DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Mielõtt a felszólalásomhoz hozzákezdenék, hadd legyen szabad észrevételeznem a házbizottsági ajánlással kapcsolatban - hiszen többször kifejtettük már ellenzéki oldalról -, tarthatatlan ez az ajánlásban szereplõ 15 perc, mert hiszen nem tudjuk a valóságos észrevételeinket az elõterjesztéssel kapcsolatban megtenni.
Miután a mai napon az elsõ napirendi pontot illetõen, tehát a társadalombiztosításról, az egészségügyi hozzájárulásról és az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával kapcsolatos elõterjesztést illetõ vita kapcsán az MSZP képviselõje több mint dupla idõmennyiségben túllépte a házbizottsági ajánlást, én nem akarok most ügyrendi vitát kezdeni, de szeretném jelezni, ha én magam két-három perccel túllépem, akkor ne okozzon ez különös gondot, mert hiszen, én azt hiszem, még csak nem is azonos elbírálást kérek a Független Kisgazdapárt számára, de a súlyos diszkriminációból legalább a súlyos szó mellõzését.
(11.10)
Köszönöm a türelmüket!
Ami a most beterjesztett törvényjavaslatokat illeti, a Független Kisgazdapárt kénytelen az észrevételeit azzal a megállapítással kezdeni, hogy a mostani elõterjesztésekbõl ismételten megállapítható - éppúgy, mint a korábban tárgyalt anyaggal kapcsolatban azt a Kereszténydemokrata Párt szónoka is kifejtette -, hogy az államháztartási reform nyomelemeit sem lehet felfedezni ezekben az elõterjesztésekben. És sajnálatos, hogy nemcsak az államháztartási reformnak a valóságos elemei nincsenek ebben az elõterjesztésben, de az adóreformnak sem.
Az a valami, amit szeretne a kormányzat adóreformnak feltüntetni, tulajdonképpen olyan két, mindenféle eszközzel ellátott miniszteri biztosnak a tevékenysége, amely semmiképpen sem tekinthetõ adóreformnak. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint felesleges és nehezen emészthetõ technikai változtatásokról van szó a mostani elõterjesztésekben, mondjuk ki õszintén: törvénydagasztásról. Újabb fogalommagyarázatokat tartalmaz ez az elõterjesztés, szükségtelen feltételrendszereket teremt.
A lényeg: a gazdaság fejlõdését fékezõ, a feketegazdaságba kényszerítõ, a munkanélküliséget fokozó rendkívül magas elvonásokat nemcsak fenn akarják tartani, hanem azokat még növelik is. Nem csoda, hogy nincsenek érdemi változások, hiszen hiányzik ezekhez a megfelelõ koncepció. Tehát a koncepciótlanság hiánya az, ami az egész elõterjesztésre rányomja a bélyegét. Hadd emeljem ki ebben a körben, nagy hiba volt az adórendszer átalakítását nem gazdaságpolitikusokra bízni, hanem adótisztviselõkre, ez az egész elõterjesztésen meglátszik.
A fogyasztási adóról szóló törvényjavaslat lényegében egy nagyobb sarcnak a kivetésérõl szól, mint amilyen sarcpolitikát eddig folytatott a kormány. Ezek révén a jelenlegi több száz milliárd forintos adóbevételt még körülbelül 30 milliárd forinttal akarja növelni. Az átlagos növekedés 14,4 százalék, ami alatta van - kétségkívül -, az inflációnak köszönhetõ. Ezt a kormány az elõterjesztés nagy érdemeként próbálja feltüntetni. A Független Kisgazdapárt ezzel szemben úgy látja, hogy a közérdekkel ellentétes változtatásokról van szó.
A túladóztatás eddig is számos gazdasági problémát okozott. Szeretném itt felhívni a figyelmüket, hogy a túladóztatás terhére rója a Független Kisgazdapárt a feketegazdaság burjánzását, a munkanélküliség szinte kezelhetetlen voltát, és számos egyéb tényezõt. Mi úgy gondoljuk, hogy éppen ezért a túladóztatás ténye mellett nem lehet könnyelmûen elmenni.
Hadd legyen szabad rámutatnom arra, hogy az elvonás növelése még akkor is igen komoly gondok forrása lehet, ha az el is marad az inflációtól, bár tény, hogy az inflációtól való elmaradása örvendetes, de ugyanakkor az elvonás növelése egyértelmûen a negatív jelenségeket fogja tovább erõsíteni.
Az 1996. évi fogyasztásiadó-elõirányzat a magas kulcsok miatt nem fog teljesülni. Így például prognosztizálható, hogy a benzin fogyasztása is visszaesett az elõzõ évihez képest. Ilyen negatív jelenségeket fog okozni az elvonás növelése most is. A még magasabb adó és a még magasabb árak tovább korlátozzák a felhasználást, és úgy a költségvetés adóbevételeit is vissza fogják fogni.
Tehát kölcsönhatás van a magasabb adó, a még magasabb árak és a költségvetés adóbevételeinek visszafogása tárgyában. Sajnálatos módon ezek az igen jelentõs tények elkerülték a kormányzat figyelmét. Természetesen a legális gazdaságról beszélek, és kérem, hogy a legális gazdaság értékrendjén belül értékeljék azt, amit mondunk, hiszen a magas adók tovább hizlalják a feketegazdaságot.
A feketegazdaság továbbhizlalása tekintetében elég, ha arra utalok, hogy gondoljunk csak a dohánytermelõk és -forgalmazók panaszaira, a dohányáruk virágzó feketeimportjára és kereskedelmére.
Ezek egyértelmûen olyan cáfolhatatlan bizonyítékok a feketegazdaság gerjesztésének ténye mellett, ami egyértelmûen végre a kormányzat figyelmét is fel kellene hogy hívja. A fogyasztási adót azokra a termékekre szokás kivetni, amelyek fogyasztását luxusnak tartják. Ezeket a termékeket tehát a forgalmi adón kívül fogyasztási adóval is terhelik. A termékek köre természetesen vitatható, ezt a kormány is érzi, ezért a csokoládét, a rágógumit, a kozmetikumokat kivonja ezekbõl a pótlólagos elvonásokból. Más esetekben csökkenti a kulcsot, így - az államtitkár úr is az expozéjában kiemelte - a kávénál a korábbinak a felére csökken körülbelül az adó, és ugyanilyen mértékben csökken a nemesfémnél is.
Lényegét tekintve a kormány tehát dicsekszik is azzal, hogy ennek révén a legális forgalom olyan mértékben fog nõni, hogy az áfa bevételi többlete a megszûnõ, illetõleg csökkenõ fogyasztási adót ellensúlyozhatja. Ezt a logikát természetesen a Független Kisgazdapárt is helyesnek tartja, mi éppen ezért azt kérjük számon a kormányon, hogy másutt miért nem ezt a helyes logikát követi. Miért ad újabb lökést azokon a területeken a devizakészleteket apasztó illegális importnak? Miért idéz elõ olyan folyamatokat, amelyek állítólagos gazdasági céljaival ellentétesek?
Ha szakértõ kormányról lenne szó, akkor nem is vetõdne fel a kérdés: miért ellensége a saját zsebének? A kormány dilettantizmusa miatt viszont újabb veszteségek érik a gazdaságot és a központi költségvetést. Ezért kell a Független Kisgazdapártnak ezekre a negatív következményekre rámutatni, hiszen ha van egy helyes törekvés, akkor a helyes törekvést végig kell vinni. Ha megtörjük a helyes törekvést, ebben az esetben olyan újabb veszteségek érik a gazdaságot és a központi költségvetést, amelyek már nemcsak hogy nem kívánatosak, hanem egy ilyen rendkívül legyengült gazdasági helyzetben lévõ ország esetében akár ennél lényegesen súlyosabb kifejezéseket is használhatnánk.
Hadd hivatkozzam ezt követõen arra, hogy Lotz Károly miniszter úr a közlekedéspolitikai koncepciójában a közúti jármûpark és ezen belül a személygépkocsi-állomány megújítását a kormány egyik fõ céljának tartotta.
(11.20)
Ezt környezetvédelmi, energiatakarékossági, termelési és foglalkoztatási, közlekedésbiztonsági érdekek egyaránt fontossá tennék. Igen ám, de a 10-30 százalékig terjedõ fogyasztásiadó-kulcsok teljesen ellentétesek a miniszter úr állítólagos szándékával. A miniszter úr koncepciója tehát az alaptalan jókívánságok gyûjteményébe lenne sorolható. Semmiképpen sem egyeztethetõk össze a koncepciónak az elõbb említett egyéb elemeivel.
Az üzemanyagokat sújtó rendkívül magas fogyasztási adó miatt pedig - mint már azt említettem - a költségvetés bevételi tervezete sem lesz teljesíthetõ. Ez viszont egy rendkívül negatív következmény, amelyet mindenképpen jó lenne elkerülni. Hogy konkrét adatokat is ebben a körben felemlítsek: gázolajnál literenként 40 forint, benzinnél literenként 48, mintegy 54 forint, természetesen fajtától függõen a fogyasztási adó az áfán felül. Ez egy rendkívül jelentõs adótartalom, úgy gondolom, hogy ennek hatáselemzése sem lenne elkerülhetõ.
Lotz Károly miniszter úr koncepciójában a fogyasztásiadó-bevétel részbeni visszaforgatását a közlekedésfejlesztésbe fontos célként jelölte meg. Sajnos azonban ezt is csak a jókívánságok körébe lehet sorolni, amely jókívánság most sem teljesül. Egy fillér sem jut, és sajnos ez nem túlzás, igen tisztelt képviselõtársaim, igen nagy nyomatékkal, igen aláhúzottan ajánlom a figyelmükbe, egy fillér sem jut a közlekedés fejlesztésére a hatalmas fogyasztásiadó-bevételbõl. Azért említettem az elõbb külön a gázolajnál és a benzinnél fajtánként is a fogyasztási adót, amely valóban hatalmas fogyasztási adó, hogy külön fel is hívjam a figyelmüket, hogy hiába van a gázolajnál literenként 40, a benzinnél literenként 48-54 forint fogyasztási adó az áfán felül, ebbõl a hatalmas összegbõl egy fillér sem jut a közlekedés fejlesztésére.
Na most, ha megnézzük az ország gazdasági állapotának egyéb vonatkozásait, például az elmaradott vidéki térségek elképesztõ gazdasági helyzetét és azt a tényt, hogy az útépítéssel nem kívánják a kormányzati oldalról elõsegíteni ezeknek a térségeknek a fõvárosi centrumhoz és a nyugat-európai központokhoz való közelítését, akkor különösen szembeötlõ az, hogy koncesszióval akarnak megoldani dolgokat, tehát még jobban elszigetelni a vidéki lakosságot, az elmaradott térségeket a fejlõdés lehetõségétõl, és ugyanakkor ekkora hatalmas fogyasztásiadó-bevételbõl egy fillért sem forgatnak vissza a közlekedés fejlesztésére.
Az, amit az Útalapba kell a társadalomnak fizetnie, az literenként 15 forint 40 fillérre emelkedik. Bár ez is az árképzés tényezõje, az Útalap nem elegendõ, ki kellene egészíteni a fogyasztási adó egy részével. Ez a Független Kisgazdapárt javaslata.
A nemesfémekre kivetett fogyasztási adó kulcsa olyan magas, hogy szinte tönkretette a hazai ékszerkészítõket. Ez is egy nagyon fontos tényezõ, hiszen az országot igen jelentõs kár éri akkor, hogyha teszem azt, a magyar vásárló is inkább kimegy Bécsbe, Párizsba, vagy nem tudom én hova, és ott szerzi be az ilyen irányú szükségleteit. Tehát egyértelmû, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzá kell nyúlni.
Miután egy fejlett iparágról volt szó, óriásiak a gazdasági veszteségeink. Az adó felére csökkentése semmit nem old meg, hiszen még mindig 35 százalékos, tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint elviselhetetlenül magas.
Visszatérve az üzemanyagokra, a magas adók miatt azokat állítólag hamisítják. Olyan termékekbõl állítják elõ, amelyekre eddig nem kellett fogyasztási adót fizetni. A kormány dilettantizmusát - és ne vegyék tõlem rossz néven, kénytelen vagyok ilyen kifejezések használni, hiszen valóban szembeötlõ, megdöbbentõ dilettantizmusról van szó -, tehát a kormány dilettantizmusát mutatja, hogy nem a benzinkutakat ellenõrizi, hanem ehelyett mindenre fogyasztási adót vet ki, amibõl szerinte üzemanyagot lehet elõállítani. Na most, hogy ezt a lehetetlen helyzetet érzékeltessem, rá kívánok mutatni arra, hogy ez körülbelül olyan, mint hogyha minden gépkocsivezetõt megbüntetne a rendõrség gyorshajtásért, mert vannak gyorshajtó gépkocsivezetõk is.
Ugyanez a konstrukció az adót tekintve. Tudniillik azt mondja, hogy mindenre fogyasztási adót vet ki, amibõl szerinte üzemanyagot lehet elõállítani. Na most ezzel fontos vegyszerek, oldószerek ára fog indokolatlanul felmenni, olyan termékek, amelyeket mégiscsak fõleg másra használnak. Hogy egy példák mondjak erre: ilyen mondjuk a festékeknek a hígítója is. Na most képzeljék el, hogy itt a fogyasztási adó terheli a hígítót, tehát a luxusadó kategóriája alá esik a hígító. Hát kérem, én azt hiszem, hogy talán elnézik nekem, hogyha én emiatt így kifakadtam.
Lotz Károly miniszter úr koncepciójában a tömegközlekedés fellendítése is szerepel. Mondanom sem kell, hogy a kormány ezzel homlokegyenest ellenkezõen lép. Csökkenti a tömegközlekedés fogyasztói árkiegészítését, vagyis megdrágítja - és ez a dolog lényege -, tehát megdrágítja a szolgáltatásokat a fogyasztók számára. Tehát pont ellentétesen lép, mint ahogy azt a minisztere állítja a koncepciókat illetõen.
A szûkös idõkeret miatt, illetõleg az elõterjesztés semmitmondó volta miatt az áfatörvény egy elemét említem most csak meg. Közérdek, hogy a felesleges adminisztrációtól a gazdálkodókat lehetõség szerint minél jobban megkíméljük. Ez lenne az adóhatóság érdeke is. Az alanyi adómentesség összegét azonban a száguldó infláció ellenére évek óta nem korrigálják. Ez változatlanul 1 millió forintig érvényes. Üdvözlendõ, hogy az összeghatárt végre felemelik, de a 2 millió forint is alacsony a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, ezért a mi javaslatunk az, hogy közérdek lenne legalább 3 millió forintra emelni, (Az elnök megkocogtatja poharát, jelezve, hogy a felszólalási idõ letelt.) és évente az inflációnak megfelelõen korrigálni az alanyi adómentesség hatását.
Végül az áfán keresztül nyilvánul meg a kormány érdekeltsége az infláció gerjesztésében, hiszen a magasabb árak után magasabb adó folyik be, ezért ha jogharmonizációról beszélünk, márpedig az államtitkár úr erre külön kitért, akkor úgy gondolom, hogy kisebb áfakulcsot kellene (Az elnök újra megkocogtatja poharát, jelezve, hogy a felszólalási idõ letelt.) bevezetni.
(11.30)
Az energiaár-emelés határait kompenzálandó... (Az elnök pohara megkocogtatásval jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Befejezem, elnök asszony, de még mindig Götzinger (Az elnök ismét megkocogtatja a poharát.) képviselõ úrhoz képest nagyon visszafogottan léptem túl az idõt. Tehát az energiaár-emelés hatását kompenzálandó a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt nulla százalékos kulcsot javasolna az energiára. Miután tehát ilyen mérhetetlenül sok hibája van ennek az elõterjesztésnek, a Független Kisgazdapárt ilyen körülmények között, tehát a jelenlegi állapotában, szeretném hangsúlyozni, ezt az elõterjesztést támogatni nem tudja. Köszönöm a türelmüket. Köszönöm az idõtúllépés megengedését. (Taps az ellenzék padsoraiban.)