DR. KISS JÓZSEF (elõterjesztõ válasza): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Lassan azért a végére kialakult az a szokásos kör, amelyik ezt a mai törvényjavaslatot is tárgyalta, és úgy tûnik, hogy ezt is együtt tárgyaltuk meg, meg egyébként a két vagy három napirendi ponttal késõbb, a Ház napirendjén szereplõ '96-os pótköltségvetési javaslatot is. Nyilvánvalóan - mivel az ügyek összecsúsztak - ezért csúsztak össze az ezzel kapcsolatos érvek és ellenérvek is.
Torgyán képviselõ úrnak reagálnék akkor részleteiben a hozzászólására - ha itt lenne -, mert érdemes lenne egy-két elemet azért kiemelni. Én kormánypártiként nem mondhatom azt, hogyha õ azt állítja, hogy megkéri a kormány a számára kedves képviselõket, hogy ez egy ellenszenves gyakorlat, nem mondhatom, hogy inszinuáció, amit õ gyakran szokott mondani egy ilyen beállításra, de nem ez történt.
Meg kell mondanunk, hogy a problémát egyébként az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelezte, és azt követõen indult el egy egyeztetési folyamat, amit természetesen a kormány szakértõi is támogattak. Szó sincs szokásos "zsarolásos" módszerrõl, együttmûködést és támogatást kértünk, és az elõterjesztésben ez többször elhangzott.
Törvénysértõnek tartja képviselõ úr, és kénytelen vagyok erre reagálni, már csak azért, mert elsõsorban mégiscsak jogi, jogtechnikai kérdésrõl van szó. Törvényben anyagi kötelezettségnél számos esetben található ilyen, hogy nincs igazi szám az elõterjesztés mellé téve, de egyébként más, ennél nagyobb hatáskörû törvényeket is fogadott így el a Ház korábban is, hogyha például a kárpótlási törvényeket említsem, ha õ már a békeszerzõdéssel kapcsolatosat említette.
Igazából nincs reális veszélye annak, mivel egy kialakult finanszírozási rend van, hogy 100 milliárddal akár túllépnénk, bár egy nagyon érdekes helyzetet teremtene. Mi történne a magyar egészségüggyel, ha a jelenleg finanszírozott kórházak hirtelenjében kapnának most 100 milliárdot? Jó lenne-e ez hosszú távon, vagy nem lenne-e jó hosszú távon? Elgondolkodtató, fõleg a szakmai kör számára.
A másik, amit képviselõ úr kért, hogy a felelõsöket nevezzük meg. A név szerintitõl azért eltekintenék, mert az egy kissé hosszadalmas felsorolás lenne. A képviselõ úrnak valóban igaza van akkor abban, amikor azt mondja: ha a társadalombiztosításnak az õ apparátusa - a neveket nem mondom, de elég szép számú, azt hiszem, ez az apparátusi kör.
Egy kissé korábban jelzi a várható irányokat, és elõbb felszólítja az önkormányzatot, mint ezt augusztusban megtette, hogy egy pótköltségvetési javaslatot készítsen elõ. Ha ez két héttel elõbb történik, akkor lehet, hogy két héttel elõbb vagyunk. Ha a kormány két héttel hamarabb fogadja el a saját pótköltségvetési javaslatát, és nem szeptemberben, akkor is elõrébb vagyunk két héttel, és akkor ez a felelõsség is nyilvánvalóan megállapítható és nevesíthetõ.
Amennyiben az Állami Számvevõszék ugyancsak két héttel elõbb készíti el a jelentését, akkor a Ház is két héttel elõbb napirendre tûzte volna, ha pedig. Mivel ez októberben ideérkezett, és november elején elkezdtük tárgyalni, de látszik, hogy csak december 4-én tudjuk igazából elfogadni, és volt két olyan hét, amikor nem is foglalkoztunk vele, akkor éppenséggel ugyanígy a Ház felelõssége is felvetõdik, a bizottsági elnöki értekezlet, a házbizottság, akármi, hogy kellett volna-e annak ismeretében ezt gyorsítani, hogy tényleg a novemberi finanszírozás az gond.
Szilágyiné Császár Teréziának a hozzászólásával sokkal kevesebb vitatémám lenne, azzal az egy megjegyzéssel - és valószínûleg ez okozott itt némi kommunikációs zavart közben és közöttünk -, hogy nem témája ennek az elõterjesztésnek az adósságrendezés és a bizonyos 2 helyetti 4 milliárd. Az kettõvel késõbbi napirendnek a témája.
De amit egyébként ezzel kapcsolatban elmondott, én azt ugyan nem tudom, hogy a Szocialista Párt nevében bárki azt mondta volna, hogy elõször és utoljára segít a kórházakon. Biztosan tudom, hogy nem elõször, és biztosan tudom azt is, hogy nem utoljára lesznek ilyen válságjelenségek az egészségügyben.
Az átmeneti finanszírozás kérdése önmagában nem jelent mentõövet: egy eljárásjogi kérdést kívántunk megoldani. És ekkor ezt ott mondanám el, amikor Mádi László - az egyébként tényleg ügyesen korrekt és konstruktív - ellenzéki indítványára reagálnék, hogy nincs igazi drámai elõterjesztés.
Egyetlenegy dolog történhet: ha ezt a törvényt nem fogadjuk el, akkor is tudom, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár külön törvényi felhatalmazás nélkül fogja utalni ezt az összeget. Ezzel természetesen megsérti a költségvetési törvényt, ezt természetesen meg fogja kifogásolni az Állami Számvevõszék, és érdemben nem fogja kifogásolni egyetlen józan eszû ember sem. Ennek ellenére tudom, hogy a Házban lesz olyan, aki ezt még majd fel fogja olvasni. A kettõ között én nem látok érdemi ellentmondást.
Tehát ez egyébként létezik is, önmagában ilyen gyakorlat. A jogban is létezik olyan gyakorlat, amikor igazából a jogszabály betûinek a konkrét betartása nagyobb kárral jár, mint az attól való eltekintés. Ezt minden alkalommal mérlegelték eddig is. Én ezért érzem változásnak magának az elõterjesztésnek egyáltalán a Ház elé kerülését, mert ez néhány évvel ezelõtt valószínûleg nem okozott volna ilyen jellegû problémát.
Most azért okoz problémát, mert úgy látszik, hogy az apparátus is és az Egészségbiztosítási Pénztár is erõteljesebben kíván a törvények betûje szerint is tevékenykedni, és én azért örvendezek, hogyha ezt támogatják képviselõtársaim is, mert bizony ebben a vizsgálóbizottságban - azt hiszem - eléggé kemény megállapításokat tehettünk és tettünk arról, hogy sok esetben volt az, amikor igazában a törvények betûjét nem igyekeztek betartani minden esetben. Ha a vezetéstõl ezt elvárjuk, akkor várható el az apparátustól is.
Kis Gyula képviselõtársam azt mondta, hogy ki gyújtotta fel a házat. Ez a ház - véleményem szerint - még mindig nem lángol, lassan izzik és ropog, valószínûleg öngyulladás, a szaga az már elég erõs, illetve nemcsak öngyulladás, hanem az elavult elektromos rendszer, az elavult rendszer, az elavult hálózatnak a hibáiból fakadhatott - azt hiszem - az, hogy ez lassan izzik és ropog. Valamit tenni kell vele, de igazából még mindig nem a tûzvész az, ami - hála Istennek - itt bekövetkezett.
Amit a lebegõ pontrendszerrel kapcsolatos fenntartásairól Kis Gyula úr mondott, abban azt hiszem, igaza van, illetve egyetlen elemében vitatkoznék vele: ha igaz lenne, amit mondott, akkor a 12 havi finanszírozás végösszegének a 217,5-re kellene kijönnie. Nyilvánvalóan, mert nem lehetett volna eddig más pontokat lebegtetni.
Innen kezdve van valószínûleg igaza abban, hogy ez a pontrendszer mégsem úgy mûködött, hanem a finanszírozásba áprilistól kormány közötti megállapodással beépítették a magasabb összeget, és ezért jön ki a jelenleg érvényben lévõ lebegõ pontrendszerrel ez a bizonyos 223 egész akármennyi címû ügylet.
(18.40)
Abban, amit egyébként a felelõsséggel kapcsolatban Kis Gyula képviselõ úr mondott, abban én egyébként nagyon sokban értek egyet, és ezt fontosnak is tartom. Azzal együtt, hogy én magam is tudom, hogy idõnként egy elég nehéz szerep kormánypárti képviselõnek lenni. De azt is meg kell mondjam, hogy ebben a bizonyos "a tettes megjelent a tett színhelyén" vagy "visszatér a tett színhelyére" címûben egyedül én vagyok a közös társtettes. A sokat emlegetett indítványcsomag Matyi László képviselõ úrral volt közös indítványunk, és õ most nem szerepel ebben a társtettesi körben. Tehát egyedül én vagyok társtettes ebben, és én ezt vállalom is nagyon sok tekintetben.
Vállalok ilyen ügyet, most csak úgy példaként mondjam, amikor hosszas harcot vívtunk azért, hogy miért kell beleírni azt az átkozott mondatot ebbe a bizonyos '96-os költségvetésbe, az elejére, hogy a kettõ tizenhét és fél tartalmazza a kormánnyal kötött bérmegállapodás fedezetét is. Tudniillik ez a mondat abszolút feleslegesen került bele. Nyomásra került bele, és innentõl kezdve "nem oszt, nem szoroz" elven került bele. Én is tudtam, hogy nem tartalmazza, aki kikövetelte, az is tudta, hogy nem tartalmazza. Egyébként meg, ha tartalmazta volna, akkor is felesleges, meg ha nem tartalmazza, akkor is felesleges, mert egy költségvetési számnál egy ilyen jellegû kijelentésnek, mondjuk, nagy indokoltsága nincs.
Egyetértek azzal, amit elmondott Szilágyiné Császár Terézia, hogy meg kellett volna emelni egy keretet tényleg 10 milliárddal várhatóan. De ha akkor nincs más ötletünk erre vonatkozóan, mint a hiány növelése, akkor ez gyakorlatilag ma sem késõ. Tehát kormánypártiként ezért gondolkodhatom így, hogy akkor ez ma sem késõ, hogyha ezt a pótköltségvetés keretében vesszük tudomásul, hogy tényleg többe került. Ezt valamennyien tudtuk. És hogyha nem tudunk más forrást megjelölni, mert az eredeti beterjesztést egyöntetûen utáltuk el, kormánypártiak és ellenzékiek - emlékezzenek rá, képviselõtársaim -, nem vállaltuk volna fel azt, ami ott le volt írva, a szolgáltatási színvonalnak, az ellátási szintnek a bevételi szinthez való zsugorítását. Ezért kellett kicserélni azt a bizonyos költségvetést egy indítványcsomagra. Abban, azt hiszem, akkor, hogy annál jobb variációt kell keresni, még akkor is, ha van benne egy-két ilyen nehezen értelmezhetõ pont, mint ez a rendkívüli behajtás. Bár egyet meg kell mondjak, hogy ami meglepett, hogy megemeltük - ha emlékeznek rá képviselõtársaim - a rendes behajtást egy 4 milliárddal, és a végén túlteljesítették még hattal. Azért nem volt egészen haszontalan.
Nagyon szépen szeretném megköszönni képviselõtársaimnak az aktív részvételét a vitában, köszönöm szépen azt az önkorlátozást, amit ennek a két paragrafusból álló és véleményem szerint a magyar alkotmányos jogrendszert gyökereiben nem megrengetõ törvényjavaslatnak a támogatásában kifejtenek, és vigasztalásul, aki mégis fél holmi alkotmányos aggályoktól és a magyar alkotmányos rend összeomlásától emiatt a törvényjavaslat miatt - majd tessék a jegyzõkönyvben visszaolvasni, hogy volt ilyen megszólalás -, akkor egyet ígérhetek: hogy a pótköltségvetési törvény zárórendelkezéseihez fogunk benyújtani egy módosító indítványt, amely ezt a most majd elfogadandó átmeneti törvényt hatálytalanítja, és akkor az lesz a sorsa, hogy "élt két hetet, funkcióját betöltötte, béke poraira". Köszönöm a segítségüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)