DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem nem nagyon visszaélni a parlament tagjainak a türelmével. Tudom, hogy még fontos napirendi pontok vannak hátra. Néhány dologra reagálnék csak. Az egyik legmegdöbbentõbb kijelentés, ami ma elhangzott ebben a parlamentben, az volt, hogy "nincsen legitim, chartális alkotmánya Magyarországnak 1944. március 19-e óta" - mondotta Gáspár Miklós képviselõ úr.
Ez azért megdöbbentõ, mert akkor tényleg fölvetõdik az a kérdés, hogy milyen állapotban van ma alkotmányossági szempontból a Magyar Köztársaság? Egy illegitim, alkotmány nélküli, esetleg egy oktrojált alkotmányos állapotban vagyunk-e? - mert akkor egészen más feladatunk van, ha ebben a helyzetben vagyunk, az új alkotmány elõkészítése és koncepciójának elfogadása kapcsán, mintha egy legitim, a szabadon és demokratikusan megválasztott parlament által elfogadott, többször módosított alkotmányos rendben vagyunk, amely még ráadásul akár mûködõképes is. Tehát akkor is, hogyha esetleg új alkotmány elfogadására nem kerül sor.
Nem akarok ebbe a kérdésbe részletesen belemenni, mert ez ugyan alkotmánytörténeti - hogy mondjam..., nem is tudom, hogy mondjam -, szóval ez egy olyan alkotmánytörténeti nóvum a magyar alkotmányosság történetét figyelembe véve, ami engem meghökkentett. És csak ezért néhány dologra kitérnék.
Ki alkotmányozott, és milyen módon - csak az elmúlt évtizedben természetesen - Magyarországon? 1989-ben a nemzeti kerekasztalban részt vevõ szervezetek alkotmányoztak, szociológiai értelemben. Õk voltak az a politikai centrum és az a parlamenten kívüli hatalmi centrum, amely kidolgozta az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmányt; nemcsak az alkotmány szövegét, hanem választójogi törvényt, a büntetõ törvénykönyv módosítását, a pártokról szóló törvényt és a többi, és a többi.
Ezt a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon elfogadott - több mint 30 szervezetet, mozgalmat, intézményt magában foglaló hatalmi központ által elfogadott - alkotmányszöveget emelte törvénnyé az a magyar parlament, amelyet 1985-ben választottak meg. Nem volt új ez a magyarság alkotmányozási történetében, mert az 1848. évi 31 darab - amibõl 2 volt igazi átmenetet hozó törvény -, tehát áprilisi törvényt ugyancsak a rendi parlament fogadta el, hiszen a képviselõ- választásokra éppen - többek között ennek a rendi parlamentnek a munkája által és döntése által elfogadott választási törvény alapján - a megválasztására majd csak 1948 júniusában került sor.
Tehát 1989-ben a nemzeti kerekasztal - szociológiai értelemben; jogi értelemben pedig az 1985-ben megválasztott parlament volt alkotmányozó, és fogadta el a Magyar Köztársaság alkotmányát 1989. október 23-ával kihirdetve. Ezzel az egypártrendszer helyett többpártrendszert bevezetve; a pártközpontú hatalommal szemben egy parlamentközpontú hatalmat bevezetve; a szocialista demokráciával szemben a parlamenti demokráciát bevezetve; a jogállamiságot nélkülözõ jogrendszer helyett a jogállamiságot bevezetve; az állami tulajdon hierarchikus elsõbbségét és nagyon nagy területre kiterjedõ kizárólagosságát megszüntetve a tulajdon egységét és a tulajdon szabadságát, vállalkozás szabadságát biztosítva; a korlátozott állampolgári jogokkal szemben az állampolgári jogok jogszabályokban, nemzetközi egyezményekben foglalt érvényesülését biztosítva.
(14.50)
Ezeket csak azért idéztem fel, hogy lássuk, hogy ez döntés volt az, ami a forradalmi jelentõségû alkotmányváltást hozta maga után.
1989 után 1990 nyarán a két legnagyobb parlamenti párt megegyezése alapján az akkori MDF, mint kormánykoalíciót vezetõ párt, és a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ által elfogadott megállapodás alapján történt az alkotmány revíziója úgy, hogy az akkori parlament majdnem 100 százalékos többséggel ezt a megállapodást elfogadta.
Az a parlament pedig már az 1989. október 23-a után megválasztott választójogi törvény és alkotmány alapján demokratikusan és szabadon megválasztott parlament volt, tehát minden tekintetben demokratikus legitimitással rendelkezõ parlament fogadta el az 1990. évi változásokat, amelyek a legjelentõsebb változások voltak az alkotmányban 1989 óta.
Az követõen 1990 és '96 között különbözõ mértékben, de mindig a demokratikusan választott és legitim módon mûködõ parlament által történt alkotmánymódosítás. Ennek a hét évnek az alkotmányrevíziós munkái során meglévõ, és ma hatályban lévõ alkotmányt kell fölváltani egy új alkotmánnyal.
Azért tértem csak erre ki, mert azt hittem, hogy ez evidencia, alkotmányjogi evidencia, hogy Magyarországon 1990-ben egy demokratikus és szabad választáson legitim parlament jött létre, amely legitim parlament hozzányúlhatott az alkotmányhoz; természetesen hozzá is nyúlt.
Lehet ezzel egyetérteni vagy egyet nem érteni, egy dolgot nem lehet: az alkotmány legitimitását kétségbe vonni. És nem is tértem volna ki erre a kérdésre, hogyha nem hangzott volna el ma a magyar parlamentben ez a döbbenetes mondat, hogy 1944. március 19., a német megszállás óta Magyarországon legitim alkotmány nincs.
Abba most nem megyek bele, hogy vajon '44, illetve '45 az ideiglenes nemzetgyûlés, majd a választásokon megválasztott országgyûlés és 1949 között legitim alkotmányozó hatalom volt-e. Ha nem is volt chartális alkotmány, de alkotmányerejû törvények és alkotmányos rend volt, nemcsak a 1946. évi I. törvény, hanem a hozzá kapcsolódó, alkotmányos rendet biztosító törvények, azok legitimitását sem vonta eddig még kétségbe senki.
Az 1949. augusztus 20-án hatályba lépett alkotmánynak a legitimitását sokan okkal és joggal vonták kétségbe, és ez valóban egy alkotmányos cezúrát, egy oktrojált alktomány idõszakát hozta el; ez tartott 1989-ig, de a megszakítás és az alkotmánynélküliség vagy az illegitim állapot az... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)