CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnök úr ünnepi beszéde után engedjék meg, hogy éppen '56 szellemében rámutassak egy súlyos, az egész magyar társadalmat foglalkoztató problémára.
A közelmúltban felszínre került, az egész társadalmat foglalkoztató, korrupcióra, gazdasági és politikai tényezõk Tsszefonódására utaló leleplezések megrázták a magyar közéletet. A még vizsgálat alatt álló, de már eléggé kirajzolódó ügyek botrányt okoznak, felháborodást keltenek. Nyilván azért, mert iszonyatos kontrasztjuk van. S engedjék meg, hogy most napirend elõtt erre mutassak rá, a korrupciók, összefonódások iszonyatos kontrasztjára - és ez a szegénység. A felszínre került, kiemelkedõ, 800 milliós sikerdíj csillagászati összegûnek mondható a létminimum alatt vagy akörül élõk keresetéhez képest.
Ismeretes, hogy a létminimum-számítást a KSH 1994 óta csak az idén nyáron újította fel, s eszerint ez a létminimum ma Magyarországon mintegy 13 ezer forint/hó. Sajnos megállapítható, hogy az ország lakosságának mintegy egyharmada ez alatt, vagy e körül él.
Ki kell mondani a felháborodásnak a nyilvánvaló okát. Én úgy vélem, hogy ez az ok, habár nyilvánvaló, mindenki tudja, de itt a parlament elõtt is el kell hangoznia: az ÁPV Rt. vezérkarát a hatalom mûködtette. A közpénzek magánzsebbe vándorlásáért föltétlenül a közhatalom a felelõs. Ezt is ki kell mondani, mert a közpénzek kezelését - többek között - a magyar nép, demokratikus úton, erre a kormányra bízta.
Az igazságügy-miniszter úr tegnap jelezte, hogy milyen ügyekben folynak vizsgálatok, nyomozás. Föl szeretnénk hívni a figyelmet, hogy itt nemcsak büntetõjogi kategóriákról van szó, tehát olyan ügyeknek a megfogásáról, amivel kapcsolatban végül is bírósági ítélet fog születni. Nem csak büntetõjogi kategóriák vannak. A sikerdíj felvevõje elmondta az ország nyilvánossága elõtt, hogy õ megdolgozott a rendelkezésére álló, levonások utáni 300 millióért, tehát emögött munka áll, és õ hajlandó ebbõl most már osztozni. Egyre többször halljuk: törvényes, de nem etikus. Ilyen lenne a világ?
Mi vitatkozunk azzal a megállapítással, hogy az egész világ korrupció átszõtte, vitatkozunk azzal, hogy ember embernek a farkasa, ez általánosan kimondható. Véleményem szerint nem errõl van szó. A farkasokat rászabadították a társadalomra. S mivel ez a demokrácia spanyolfala mögött történik, ki kell mondanunk a kormányzó pártok történelmi felelõsségét. Kevesek gazdagsága, sokak szegénysége - ez soha nem lehet demokratikus akarat. Ez is alapaxióma. Nem arról szólok, hogy az értékalkotó gazdagságot ítéljük el, semmiképpen nem.
Szociális célokra keressük a forrást - íme, feltárult. Valamiféle menedzserkapitalizmus épül, szolidaritás nélkül. Nemcsak a létminimum körül élõk a szegények. Szegények az intézmények, az a klinika, amely nem tudja a szívmûtétet elvégezni, el kell halasztania. Úgy vélem, hogy az ünnepi megemlékezéshez is csatlakozóan mondhatom, hogy azok az '56-os mártírok, akik a gyûjtõfogház udvarán azt kiáltották: "Éljen a szabad, független Magyarország!", biztos, hogy nem ilyen Magyarországot akartak. De éppen rájuk is emlékezve azzal szeretném befejezni napirend elõtti hozzászólásomat, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) hogy mindezek ellenére nem szabad, hogy megrendüljön a hitünk a demokráciában és a szolidaritásban. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)