DR. KLAUS HÄNSCH, az Európai Parlament elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Kolléganõk! Tisztelt Kollégák! Köszönöm azt a megtiszteltetést, hogy az Európai Parlament elnökeként ma a magyar Országgyûlésben önökhöz, kolléganõimhez, kollégáimhoz szólhatok, és önökön, népük szabadon választott képviselõin keresztül a magyar nemzethez is szólhatok, és mint német embernek különös örömömre szolgál, hogy ma azt az országot és azt a népet látogatom meg hivatalosan, amely a jaltai rendszernek megadta a kegyelemdöfést, és elsõként tépte el azt a vasfüggönyt, amely országomat és népemet oly sokáig megosztotta. Én is szeretnék ezért kifejezetten köszönetet mondani.
Amióta Magyarország 1000 évvel ezelõtt bevonult az európai történelembe, kivette részét az európai népek háborúiból és békekötéseibõl, gyõzelmeibõl és vereségeibõl, nagyságából és kudarcaiból részt vett. Volt, amikor a gyõztesekhez, cselekvõkhöz, volt, amikor az elszenvedõkhöz, legyõzöttekhez tartozott. Az önök népe 1848-ban a polgári szabadságért és nemzeti önrendelkezésért küzdött. Az 1956-os felkelés pontosan 40 évvel ezelõtt jelzõtüze volt a szabadságért vívott legyõzhetetlen akaratnak, és tragikus hiábavalóságában ugyanakkor a kezdete a kis szabadság és szerény jólét magyar útjának.
A magyar nép más európai népektõl és különösen közvetlen szomszédaitól sokat kapott, sokat tett magáévá, és oly sokat tudott adni a zene területén, más mûvészetekben, a költészetekben és a tudományok területén. Ezt még a 45 éves kommunista diktatúra és szovjet hegemónia sem tudta megsemmisíteni. Nem, Magyarországnak nem azért van szüksége az európai uniós tagságra arra, hogy európaivá váljon, de a fiatal Európai Uniónak szüksége van az 1000 éves Magyarországra ahhoz, hogy igazán európai legyen.
Hét esztendõ telt el azóta, hogy itt Magyarországon egy bátor döntéssel megnyitották azt a kaput, amelyen át Európa saját magához visszatérhet. Azóta önök elérték azt, amirõl még 10 évvel ezelõtt álmodni is alig-alig mertek. Magyarország olyan intézményeket teremtett, amelyek lehetõvé tették, hogy a magyar nép szabad, demokratikus szabályok szerint és jogállami ellenõrzés mellett tud dönteni saját ügyeiben. Ki vannak téve a szabad kereskedelmi és a szabad vállalkozás csábításainak és veszélyeinek, lehetõségeinek és kockázatainak. Emellett korszerûsíteniük kell ipari, mezõgazdasági, kormányzati és társadalmi szerkezeteiket, azokat teljesítõképessé kell tenni, hogy azok a nyugat-európai standardokhoz, normákhoz alkalmazkodjanak anélkül, hogy megtagadnák saját magyar tapasztalataikat, hagyományaikat és elvárásaikat. Okuk van a már elértre büszkének lenni, és az Európai Uniónak oka van arra, hogy reformjait, céljait és tempóját támogassa, segítséget nyújtson közigazgatása újjáépítésében, gazdaságok és technológiáik korszerûsítésében és hogy elõsegítse a tudományos és kulturális cserét.
Magától értetõdik, hogy a politikai párbeszéd, kolléganõk, kollégák, egyre intenzívebbé vált, egyre intenzívebbé vált a parlamenti egységgel és a magyar parlament vegyesbizottsága és az Európai Parlament között. Ön, Gál elnök úr, tudja, hogy a párbeszédet minden csatlakozni óhajtó közép- és kelet-európai ország parlamentje elnökeivel én magam kezdeményeztem. Magyarország a szabad világ nagy nemzetközi szervezetnek a tagjává vált ezalatt a hét év alatt, hozzá az Európa Tanácsnak a tagja, szerepet játszik, egy fontosat, az EBESZ- ben. Tagja az atlanti szövetség "Partnerség a békéért"-nek is, és Magyarország fontos és felelõsségteljes szerepet játszott az egykori Jugoszláviában zajló háború megfékezésében.
Biztos, és ezt önök tudják is, tudom, hogy ez bevitte önöket az európai szervezetekbe. Tudom, hogy a döntõ lépést még meg kell tenniök, és az az a lépés, a részvétel azon mindkét nagyszabású projektben, amelyek Európa összes népei között a békét tartósan biztosítják. Ez az Európai Unióba és az atlanti szövetségbe vezetõ lépés. Az európai államok újra visszanyert szabadságát tartotta a szövetség szabad megválasztásában. Egyetlenegy országnak sincs vétójoga, bármily hatalmas is legyen ez. Magyarország 1997-ben a NATO tagja lehet.
Az európai felelõsséghez tartozik azonban, hogy Oroszországot biztosítjuk, hogy nem használjuk ki a biztonságot, mert Európa országában is minthogy Oroszország Európának a része, akkor csakis ezzel az állammal együtt egy összeurópai biztonsági architektúra keretében Magyarország és Magyarország után 9 más közép- és kelet- európai állam kérelmezte az Európai Unióhoz történõ csatlakozását.
A csatlakozási szerzõdésekkel kapcsolatban, hogy azt összekössük a NATO-val, ez az egyik vagy a másik csatlakozási folyamatot megzavarhatná. Ne tegyük ezt külön-külön! A csatlakozási szerzõdésekkel kapcsolatos tárgyalások majd az EU-ban fél évvel ez Európai Unió reformjáról való tárgyalási befejezések után fognak megkezdõdni, tehát 1998 elején. Ez az a dátum, amelyik biztos, ez az idõpont, amellyel önök számolhatnak. 1998 elején fognak kezdõdni a csatlakozási tárgyalások. És ezek a tárgyalások mind a 10 közép- és kelet-európai állammal azonos idõben fognak megkezdõdni, de nem ugyanabban az idõben fognak befejezõdni majd. Párhuzamosan fognak zajlani, de egyénileg, és minden egyes csatlakozni kívánó állam különbözõ lehetõségeit, fejlettségét és érdekeit figyelembe fognak venni. És hosszabb ideig fognak tartani, mint ahogyan ma néhányan ma elképzelik. És erre be kell rendezkedni. Minél gondosabban készítjük elõ a csatlakozási szerzõdést, annál kevesebb csalódás adódik majd a belépés, a csatlakozás után. Ez minden résztvevõnek az érdeke.
Kolléganõk és Kollégák! Az Unió végül is nem egy szupermarket, ahová az ember bemegy, és megveszi, megvásárolja, ami éppen tetszik, és amibõl majd újból kimegy, ha a keresett dolgot nem kapta meg. Itt arról van szó, hogy a nevezett disszuverenitásnak egy bizonyos részeit át kell ruházni az unió szerveire, és ez egy évszázados döntés. Néhányan azt hihetik, hogy az Európai Unió is külön mindig új és új akadályokat talál ki és állít föl, és arra a nagy kérdésre, amelyet az 1989-es év békés forradalma egész Európának feltett, csak kis válaszokat ad. De az unió, mint maga Magyarország is, már régóta visszavonhatatlanul a bõvítés útjára lépett. Ez felel meg politikai erkölcsünknek, és ez felel meg a mi és az önök politikai érdekeinek. Magyarország nem üres kezû kérelmezõként érkezik. Az uniónak ugyanúgy szüksége van az önök országára, mint önöknek az unióra.
Gratulálok a magyar kormánynak ahhoz a magas mércéhez, amelyet országukban a kisebbségek jogainak tulajdonítanak, és azt is megértem, hogy önök szomszédaiktól ugyanezt várják el.
Az Európai Unióban minden nép kisebbség, a legnagyobb nép is kisebbség. Gratulálok önöknek a határokon átterjedõ projektekhez, és felbátorítom önöket, hogy elmélyítsék és kiszélesítsék a regionális kooperációkat a szomszédaikkal, és ez fogja egyengetni a belépéshez vezetõ utat. Önök azon fáradoznak, hogy piacgazdaságukat az Európai Unió szociális ökológiai mércéjéhez igazítsák. Önök azon dolgoznak, hogy az európai uniós jogot a magyar jogba átvegyék. Ez egy hatalmas feladat. Az önök küzdelme, ez a harc nagy erõfeszítéseket követel, kitartó türelmet, minden résztvevõ kölcsönös megértését és jó szándékot tételez föl.
Természetesen vannak akadályok, természetesen vannak tétovázók. A reformok tempója, az önök reformjának a tempója mégis impozáns, és sokaktól, sok embertõl ez áldozatot követel. De mindkét esetben meg kell hozni ezeket az áldozatokat, függetlenül attól, hogy csatlakoznak- e az unióhoz vagy sem. Minél gyorsabban teremtenek a reformok által teljesítõképes és stabil munkahelyeket, minél egyértelmûbben válik a társadalmi igazság láthatóvá és az ökológiai megújulás érezhetõbbé, annál erõsebben bíznak az emberek majd abban, hogy ezek Magyarország útját egyengetik az Európai Unióban. Minél jobban elõkészítve kezdi meg Magyarország a csatlakozási tárgyalásokat, annál gyorsabban és simábban tudja azokat majd befejezni. Ez a mi szándékunk az Európai Parlamentben. Az Európai Uniónak az a szándéka, hogy saját magát bõvíthetõvé tegye. Intézményeinket úgy kell megreformálnunk, hogy az unió több mint 15 tagállammal is cselekvõképes maradjon. Meg kell reformálnunk az agrárpolitikánkat és szerkezeti alapjainkat. Az unió reformja és bõvítése között szigorú összefüggés van. Ha az unió képtelennek bizonyul a reformokra, akkor képtelen a bõvítésre is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha az unió bõvítésének ára annak fellazulása vagy fölbomlása lenne, ez túl sok lenne, túl magas lenne, nemcsak az unió jelenlegi tagállamai számára, hanem azoknak is, akik hozzá kívánnak csatlakozni. Hölgyeim és Uraim! Magyarország mégiscsak egy cselekvõképes és szolidáris unió tagjává akar válni, nem pedig egy szabadkereskedelmi zónáé vagy egy széttagolt Európáé á la carte.
Az Európai Parlament, majd ha eljön az a nap, Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozását ratifikálni fogja, azt a szervezést. Ebben az európai parlamentben a nagy többség azt akarja, hogy az az unió, amelyhez Magyarország csatlakozik, más legyen, mint a mai, mint a mostani. Ennek olyan uniónak kell lenni, amelynek közös európai pénzneme van. Olyan uniónak kell lenni, amely az emberi munkának, amely az európai civilizáció alapja, egy új jövõt biztosít. Olyan uniónak kell lenni, amelyben az európai népek együttesen védekeznek a szervezett nemzetközi bûnözés ellen, a kábítószer- kereskedelem, az emberkereskedelem, az autólopások, pénzmosók és korrupció ellen. Mert ez a bûnözés nemcsak a polgárnõk, és polgárok földi javait, testét és életét veszélyeztetné, hanem aláássa a demokráciába és az igazságba vetett hitet is Magyarországon éppúgy, mint az egész Európai Unióban. Ennek egy olyan uniónak kell lenni, hölgyeim és uraim, amely felelõsséget vállal egész Európa békéjéért, biztonságáért, a gazdasági fejlõdésért és a szociális igazságosságért, az élet természetes alapjainak megóvásáért, és olyan uniónak kell lennie, amelyben minden tagállam, a nagy éppúgy, mint a kicsi, a többség döntését elfogadja, amikor arról van szó, hogy olyan európai törvényeket hozzanak, amelyek különbség nélkül mindenkire vonatkoznak, egy olyan uniónak, amely a világban együttesen közösen cselekszik, egy unió, erõs Európai Parlamenttel és erõs bírói ellenõrzéssel.
És ez az unió még nem lesz kész azon a napon, amikor Magyarország csatlakozik hozzá. Építési terület lesz majd akkor is még, amelyen a magyarok, az öregek és mindenekelõtt a fiatalok tetterejére és inspirációjára szükség lesz.
Ez az unió a nemzeti sajátosságokat nem tagadja meg és nem hagyja figyelmen kívül. Nem bomlasztja fel az európai népeket, nem európai néppé alakítja. Ma sincs és a jövõben sem lesz egy európai nyelv, hanem a nemzeti és regionális nyelvek, kultúrák, emlékezetek, szokások, hagyományoknak a tárháza. Ennek így kell maradnia, mert ez hozzátartozik az európai tulajdonságokhoz, hiszen mi ezekben vagyunk otthon, ott találjuk identitásunkat, ott tanuljuk meg nyelvünket - anyanyelvünket -, és ennek nincs európai helyettesítõje, mert ez része a mi európai szabadságainknak. A népek, kultúránk és hagyományainknak, nyelvünknek és történelmi emlékezetünk sokfélesége, sajátságaink és makacsságunk. Ez nem Európa gyöngesége. Ez a mi erõsségünk, ha sikerül erõinket egyesíteni, a világ kihívásainak legyõzésére fordítani, és ha sikerül a régi, egymás elleni harc helyett az új, együtt való harccal helyettesíteni. Mi franciák és németek és magyarok maradunk. De az európai népek egymáshoz fognak tartozni, a közös értékeknek az alapján. Lappországtól Szicíliáig, a Hebrid-szigetektõl a Beszkid- hegységig mi, európaiak mindannyian és mindig is újat keresünk, ezt az egyedüli keveréket, vegyüléket, gazdasági teljesítõképességi szociális igazságnak az egységét. Mi mindannyian keressük azt a megbonthatatlan szövetséget, amiben összekötjük az egyén szabadságát és a felelõsségét ezekkel. Ez a specifikus európai, ez a különleges európai plusz. Ez különböztet meg bennünket más társadalmaktól a földön, az amerikaitól ugyanúgy, mint a japán kelet-ázsiaitól vagy a fundamentalista mohamedán társadalomtól.
Ennek az évszázadnak a végén visszapillantunk háborúkra buzdításokra és üldözésekre, annyi sok erõszakos elválasztásokkal, fájó sebekkel mindazokkal az elárult ideálokkal és elveszített reményekkel. Ennek az évszázadnak a végén mi egyben elõre is nézünk, egy új idõbe, amelyben elõször az európai történelemben, ha fejünkkel és szívünkkel ezt akarjuk, a régi álom válhat valóvá, és a mi kontinensünk népei szabad ölelkezésben egymáshoz találnak a szabadság és a béke és az igazságosság egyesített Európájában.
Örülök annak a napnak majd, amelyen Magyarország gazdag európai örökségével, megfelelõ európai hivatásával mint egyenrangú tag csatlakozni fog az Európai Unióhoz.
Hölgyeim és Uraim! Kollégák! Köszönetet mondok figyelmükért, és minden jót kívánok önöknek. (Általános taps.)