DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Mindjárt szeretném a kezdet kezdetén jelezni, hogy a Független Kisgazdapárt sokkal több problémát lát a mostani politikai vitanap kapcsán, amelyet a társadalombiztosítás helyzetérõl el kell mondania, mint igen tisztelt képviselõtársam, Kiss József tette. Ezért lehetséges, hogy nem tudjuk az idõkeretet betartani, elõre jelzem, de a mi idõkeretünk terhére megy. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni.
Mint ahogy azt is, hogy Kökény Mihály államtitkár úrral ellentétben mi nem Spinozából és nem is Schopenhauerbõl indulunk ki, de még csak nem is Vlagyimir Iljics Leninbõl, hanem a tb helyzetébõl, és ha megengedik - hogy követhetõbb legyen a beszédünk -, mi úgy gondoltuk, hogy elõször foglalkozunk a társadalombiztosítás jelenlegi helyzetével, majd a kormányzati megoldások elégtelenségével, és végül a kisgazda megoldással.
Tehát mi abból a ténybõl indulunk ki, hogy a társadalombiztosítás elkölt 1996-ban durván 1000 milliárd forintot, tehát a központi költségvetés közel felét, és ennek ellenére, tehát az óriási költekezés ellenére a tb az összeomlás állapotában van. Ez egyértelmûen egy intõ jel, és rögtön felveti a kérdést: mibõl fakad a társadalombiztosításnak ez az elképesztõ helyzete? Így nagy hirtelenjében is rögtön olyan címszavak tolulnak elõ, mint a pazarló gazdálkodás, a törvénysértõ eljárások sorozata vagy a korrupció, amely sajnálatos módon a tb-t sem kímélte. Hiszen maga az államtitkár úr is említette a CM Klinikák ügyében bekövetkezett elképesztõ helyzetet, ahol az ÁSZ olyan megállapításokat tett, mint például minden lépésben volt olyan hiba, mulasztás, gondatlanság, ami a hatályos törvényt, szabályt, belsõ elõírást és elnökségi határozatot sértett. Tehát azt hiszem, hogy az egyetemen lehetne tanítani mint a törvénysértések kimeríthetetlen skáláját, ami ebben az ügyben történt. Mégis úgy gondolom, hogy rögtön rá kell arra mutatnom, hogy ha magáncégnél történnek ezek a szabálysértések - és nem valamiféle olyan, a kormányzathoz vagy a kormányzó pártokhoz közel álló területek részérõl történnek a törvénysértések, amelyek az állami szinten nyilván nem megengedettek -, azt kell hogy mondjam, hogy már kisebb jogsértéseknél a súlyos szabadságvesztés-büntetés kiszabásának képe rémlene fel. Itt ezek mind elmaradnak.
Rendszeresen nem tartják be a határidõket a tb oldaláról, és itt elég, hogyha arra utalok, hogy nincs olyan költségvetés vagy zárszámadás, ahol én ezt ne kifogásolnám. Eddig teljesen eredménytelenül. Hiába van az ordító törvénysértés, annak semmilyen szankciója nincsen. De nemcsak errõl van szó, a határidõ- mulasztásokról, hanem 1995-ben például "elfeledkeztek", ezt természetesen idézõjelben kell érteni, a pótköltségvetés benyújtásáról, holott a tb-rõl szóló törvény alapján az ötmilliárd forintos különbözet esetében már a pótköltségvetés benyújtása törvényes elõírás. Itt pedig sokszoros túllépés miatt sokszoros kötelezettsége lett volna ez a tb-nek.
Ami most már a tb adósságállományát illeti, az az Állami Számvevõszék megállapítása szerint is nem felel meg a nyilvántartást tekintve a mérlegvalódiság elvének, aminek egyszerûen az az oka, hogy nincs egy megbízható nyilvántartása a tb-nek. Ennek következtében rögtön rá kell arra is mutatnom, hogy természetesen az orvoslás is sokkal nehezebb, hiszen ha nincs megfelelõ diagnózis, akkor lehet, hogy rossz orvosságot adnak a betegnek és az meghal. Egyértelmû tehát, hogy végre rendbe kellene tenni a tb nyilvántartásait ahhoz, hogy bármiféle további lépésrõl lehessen szó. A kimutatott kintlévõsége a tb-nek ma hozzávetõlegesen 260 milliárd forint, ami épp az elõbb kifejtetteknél fogva lehet lényegesen több, de lehet lényegesen kevesebb is. Nem tudjuk, hogy mennyi, rossz a nyilvántartás, ebbõl fakadóan nagyon nehéz mirõl beszélnünk.
A számviteli törvényt durván megsértve évek óta ugyanis nem folyt folyószámla-egyeztetés. Ez megint a törvénysértések egy rendkívül kemény kategóriája. A tb a saját adatait illetõen is igyekezett nem ellenõrizni semmit. Ez volt számára a legkényelmesebb, hiszen így annyit költhetett, amennyit akart. Most már természetesen - be kell ismernünk -, van folyószámla-egyeztetés, de nincs megbízható adatnyilvántartás. Márpedig folyószámla-egyeztetés megbízható adatnyilvántartás nélkül teljesen hatástalan.
Óriási botrányokat okoznak a megalapozatlan fizetési felszólítások. Ez is jelzi, hogy milyen baj van az adatnyilvántartással. Az ügyfelekkel akarja a tb rendeztetni nemegyszer az információk hiányait, pedig évek óta évi legalább egymilliárd forintot költenek számítógépesítésre. Mégis elõfordult - ha jól emlékszem, '94-ben -, hogy manuálisan kellett a zárást elvégezni. Én ugyanakkor kénytelen vagyok arra is rámutatni, hogy a külsõ szakértõk a tb adatnyilvántartásának elégtelenségével egyidejûleg mind nagyobb számban tûnnek fel, összességükben 100 milliós tételekrõl, kidobott pénzösszegekrõl van szó, mert hiszen a tb-nek hatalmas apparátusa van; hadd ne mondjam, hogy máshoz viszonyítva talán még úgy is lehetne fogalmazni, hogy megfelelõ bérekkel, de mindenképpen kiemelkedõ jutalmakkal.
Bár az adósságok behajtása az apparátus munkatársainak kötelezettsége lenne, itt is folyik a tocsikolás. 1995-ben több mint 600 millió forintot fizettek ki erre a célra, és vonták el azt a törvényes célok teljesítésétõl. Az 1996. évi pótköltségvetés eredetileg 400 millió forintos elõirányzatát a '96-os pótköltségvetés 600 millió forintra emeli. Ez majdnem annyi, mint az egész gyógyfürdõ- szolgáltatásra rendelkezésre álló összeg. Ez jelenti a teljes aránytalanságát és képtelenségét ennek a dolognak. Bár senki nem vitatja, hogy sok tartozást behajtanak, az újabb kintlévõségek - sajnálatos módon - ennél sokkal gyorsabban keletkeznek.
Engedjék meg, hogy egy rövid táblázatot ismertessek önökkel, amelyet én állítottam össze, és amely mindennél ékesebben bizonyítja, hogy hol tart ez az egész tb, és milyen dilettáns kormányzás folyik itt, akár a központi költségvetést, akár a tb-t vesszük alapul.
(9.10)
1988. év végén a tb kintlévõsége 10 milliárd forint volt. Vegyük ezt alapnak, tehát a '88 év végi tb-kintlévõséget! Az akkori 10 milliárd '89-ben már el kezdett emelkedni, akkor 11 milliárdra ment fel. 1990-ben 21 milliárd forint lett a kintlévõség, 1991-ben 53 milliárd, '92-ben - úgy látszik, szeretik a számazonosságokat - 92 milliárd forint, '93-ban 149 milliárd forint - hangsúlyozom, '88 végén 10 milliárd volt - '94-ben 190 milliárd, '95-ben 230 milliárd, és '96- ban - itt, ugye, a pontos adatom az elsõ fél évre állt rendelkezésre, amikor én ezt a táblázatot elkészítettem magamnak - VI. 30-án 250 milliárd forint volt, tehát egy fél év alatt itt már 20 milliárd forinttal emelkedett. Ez a táblázat igazolja, hogy ez az állandóan emelkedõ számsor, sõt, majdhogynem a mértani haladvány szabályai szerint emelkedõ számsor, ez sajnálatos módon nem a magyar gazdaságra jellemzõ, igen tisztelt képviselõtársaim, hanem a tb-negatívumokra, a kintlévõségekre, és úgy gondolom, hogy az a tény, hogy a tb kintlévõségei ilyen módon emelkednek, ezek egyértelmûen a tb gazdálkodásának elfogadhatatlanságát bizonyítják.
A tb egyébként a vagyongazdálkodás szabályait nagyon könnyen átlépi, így például megsérti az önkormányzati irányításról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény rendelkezéseit: a vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat nem a közgyûlés, hanem többnyire az elnökségek gyakorolják; ingyenes állami vagyonhoz juttatják a társadalombiztosítást; a mai napig az elõirányzott 55-60 milliárd forintból a sajtóhírek szerint 33 milliárd forintot kapott meg.
Remélem, nem zavarom a beszédemmel Medgyessy pénzügyminiszter urat, mert ha már a gazdálkodását az országnak nem tudja rendbe hozni, legalább az én beszédemet ne zavarja. (Derültség az MSZP padsoraiban. Taps az FKGP padsorában.) Jó? Köszönöm szépen. Majd talán kint, Medgyessy pénzügyminiszter úr, ott tessék beszélni.
Rossz döntések miatt többszörös vagyonvesztés következett be a költségvetési törvényt megsértve a vagyon hasznát gyakran nem a hiány csökkentésére fordította, hanem felhalmozta. Az OTP-, a Postabank- részvényeknél körülbelül - a két pénzintézetnél néztem meg - 700 millió forintot költött el a társadalombiztosítás ilyen módon. Ez kétszer akkora, mint a kórházak kifizetetlen gyógyszerszámlája. Kérem, épp elég szó esett az elmúlt napokban arról a kétségbeejtõ helyzetrõl, amely a kórházak területén alakult ki éppen a gyógyszer- ellátatlanságuk miatt is. Íme, itt van, csak az OTP és a Postabank részvényeinek az ügye, ahol - ismétlem - több mint 700 millió forint úszott el. Milyen jó lett volna ezt a kórházak gyógyszerellátására fordítani, most nem lett volna ilyen katasztrófa!
A vagyonjuttatás értelmetlenségét felismerve a kormány 1996-ban 5 milliárd forintot, 1997-ben pedig 9 milliárd forint értékû vagyont akar eladatni a tb-vel. A kényszerértékesítés a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - és erre már korábban is rámutattunk a tb különbözõ gazdálkodása kapcsán - további vagyonvesztést okoz, tehát egyértelmû, hogy ez megint egy pazarló gazdálkodásnak valamiféle megnyilvánulási formája. Sajnálatos, hogy azt kell mondjam a társadalombiztosításról, hogy a jellemzõ erre a "gazdag központ - szegény irányítottak" helyzet, hiszen 1996-ban leggyorsabban a mûködési költségvetés nõ, tehát a központi apparátus önmagától igazán nem sajnálta a pénzt, ezt a legnagyobb kritikusai sem állíthatják a tb vezetésének, hiszen itt önmagában 35 százalékos az emelkedés, míg a gyógyító-megelõzõ ellátásban csak 13 százalékos a növekedés. Kérem, ebbõl a két adatösszevetésbõl látszik, hogy ennek a kormánynak nem a biztosítottak helyzete az, ami fáj, hiszen ebben az esetben elképzelhetetlen lenne, hogy a gyógyító-megelõzõ ellátás fejlesztésére csak 13 százalékos növekedés jusson, míg a tb központi adminisztrációs kiadásaira pedig 35 százalékos emelkedés essék.
Úgy gondolom, a rossz gazdálkodást ez mindennél jobban bizonyító adat; és úgy gondolom, hogy itt rögtön meg kell említenem, hogy a rossz gazdálkodás következménye az óriási hiány, hiszen 1995-ben nulla százalék helyett 43 milliárd forint, 1996-ban pedig 18 milliárd forint helyett 53 milliárd forint a hiány, amelyet a központi költségvetésnek kell állnia. Ez egy rendkívül sajnálatos tényezõ, hiszen a hiányok lassan oly mértékben nyomasztják a központi költségvetést, amely a központi költségvetés számára már az elviselhetetlenség határát súrolja. Ennek pedig az a következménye, hogy a rossz gazdálkodást folytató társadalombiztosítás valósággal zsarolja a társadalmat. Például ilyen zsarolás jellegû magatartás az, amikor arra hivatkoztak, ha nem fogadjuk el azonnal a tb-költségvetés módosítását, akkor ebben az esetben a kórházak bezárnak, nem tudnak tovább mûködni; vagy ilyen zsarolás volt a tb rossz gazdálkodásából fakadóan az a fenyegetés, ha a Ház nem fogadja el azonnal, minden kritika nélkül a rossz elõterjesztést, akkor a nyugdíjakat nem fogják tudni fizetni, és így tovább. Én úgy gondolom, hogy egy társadalmat nem lehet zsarolással fenyegetve kormányozni, a Független Kisgazdapárt felháborodással utasítja vissza ezeket a módszereket. Zsarolás módszerét léptetni a szakszerûség helyébe, elnézést kérek, ez igazán nem európai.
Hogy akarja mindezt a kormány megoldani? Szûkíteni akarja a szolgáltatásokat - utalhatnék, mondjuk, a Bokros-csomagra, amelyik hatalmas sarcot vetett ki a társadalomra, ugyanakkor szerzett jogosítványok tömkelegét szüntette meg olyannyira, hogy maga az Alkotmánybíróság kénytelen volt sokszorosan közbenyúlni és bokrostalanítani a Bokros-csomagot.
(9.20)
Ugye, utalhatnék arra, hogy a kormány olyan megoldásokkal kívánja a tb ellehetetlenülését megoldani, mint például a tízezer ágy leépítése, vagy ötezer plusz tízezer ágy leépítése, vagy a nyugdíjkorhatár emelése; figyelmen kívül hagyva, hogy itt a kommunista évtizedek által többszörösen megnyomorított társadalomról van szó. Olyan társadalomról, ahol a nyugdíjasok két-három mûszakban, életüket végigdolgozva, kerültek egy olyan rokkant egészségi helyzetbe, ahol az elégtelen egészségügyi ellátás következtében is a nyugdíjkorhatár emelése ennél a generációnál egyszerûen elképzelhetetlen.
Vagy hadd utaljak itt ugyanakkor a nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatban a munkába állni képtelen, helyzetbe hozni magukat, ellehetetlenült fiatalok tömegeinek a helyzetére, amelyet a nyugdíjkorhatár emelése tovább torzít, vagy hadd utaljak a családtámogatások megnyirbálására, az újabb sarcra a tb-hiány befolyásolása ügyében, amelynek az egészségügyi hozzájárulás nevet adták. Ez minden munkavállaló után havi 1800 forint adó jellegû - hangsúlyozom - tb-befizetést jelent. Hatásai a korábbi konstrukcióhoz hasonlíthatók, ugyanis megdrágítják a foglalkoztatást, ösztönzik a feketegazdaságot. De ebbe a csoportba sorolhatnám a tiszteletdíjak megadóztatását.
A cél az egész tb- - idézõjelbe mondanám - "reformnál" 80, illetõleg 100 milliárd forint többletnek a beszedése. Na, ezt tessék összehasonlítani a másfél százalékos adócsökkentéssel, és akkor körülbelül látják, hogy mit jelent ennél a kormánynál a csökkentés! A valóságban egy nagyon durva emelést jelent, hisz ez a 80-100 milliárd forint egyértelmûen durva emelés.
És mindezt a kormány ötletszerûen, hatásvizsgálatok nélkül - nem gyõzzük eléggé hangsúlyozni -, néha, amikor valamilyen dilettáns kis adattal próbálják alátámasztani, azokat illetõen a hatásvizsgálatnak a fogalomköre nyilván nem alkalmazható. Rögtönzések sorozatáról van szó és mindezt reformnak nevezik.
A megoldás - a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - mindenekelõtt a gazdaság rendbetétele, kérem. Tessék most már világosan szembenézni a kérdéssel! Éppen ezért voltam egy picit ingerültebb, hogy a pénzügyminiszter úr nem figyelt rám, miközben sorozatosan a hibásabbnál hibásabb gazdasági intézkedéseket hozza.
Az infláció leszorítása. Kérem addig, amíg az inflációt nagyon kemény eszközökkel meg nem fékezzük, a gazdaság nem hozható rendbe, az államháztartási reform nem valósítható meg, illuzórikus vágyálom mind államháztartási reformról vagy azon belül tb-reformról beszélni addig, amíg az inflációt nem fékezzük meg.
Az infláció megfékezésével szembenállnak ugyanakkor a kormányzati intézkedések, hiszen elég, ha csak itt az állandó, indokolatlan benzináremelésre, energiaár-emelésekre, a forint csúszó leértékelésére utalunk. Úgy gondoljuk, hogy ezek egyértelmûen inflációgerjesztõ hatásúak.
A gazdaságot növekedési pályára kell állítani. Ha ezt nem tudja a kormányzat megtenni, akkor jobb, ha minél hamarabb távozik, mert én úgy gondolom, rég itt lett volna az ideje a gazdaságunknak a növekedési pályára való állítására.
A feketegazdaság visszaszorítása nélkül a tb ugyancsak nem hozható helyre. Erre a Független Kisgazdapárt nyomatékkal hívja fel a figyelmet. De kérem, jelenleg körülbelül 100 ezer külföldi munkavállaló dolgozik feketén Magyarországon, és több százezerre tehetõ annak a belföldi feketemunkás-tömegnek a száma, akik után nem fizetnek tb-t. Na most, ugye a kormánynak az örökös siránkozása, hogy õk nem tudnak mit tenni a feketegazdasággal, hát kérem, elmondtuk milliószor, miként kell ezt kezelni. Én úgy gondolom, hogy egy kormány vagy meg tudja oldani a feladatait, vagy nem, de akkor viszont távoznia illene.
Elviselhetõ járulékterhek kellenek, amit a Független Kisgazdapárt nem az 1-2 százalékponttal való csökkentésben lát megvalósíthatónak, különösen nem akkor, ha a tb-járulék beszedéseket 80-100 milliárddal akarják növelni, hanem a Független Kisgazdapárt 10-15 százalékponttal javasolja csökkenteni a járulékterheket, a munkáltatói tb-járulékot. Ez lenne egyedül a megoldás.
Ez növelné a magyar gazdaság versenyképességét, mert a jelenlegi kulcs nemzetközileg egyedülállóan magas, elfogadhatatlan, olyan torz gazdasági viszonyokhoz vezet, amelyek kezelhetetlenné teszik a gazdaságot, különösen annak a növekedõ elképzeléseit.
Egyidejûleg a terhek csökkentésével - természetesen a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - növelni kell az ellenõrzés hatékonyságát és a szankcionálás erejét. Kérem - már tegnap is elmondottam -, szankciók nélkül nincsenek törvények! A törvény és a szankcionálási rendszer összetartozó fogalmak. Ha nincs szankció, hiába hoznak törvényeket. Márpedig - számításaink szerint - itt semmiféle valóságos szankcionálási rendszer nincs, a terhek csökkentése és az egyidejû szankcionálás lenne a megoldás egyik módozata.
A tb bevételei ebben az esetben - a Független Kisgazdapárt szakértõ gárdájának a számításai szerint - nagyon jelentõsen növelhetõk lennének, mégpedig meglehetõsen rövid idõ alatt. A legóvatosabb becslések szerint is ennek a növekedésnek a százalékos ütemét 10-15 százalékra ígérhetnénk, ha ezeket a kormányzat megfogadná.
A fajlagos terhek csökkentései ugyanakkor javítanák a vállalkozások jövedelmezõségét, így ösztönöznénk a tevékenységi körük bõvítését, növelnénk a foglalkoztatottságot, és miután ez emeli a kereseteket, ezzel tovább növeli a járulékbevételnek a lehetõségeit. Tehát kedvezõ módon, a növekedéssel segítenénk elõ a tb-bevételek növekedését.
Végül a tb átvilágítása, megszervezése és rendbetétele, ezek nem halasztható dolgok, hiszen az átvilágítás célja - a Független Kisgazdapárt megközelítése szerint - az összes gazdasági veszteség feltárása. Nemcsak azért, mert a mûködési költségeket ésszerûsíteni kell, így a mi számításaink szerint megtakarítható lenne ugyan néhány milliárd forint, de ez a mi jelenlegi gazdasági helyzetünkhöz nem lennének kellõen hatékony intézkedések.
Ezért mi a megfelelõ döntési mechanizmusok kialakítását tartjuk rendkívül fontosnak, miután ennek a következménye a megtakarítások számának megsokszorozása lehetne, ezeket pedig a szolgáltatások szükséges fejlesztésére lehetne fordítani. Tehát itt az összes gazdasági veszteséget fel kell tárni, és - a mûködési költségek ésszerûsítésén túlmenõen - a megfelelõ mûködési mechanizmusokat kell kialakítani, hogy a tb valóban zökkenõmentesen és azzal a jövedelmezõséggel és azon a színvonalon mûködjék, amely hozzátartozik a társadalombiztosítás jogállami körülmények között való mûködtetéséhez.
Ezért a Független Kisgazdapárt javasolja, hogy a mi helyzetelemzésünk alapján lásson hozzá a kormányzat a társadalombiztosítás rendbetételéhez. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
(9.30)