom azt elmondani, hogy a felügyeletek összevonásával egy olyan óriási apparátus jön létre, amely megintcsak mûködési oldalról problémákat jelent. Ez egy mintegy 300 fõs apparátus lenne, ami azért lehet, hogy nyugati viszonylatban gyakori, mert nyugaton a bürokráciák, sajnos, még erõteljesebbek. De azt gondolom, magyar viszonylatban mindenképpen nagynak mondható - és nem biztos, hogy ez a nagyság a hatékonyság követelményét kielégíti.
Mûködhet jól - vagy legalábbis jobban - egy összevont felügyelet, ha ennek mûködésbeli feltételeit elöljáróban már kellõen tisztáztuk. Ez azonban nem történt meg. Itt több huzavona történt ennek az elõkészítésnek a kapcsán, mind a miniszterelnök, mind Pénzügyminisztérium és gazdaságadminisztratív szinten többször fordult a kocka. Ebbõl adódóan konkrétan ennek a döntésnek, tehát az összevont felügyelet és az ebbõl fakadó következtetések levonására - sajnálatos módon kevés idõ telt el, amíg ez nagyjából konkretizálódott. És ennek következtében mi nem pusztán vagy nem elsõsorban a formai okok miatt - tehát amit elöljáróban elmondtam, azon formai okok -, hanem az elõkészítetlenség miatt elsõsorban nem látjuk ilyen módon a felügyelet összevonásának indokoltságát. És ennek, attól tartunk, hogy részben személyi okai vannak, részben egyéb politikai okai, amelybe egészen pontosan nem látunk bele. Tehát azt gondolom, hogy ebben a szférában sokkal körültekintõbben kellene eljárni, és azt gondolom, hogy a politikai befolyást sokkal kevésbé szabadna megengedni. Az a két szabályozási javaslat, amely a 7. § (1) bekezdésében a miniszterelnökhöz javasolja telepíteni azt a döntési jogkört, amely az összevont felügyelet elnökének a kinevezéséhez kapcsolódik, illetve az a szabályozás, amelyik a 7. § (3) bekezdésének d) pontjára jelenti, amelyben azt mondja ki, hogy a tevékenységével - mármint az elnök tevékenysége - a felügyelet mûködését veszélyezteti, ez utóbbi szabályozás egy olyan gumiparagrafus, amelynek a kapcsán a felügyelet elnöke nem élvez igazából autonómiát, hiszen bármikor leváltható az adott politikai vezetés kénye-kedve szerint. Azt gondolom, ha mi évtizedekre tervezünk és az Európai Unióban gondolkodunk, és a jövõ évszázadban is mûködõképes törvény koncepcióját akarjuk megfogalmazni, akkor a politikának a beavatkozását a tõzsdei értékpapír-piaci, hitelintézeti területre minimalizálni kell, mert látni kell, hogy nemcsak a politikai beavatkozás a kérdéses vagy a problémás, hanem a szereplõknek mások az érdekei.
Az adott értékpapírpiacnak, illetve hitelintézeti szektornak vannak saját önálló érdekei és a kincstár, illetve az állam érdekei mások lehetnek. Tehát az államnak az étvágyát, vagy annak a beavatkozását, amennyiben - itt például a szabaddemokratákra utalok - tényleg egy liberális szabályozás, liberális gazdaságpolitikai elvek mentén gondolkodunk róla, akkor egyértelmûen ezt minimalizálni kell. És azt gondolom, hogy a gazdasági érdekek is egyértelmûen emellett szólnak. Úgyhogy nagyon kérném kormánykoalíciós képviselõtársamat és a kormányt is, a jelen lévõ tisztelt államtitkár urat is, fontolják meg még egyszer az elhangzott érvek hallatán az álláspontjukat, és amennyiben - remélhetõleg - találnak errõl megfontolásra méltót, akkor vonják le a szükséges konzekvenciákat módosításokban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm.
117