BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A mai nap folytatódik egy nagyon nagy jelentõségû törvényjavaslat vitája, mégpedig egy képviselõi önálló indítvány vitája, amelyet elég hosszú tárgyalás után, immár második változatban nyújtott be dr. Bihari Mihály képviselõtársunk.
A javaslatnak hosszú története van a demokratikus magyar Országgyûlésben, hiszen elõször több, mint öt évvel ezelõtt 1991, tavaszán két szabaddemokrata képviselõ, Hack Péter és Matyi László nyújtott be törvényjavaslatot az országgyûlési képviselõk gazdasági összeférhetetlenségérõl. A szabaddemokraták azóta is folyamatosan képviselik azt az álláspontot, hogy az Országgyûlésnek mielõbb el kellene fogadnia a gazdasági összeférhetetlenségrõl szóló törvényt. Amikor 1994-ben koalíciós tárgyalásra ültünk le a Szocialista Párt képviselõivel, választási programunk alapján juthattunk egyetértésre abban, hogy az új parlament megalakulását követõen kívánatos minél gyorsabban elfogadni egy ilyen törvényt. Elmondhatom, hogy nem rajtunk múlott, hogy több, mint két év elteltével még mindig csak beszélünk a törvényrõl, tárgyalunk róla, de szerencsére már tárgyalunk róla, és most már, hogy második hete tárgyalja a Ház ezt a törvényjavaslatot, úgy gondolom, hogy valós esélye van annak, hogy még az év vége elõtt el is fogadjuk ezt a törvényjavaslatot.
Fölmerül a kérdés: kell-e, valóban szükség van-e arra, hogy az országgyûlési képviselõk gazdasági szerepvállalását korlátozzuk úgy, ahogy ezt a törvényjavaslat elõirányozza. Vannak ugyanis olyan nézetek itt az Országgyûlésben, a magyar közéletben, amelyek kifejezetten kívánatosnak tartják, hogy az üzleti élet, a gazdasági élet képviselõi jelen legyenek az Országgyûlésben. Vannak olyan nézetek, amelyek kifejezetten kívánatosnak tartják, hogy az állami vállalatokban a közérdeket többek között úgy próbáljuk érvényesíteni, hogy országgyûlési képviselõk ülnek állami vállalatok igazgatóságában, felügyelõbizottságában. Amikor az elõzõ ciklusban hasonló javaslatokról tárgyalt az elõzõ Országgyûlés, az akkori kormánykoalíció pártjai kifejezetten meg is fogalmazták ezt az igényt, legyenek csak ott országgyûlési képviselõk állami vállalatokban. Nemcsak megfogalmazták, hanem tették, csinálták is a gyakorlatban. Mint errõl ma a napirend elõtt is volt alkalmunk hallani.
Mi másképp gondoljuk ezt. Mi úgy gondoljuk, hogy olyan rendszerben éltünk évtizedeken keresztül Magyarországon, ahol minden hatalmi ág összefonódott egymással, ahol összefonódott egymással politika és gazdaság, ahol a közismert hatásköri lista elve alapján politikai testületek döntöttek gazdasági vezetõ pozíciók betöltésérõl, tehették ezt, hiszen állami kézben volt az egész gazdaság, és ahol a gazdasági szféra érdekei is kijáró rendszerek alapján voltak jelen a hatalmi centrumokban, az Országgyûlésben is, amelyik látszólagos hatalmi centrum volt, és a Központi Bizottságban is, amely valóságos hatalmi centrum volt, és ahol kötelességszerûen voltak jelen a gazdaság egyes ágazatainak, a legnagyobb vállalatoknak a képviselõi.
(16.20)
Mi viszont hetedik éve más berendezkedést: polgári társadalmat szeretnénk kialakítani Magyarországon; és a polgári társadalom alapvetõ jellemvonása az, hogy elválasztja egymástól a gazdasági szférát, a részérdeket, az üzleti érdekek képviseletét a politikai szférától, az Országgyûléstõl, a kormánytól, amelynek a közérdek megjelenítése, a közérdek képviselete a feladata. Úgy gondoljuk mi, szabaddemokraták, hogy egy gazdasági összeférhetetlenségi törvény meghozatalával, az országgyûlési képviselõk gazdasági összeférhetetlenségének biztosításával éppen ebben a folyamatban, az igazi hatatalommegosztás kialakításában, politika és gazdaság elválasztásában teszünk nagyon fontos lépést. Ezért, mindenekelõtt ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy ez a törvény ilyen hosszú, hatéves késéssel, de végre megszülessék.
Szeretném hangsúlyozni, hogy idõnként fölmerül az az ellenvetés, hogy nem jó dolog a gazdasági élet képviselõit, vállalati vezetõket kiszorítani úgymond az Országgyûlésbõl, mert ez valamiféle kontraszelekciót eredményezne az Országgyûlésben. Azt halljuk gyakran, hogy ezzel kiszorulna a gazdaság, szegényedne a politika, szegényedne az Országgyûlés, ha kizárnánk azt, hogy vállalati vezetõk, nagyvállalatok vezetõi országgyûlési képviselõk lehessenek. Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor gazdasági összeférhetetlenségrõl beszélünk, akkor nem a gazdasági ismereteket, nem a gazdasági szaktudást szeretnénk kizárni az Országgyûlésbõl, hiszen ilyen ismeretekkel nemcsak a vezérigazgatók és felügyelõbizottsági tagok rendelkeznek, hanem nagyon sok mindenki más, aki a gazdaságban ténykedik. Mi a gazdasági befolyást, az egyes gazdasági érdekcsoportok befolyását szeretnénk kizárni az Országgyûlésbõl, mert az országgyûlési képviselõknek nem az a feladata, hogy iparcsoportok, bankterületek érdekeit képviseljék az Országgyûlésben, hanem az egész társadalom érdekeit. Ezért gondoljuk azt, hogy igenis szükség van a gazdasági összeférhetetlenségrõl szóló törvény megalkotásában.
Jól tudjuk, hogy amióta errõl a kérdésrõl vitatkozunk, azóta mindig két értelemben is felmerül az összeférhetetlenség kérdése. Egyfelõl az állami vállalatok, az állami részesedésû gazdasági társaságok vezetõ tisztségviselõinek összeférhetetlenségérõl beszélünk, arról tehát, hogy lehessen-e országgyûlési képviselõ egy állami vállalat, állami tõkerészesedésû társaság vezetõ tisztségviselõje, igazgatója, igazgatósági tagja, felügyelõbizottsági tagja, illetve arról a kérdésrõl, hogy a magánszektor tekintetében érvényesüljön-e ez az összefüggés, zárjuk-e ki azt, hogy országgyûlési képviselõk lehessenek azok, akik magánvállalatoknál töltenek be vezetõ pozíciót. Ahhoz, hogy ezt a kérdést megítéljük, nem árt még egyszer végiggondolni, hogy mit is akarunk megakadályozni az összeférhetetlenségi törvénnyel.
Egyfelõl azt kívánjuk megakadályozni, ami összeférhetetlenségi törvény hiányában újra meg újra megfigyelhetõ, hogy a mindenkori kormány, akár az elõzõ, akár a jelenlegi, akár a következõ, a saját híveit, a hozzá hû, vele rokonszenvezõ országgyûlési képviselõket gazdasági pozíciókkal jutalmazza azért, hogy támogatják a parlamentben és a parlamenten kívül. Ez egy veszélyes tendencia, ha ez érvényesül; nemkívánatos tendencia, és azt gondolom, hogy jó, ha ezt elkerüljük. A másik dolog, amit az összeférhetetlenségi törvénnyel el akarunk kerülni - ismétlem - az, hogy gazdasági érdekcsoportok befolyása jusson érvényre az országgyûlési döntéshozatalban. Azt kívánjuk elkerülni, hogy amikor egy képviselõ fölszólal, amikor egy képviselõ szavaz, akkor ne a köz érdekét, hanem egy meghatározott gazdasági érdekcsoport, egy nagyvállalat, egy ágazat érdekét képviselje az Országgyûlésben. A vállalatok, ágazatok érdekeit a munkáltatói érdekképviseleteknek kell képviselni, és nem az országgyûlési képviselõknek. Ha most végiggondoljuk, hogy mi ezt a két dolgot szeretnénk elkerülni, akkor meg kell nézni, hogy ebbõl a szempontból mit jelent az állami vállalatoknál és mit jelent a magánvállalatoknál az összeférhetetlenség kimondása.
A magánvállalatoknál az összeférhetetlenség csupán ezt a másodiknak említett szempontot zárja ki, azt nevezetesen, hogy az országgyûlési képviselõk egy-egy magánvállalat, egy-egy iparág, iparcsoport, gazdasági terület érdekeit képviselje az Országgyûlésben. Ezzel szemben amikor az állami vállalatoknál, az állami tõkerészesedésû vállalatoknál törekszünk az összeférhetetlenség kimondására, akkor két legyet ütünk egy csapásra. Egyfelõl azt korlátozzuk, hogy az országgyûlési képviselõk gazdasági részérdekeket képviseljenek, másfelõl pedig azt korlátozzuk, hogy a mindenkori kormány az országgyûlési képviselõket jutalmazza jól vagy kevésbé jól jövedelmezõ gazdasági pozíciókkal. Azt gondolom, hogy az utóbbi szempont az, amit halaszthatatlannak és elengedhetetlennek kell tekintenünk. Azt gondolom ebbõl kifolyólag, hogy az állami tõkerészesedésû vállalatok tekintetében, ha úgy tetszik, gondolkodás nélkül és azonnal meg kell valósítanunk az összeférhetetlenséget, azt tehát, hogy országgyûlési képviselõ ne lehessen olyan gazdasági társaságokban vezetõ tisztségviselõ, amelyekben az állam tõkerészesedéssel rendelkezik, ahol tehát kormányzati szervek döntenek arról, hogy ki lesz igazgató és ki nem, ki lesz felügyelõbizottsági tag és ki nem.
Más a helyzet a magánszektorral. Ott is kívánatos, és szerintem fokozatosan el kell érni a gazdasági tevékenység és a politikai tevékenység, az országgyûlési pozíció elválasztását. Ugyanakkor ott nem tudunk egyik napról a másikra, azonnal egy szigorú elválasztást érvényesíteni, nagyon nehéz lenne megvonni a határokat, nem hiszem, hogy azt, hogy egy országgyûlési képviselõnek legyen egy saját kis gazdasági társasága, amely adott esetben egy a politikától való visszavonulás gazdasági hátterét teremti meg a számára, hogy ezt azonnal és teljesen kizárjuk. Mi ezért azt gondoljuk ma, 1996-ban, hogy az állami vállalatok tekintetében azonnali és teljes összeférhetetlenséget kell megállapítanunk, a magánszektor esetében alaposan végig kell gondolni, hogy meg tudunk-e határozni olyan kört, ahol az összeférhetetlenség máris kimondható, és az elõttünk álló években a magyar politikai demokrácia fejlõdésével fokozatosan kell majd szélesítenünk azt a kört, ahol az összeférhetetlenség a magánszektorra is vonatkozik.
Hadd mondjak el egy példát. Azt gondolom, hogy van a magánszektorban is egy olyan kör, ahol a politikai befolyás veszélye különösen nagy, ahol a kör viszonylag jól körülhatárolható, és ahol akár már most is kimondhatjuk az összeférhetetlenséget. Én a magam részérõl ilyennek tekinteném például a bankszférát. El tudnám képzelni, hogy már ma is kimondjuk azt, akár ennek a törvénynek a módosító indítványának az elfogadásával, amit be lehetne nyújtani, hogy mondjuk ki azt, hogy hitelintézeteknél, biztosítótársaságoknál, nyugdíjpénztáraknál a magánszektorra is vonatkozik már most az összeférhetetlenség, míg ugyanakkor mondjuk a kiskereskedelem területén, kisvállalkozások területén ennek kimondását nem tartanám idõszerûnek.
Végül szeretnék kitérni két, az elmúlt napokban és valószínûleg a következõ hetekben is sokat vitatott kérdésre. Az egyik, vajon indokolt-e azt mondani, hogy mindennemû állami tõkerészesedés legyen kizáró ok, tehát egy olyan társaságnál, ahol akár csak néhány százalékban részesedik is az állam, ott már teljes körû legyen az összeférhetetlenség, vagy fogadjuk el a Bihai Mihály által benyújtott javaslatnak azt a fogalmazását, hogy a 10 százalékos részesedésig, tehát 10 százalékos állami részesedésig lehessen valaki egy állami részesedésû vállalat tisztségviselõje. Én a magam részérõl a teljes tiltást tartanám kívánatosnak. Tudjuk jól, hogy egy sokszereplõs vállalatnál bizony a 10 százalékos tõkerészesedés is elégséges lehet ahhoz, hogy az állam a maga hívét elhelyezze egy vállalat igazgatóságában vagy felügyelõbizottságában.
(16.30)
Legföljebb kompromisszumként tudnám elfogadni az elõterjesztett törvényjavaslatban szereplõ megoldást.
Szeretnék itt még egy megjegyzést tenni. Azt hiszem, hogy nagyon fontos, hogy pontosan definiáljuk, hogy mit értünk állami tõkerészesedésen, állami részesedésen, mert ekörül viták alakulhatnak ki. Én azt hiszem, hogy minden olyan társaságot, amelyben olyan társaságnak van részesedése, amely állami tulajdonban van, tehát például egy olyan társaság is, részvénytársaság, ahol egy állami tulajdonú, vagy állami résztulajdonú bank a tulajdonos, természetesen azt is állami tõke részesedésének kell tekinteni.
Végül kedvenc témánk a hatálybalépés kérdése. Errõl volt az utóbbi idõben a legtöbb vita. Én azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, hogyha eredeti terveink szerint a ciklus elején fogadtuk volna el, mondjuk, a ciklus harmadik hónapjában ezt a törvényt, akkor talán a hatálybalépés kérdésérõl nem kellene vitatkoznunk. Akkor mindnyájunk számára elfogadható lenne az, hogy a döntés, a törvény hatálybalépéskor lép érvénybe. Azok a pozíciók, amelyek a hatálybalépéskor megvoltak, esetleg még megtarthatók lennének, mert azokat hozták magukkal a képviselõk a civil életükbõl. Most azonban, tisztelt képviselõtársaim, amikor több mint két évvel az Országgyûlés megalakulása után tárgyaljuk ezt a törvényt, amikor az elmúlt több mint két év alatt számos változás állott be számos képviselõtársunk helyzetében, amikor nem kevesen, nem is úgy fogalmaznám, mint ahogy finoman fogalmazták többen a múlt heti vitában, szereztek valamilyen pozíciót, hanem számos képviselõtársunknak juttattak ilyen pozíciót, akkor szerintem tiszta lelkiismerettel nem fogadhatjuk el ezt az álláspontot, hogy erre a ciklusra ne legyen érvényes a gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozó törvény, hogy azok a pozíciók, amelyekkel jelenleg rendelkeznek képviselõtársaink, és különösen azok a pozíciók a gazdasági életben, amelyeket a jelen Országgyûlés megalakulása, mandátumuk elnyerése óta szereztek egyes képviselõtársaink, ezekre a ciklus végéig ne vonatkozzék az összeférhetetlenség kimondása.
Én azt hiszem, félrevezetõ az a fogalmazás, ami idõnként hallható, hogy visszamenõlegességet jelentene az, ha azt mondanánk, hogy a jelenleg egyes képviselõtársaink által betöltött funkciók ne legyenek megtarthatók a ciklus végéig. Nem, tisztelt képviselõtársaim, az lenne a visszamenõlegesség, ha azt mondanánk, hogy elvárjuk képviselõtársainktól, hogy visszamenõleg mondjanak le azokról a pozíciókról, amelyeket a ciklus kezdete óta kaptak, szereztek, és mondjuk, fizessék vissza mindazt, amit ezen pozíciók betöltéséért tiszteletdíjként fölvettek. Ez lenne a valódi visszamenõlegesség. Ha azt mondjuk '96 októberében, hogy mostantól kezdve nem lehet egyszerre betölteni országgyûlési képviselõi mandátumot, és mondjuk, egy gazdasági társaság vezérigazgatói posztját, ez nem visszamenõlegesség, ez csak annak az elvnek érvényesítése, amelyet a két kormánypárt a kormány megalakulásakor egyértelmûen képviselt. Azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, hogy becsületbeli kötelességünk, hogy ezt az elvet, amelyet a választási kampányokban valamennyien, legalábbis kormánypárti képviselõk képviseltünk, érvényesítsük az összeférhetetlenségi törvény megalkotásánál, érvényesítsük azzal, hogy a gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozó paragrafusai ennek a törvényjavaslatnak azonnal, a törvény elfogadásakor és kihirdetésekor valamennyiünk tekintetében lépjenek hatályba.
Én bizonyos vagyok abban, hogy az elmúlt hetek fejleményei valamennyiünket csak megerõsítenek abban, hogy errõl nem mondhatunk le. Gazdaság és politika elválasztása, mint a polgári társadalom létrehozásának nagyon fontos eleme legyen valamennyiünk számára elsõdleges elv. Ennek jegyében kérem képviselõtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot és támogassák azokat a módosító indítványokat is, amelyeket az általam elmondottak jegyében mi szabaddemokraták szeretnénk benyújtani.
Szeretném még hozzátenni: jól tudjuk, hogy nem csak a 386 országgyûlési képviselõ tekintetében elengedhetetlen az összeférhetetlenség érvényesítése. Ennél sokkal fontosabb az országban tevékenykedõ sok ezer köztisztviselõ esetében az összeférhetetlenség érvényesítése, de nincs erkölcsi alapunk nekünk országgyûlési képviselõknek az összeférhetetlenség törvényi szabályozására - köztisztviselõk, önkormányzati képviselõk és mások vonatkozásában mindaddig -, amíg a magunk vonatkozásában ezt nem tesszük meg. Ezért is tartom sürgõsnek, hogy a következõ hetekben ezt a törvényt megalkossuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)