DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! T/2505. szám alatt nyújtotta be három SZDSZ-es képviselõtársunk azt a törvénymódosításra irányuló javaslatát, amely az állam tulajdonában álló vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló, 1995. évi XXXIX. törvény többrendbeli módosítását tûzte ki célul.
Hogy az úgynevezett privatizációs törvényt módosítani kell, az egyértelmû, hiszen a Tocsik-ügy tanulságai valamennyiünket arra intenek, hogy tovább nem lehet várni ezzel a feladattal, mert az a tény, hogy a nemzet vagyonának durván háromnegyed része eltûnt, és a nemzeti vagyon apasztását olyan ügyek is lehetõvé tették, mint a Tocsik-ügy, ahol egyetlenegy zsebbe 804 millió forint vándorolt, úgy hiszem, önmagukért szóló tények, hiszen a privatizáció története - ma már bízvást megállapíthatjuk - a botrányok sorozatának a története. Elég, ha a HungarHotels-ügyre vagy a Budapest Bank-ügyre utalok, vagy az energia privatizációjának ügyére, ahol egyrészt 300 milliárd forint állami kötelezettségvállalásra került sor, ami lényegében alig-alig kevesebb, mint a teljes befolyt vételár.
A vevõ bebiztosítása érdekében történt ez a nagyarányú állami kötelezettségvállalás, és hogy ez mennyire így van, elég ha arra utalok, hogy 1996-ra 41 milliárd forint került elkülönítésre az állami alapból erre a célra. De úgy hiszem, hogy a fogyasztók kiszolgáltatottságára is bízvást hivatkozhatnék, vagy arra, hogy milyen puhára és félreértelmezhetõre sikeredtek a fejlesztési kötelezettségek meghatározásai az energiaprivatizáció kapcsán. Utalhatnék az energiaár-emelés tényére, hiszen az energiaár-emelést illetõen nemcsak az a helyzet állt elõ, hogy másként értelmezi a kötelezettségeket az eladó és másként a vevõ, hiszen most már hónapok óta folynak az egyeztetések, és az állam még mindig nincs abban a helyzetben, hogy közölhesse, hogy végül is milyen energiaár-emelésre számíthat a lakosság. De úgy gondolom, hogy a metodikája is tisztázatlan annak az energia-áremelési mechanizmusnak, amely az energiaár-emelés kapcsán szóba jöhet.
Jellemzõ, sajnálatos módon, hogy az SZDSZ-es honatyák, akik beterjesztették ezt a javaslatot, azok az energiaprivatizációt valóságos sikertörténetként próbálták beállítani, noha egyértelmû, hogy az energiaprivatizáció a nemzet számára tragédiát jelent, hiszen a legjelentõsebb nemzeti értéket, olyan értéket adott idegen állami vállalatoknak a tulajdonába, melyek tulajdonképpen az egész magyar energiaszolgáltatást a kiszolgáltatottság helyzetébe hozták a magyar állampolgár szemszögébõl vizsgálva a kérdést, és úgy hiszem, hogy ez a tény ráadásul egy olyan elképesztõ helyzetbe hozta Magyarország teljes lakosságát és az államot is, hogy biztosítani kell a törvényben írt 8 százalékos hasznot. A fejlesztés alól millió módon kibújhat a vevõ, ha pedig fejleszt, nem lehet tudni, hogy végül is nem egy elavult technológiát fog-e beépíteni. A privatizációs törvény módosítására tehát mindenképpen szükség van. Ezt a Független Kisgazdapárt olyannyira nem kívánja vitatni, hogy maga is beterjesztett ilyen javaslatot. Más kérdés az, hogy végül is nem a kisgazdapárti javaslat tárgyalására kerül sor, hanem az SZDSZ elõterjesztésére.
Hogy milyen mérvû a privatizációs visszaélések sorozata, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a törvénysértések a privatizációs törvény 8. § (2) bekezdésének 2. fordulatával kapcsolatban mindenképpen fennállnak, hiszen elõbb privatizálták az energiaszektort, mintsem meghatározták volna azoknak a stratégiai cégeknek a sorát, amelyekhez az Országgyûlés határozatát kellett volna beszerezniük, hiszen részben a privatizációs koncepcióról kellett volna döntenie az Országgyûlésnek, részben pedig arról, hogy a stratégiai fontosságú cégek közül melyeket lehet egyáltalán privatizálni. Én úgy hiszem, végül is igen sokan ellenezték volna az energia privatizációját, hiszen itt egy stratégiai iparágról van szó úgy a villamosenergia, illetõleg villamos energia-szolgáltatás, valamint a gázenergia, illetõleg annak a szolgáltatása tekintetében.
Amint mondottam, elprivatizálták eddig az állami vagyon háromnegyedét, úgyhogy eddig nem volt verseny, nem volt valódi nyilvánosság, nem volt egy olyan nemzeti leltár felállítva, amelybõl meg lehetett volna állapítani, hogy milyen érték privatizálására kerül sor, nem volt ez értékelve, nem volt meghatározva a stratégiája, nem volt meghatározva, hogy mire kell fordítani, nem volt meghatározva a cél, hogy most vételár beszedése, munkahelyek teremtése, minõség javítása, az ipar modernizálása-e a cél. Nincsenek pozitívumai ennek a privatizációnak.
(15.10)
Így például a jobb mûködõképesség fel sem merült.
Nem lehet szó nélkül hagyni az eddigi privatizáció kapcsán, hogy a Tocsik-ügy az csak egy a rengeteg közül, hiszen itt több 10 milliárd forint elpocsékolásáról van szó, nemcsak errõl az egyetlenegy 804 millióról; és teljesen mindegy, hogy ezeket minek nevezik, szakértõi díjnak, közremûködõi díjnak vagy sikerdíjnak. A lényeg az, hogy ezeket a munkákat az ÁPV Rt.-vel, illetõleg az érintett vállalat garnitúrájával kellett volna elvégeztetni. Hiszen jól fizetett, nemegyszer túlfizetett apparátus állt erre rendelkezésre.
A Független Kisgazdapárt - észlelvén a rengeteg privatizációs visszaélést - H/3349. szám alatt terjesztette be a javaslatát, mégpedig érdemi kérdéseket vetett fel, és érdemi megoldásokat javasolt. Ezek közül kiemelném, hogy egyrészt kértük, hogy a kormány számoltassa be az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságot a saját és jogelõdjei privatizációs tevékenységérõl, évenkénti bontásban a bevételeirõl, a készpénzbeli és más formabeli bevételeirõl, kiadásairól, és külön is a szakértõi, illetõleg közremûködõi, illetõleg sikerdíjak összegeirõl.
Kértük, hogy a kormány határozza meg az intézkedéseit, és a tételes megállapításaival együtt tájékoztassa az Országgyûlést. Javasoltuk továbbá, hogy a privatizációs és ezen túlmenõen a privatizációssal összefüggésben felmerülhetõ koncessziós ügyek kapcsán is az arra létrehozott szervek végezzék el a szakértõi véleményeket, külsõ szakértõk igénybevétele nélkül. Hiszen rengeteg pénz került ebben a körben kiadásra.
Végül javasoltuk, hogy az Országgyûlés kötelezze a Magyar Köztársaság kormányát arra, hogy az országgyûlési határozat jóváhagyásától számított 60 napon belül terjesszen elõ törvényjavaslatot, amellyel a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá helyezi az ÁPV Rt. munkatársait is.
Amint az elõbb már rámutattam, semmi nem indokolja, hogy miért kerül lényegesen magasabb bér kifizetésre az ÁPV Rt. munkatársainál, mint az egyéb érintett vállalatok munkatársainál. Különösen figyelemmel arra, hogy nemegyszer olyan esetekrõl is tudunk, ahol a privatizálás alá kerülõ vállalat munkatársaival társadalmi munkában végeztették el a feladatot, és azok a külsõsök vették fel ennek a közremûködõi díját, akik tényleges munkát nem végeztek.
Ha a kisgazda javaslattal összehasonlítom a Bauer Tamás és Dornbach Alajos és Tardos Márton által elõterjesztett privatizációs törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot, akkor elõször is rögtön meg kell jegyeznem, hogy én elõször azt hittem, hogy valami tévedés esete forog fenn, és ennek a három képviselõnek a neve valahogy idekeveredett ehhez az elõterjesztéshez. Tudniillik magát az elõterjesztést annyira gyengének tartottam és tartom, hogy a három nagynevû elõterjesztõvel nem tudtam semmiképpen kapcsolatba hozni.
És valóban, ez a javaslat porhintés, ez egy látszat törvénymódosítás. Úgy tesz, mintha valamit tenni akarna, de a valójában nem tesz sem érdemlegeset, és ami még szomorúbb, úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne a kormányzáshoz, a privatizációhoz, a nemzeti vagyon háromnegyed részének eltüntetéséhez, tehát megfeledkezik arról az apróságról, hogy maga is ennek a kormánynak a tagja.
Magyarán tehát úgy kell ezt az egész kérdéskört megközelíteni, felfogni, hogy attól, hogy kiáltja a fogdmeget, és erre már oda kell figyelni. Ha ezen túl kívánom ezt az elõterjesztést értékelni, akkor rögtön szembeötlik az a tény, és ezt itt ki is kell nyilvánítani, hogy itt törvénydagasztásról van szó. Egy rendkívül vékonyka javaslatot igyekeznek az elõterjesztõk felduzzasztani, hiszen elég, hogyha arra utalok, hogy az összesen 11 paragrafusból álló javaslatból a 2. § vonatkozásában, a 3. § tekintetében, a 7. §-t illetõen, a 9. § vonatkozásában és a 10. §-t érintõen is arra az indokra hivatkoznak az elõterjesztõk, hogy az õ megfogalmazásaik pontosabban fejezik ki az eredeti törvényben megfogalmazandó törvényhozói szándékot.
No kérem, hogy mennyiben fejezik ki pontosabban, és mennyivel nem fejezik ki pontosabban, én ezzel most nem kívánom az igen tisztelt Ház idejét igénybe venni, de engedjék meg, hogy felhozzak a törvényjavaslat módosításával kapcsolatos elõterjesztésébõl olyan részeket, ahol olyan megfogalmazásokkal találkozunk, amelyekre azt lehetne mondani, hogy a gyengébbek kedvéért terjesztõdtek elõ.
Így például ebben a körben emlékeztetnék arra, hogy az elõterjesztõk azzal foglalkoznak, hogy hová kell az emlékeztetõt tenni. Ugyanakkor már a '95. évi XXXIX. törvény kötelezõvé teszi az emlékeztetõt és azt, hogy azt el kell helyezni. Ehhez képest az elõterjesztõknek az a javaslata, hogy az emlékeztetõt tegyék a nyilvántartásba, hát meglehetõsen különösnek és meglepõnek tûnik.
Hát kissé gonoszkodóan megkérdezhetném, hogy miért, eredetileg mire gondoltak, hogy hova kell helyezni, ha nem a nyilvántartásba? Netántán a papírkosárba? De azért nem merem megkérdezni, mert félek, hogy Bauer képviselõtársam rögtön arra hivatkozna, hogy eddig a papírkosárba kellett hogy helyezzék a privatizációs iratokat, mert azokat nem sikerült megtalálni.
Nos, tehát úgy gondolom, hogy az ilyen elõterjesztéseknek sok értelme nincsen, de ha megnézem azokat a további pontosításokat, amelyek az elõterjesztésben szerepelnek, például a magántulajdon fogalmának meghatározását illetõen, akkor bizony már szomorúbbnak találom a helyzetet. Hiszen egyenesen félrevezetõen pontosítják a magántulajdon fogalmát. Itt elég hogyha arra utalok, hogy tulajdonképpen a módosítás értelmében azt mondják, hogy abban az esetben, ha az ÁPV Rt. nem rendelkezik 50 százalék plusz 1 szavazatot elérõ többségi részesedéssel, a gazdasági társaság ebben az esetben tekinthetõ magántulajdonban lévõ társaságnak.
(15.20)
De hát ezt hogyha egy kicsit megvizsgálom, azt jelenti, hogy csak a magyar állami tulajdont tartják állami tulajdonnak, mert ugyanezt a külföldi tulajdonszerzése esetében ezt a megszûkítõ javaslatukat nem terjesztik elõ. Tehát arra hivatkoznak, hogy a pontosítással az állami tulajdonnak és a magántulajdonnak a fogalmát kívánják szétválasztani. A valóságban az az igazság, hogy ez a pontosítás ellenkezõ hatás elérésére alkalmas, legalábbis a külföldi vagyon vonatkozásában mindenképpen. De itt emlékeztetnék arra, hogy az energiaszektor jelentõs része külföldi tulajdonba került, azt az elõterjesztõk mégis az elõterjesztésük indokolási részében nemcsak egyszerûen sikertörténetnek nevezik, hanem jelentõs sikernek aposztrofálják azt.
Már beszéltem róla, hogy ugyanakkor a Független Kisgazdapárt az energiaszektor privatizációját valóságos nemzeti tragédiának éli meg, a magyar társadalom egészéhez hasonlóan. A privatizációt valóban átláthatóvá kell tenni, és ennek érdekében számos intézkedést kellene hozni. Ezt vallja a Független Kisgazdapárt is, azonban rá kell arra mutatnunk, a javasolt megoldástól nem lesz átlátható a privatizáció, bár tényleg úgy tesznek, mintha azon dolgoznának, de semmilyen olyan valóságos elõterjesztés nincs, amely az átláthatóságot valóban elõsegítené. Az elõterjesztõk szerint a pályázat feltételeit nem szabad módosítani, ami a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint olyannyira természetes, hogy ellenkezõ gyakorlatot el sem tudnánk képzelni, hiszen a menet közben történõ módosítás, az tulajdonképpen a verseny szellemének kiiktatását jelentené. Ez a hatályos privatizációs törvény rendelkezéseivel is a mi megítélésünk szerint ellentétes, hiszen több rendelkezése a privatizációs törvények az ilyen megközelítést kizárja.
Megdöbbentõnek nyilvánítjuk ugyanakkor azt a tényt, hogy az SZDSZ- es kormánynak eddig a versenyszellem kiiktatásával kellett a privatizációt rendeznie, máskülönben igazán nem látnám értelmét, hogy az SZDSZ-es vezetõk, országgyûlési képviselõk és pártpolitikusok miért terjesztettek elõ a saját kormányuk gyakorlatával ellentétes gyakorlatot. Tehát tulajdonképpen ennek a törvénymódosításnak a beterjesztése az önmaguk kormányával szembeni bírálatot is jelenti.
Az SZDSZ-es elõterjesztõk továbbá olyan javaslattal élnek, amellyel elõ kívánják segíteni, hogy 1997 végére befejezõdjék a privatizáció. Úgy gondolom, hogy maga a privatizációs törvény rendelkezésével ez az SZDSZ-es megközelítés szinkronban áll, hiszen a jelenleg hatályos 1995. évi XXXIX. törvény 1. § (1) bekezdésének utolsó fordulata "a vagyon mielõbbi értékesítése magántulajdonosok részére" kifejezést használja. De ugyanakkor rá kell arra mutatnom, hogy ennek a további hangsúlyozása árcsökkentõ hatású, hiszen ha tudják az érintettek, hogy meddig kell privatizálni az állami vagyont, az mindenféleképpen az állami vagyon jelentõs értékcsökkenéséhez fog vezetni, holott éppen a szándéknak ellenkezõnek kellene lennie: a nemzeti vagyon felértékelését kellene céloznia, nem pedig a nemzeti vagyon leértékelését, és úgy gondolom, hogy bár a törvény rendelkezésével nincs ellentétben az az elõterjesztése az SZDSZ-es képviselõknek, mégis rá kell arra mutatnom, hogy a Független Kisgazdapárt nagyon is jól érti, hogy miért akarnak az SZDSZ-es képviselõk sietni, és a saját ciklusban szeretnék még a privatizációt befejezni.
Ennek egyetlenegy logikus magyarázata lehet: az önmaguk farkaséhségét szeretnék még a saját kormányzati idõszakuk fennállása alatt csillapítani, és ennek érdekében szeretnék az 1997. december 31- i idõpontig a privatizációt befejezni. Szeretném jelezni, hogy a Független Kisgazdapárt világosan látja, hogy az SZDSZ felismerte, hogy még egyszer kormányzati helyzetbe nem kerülhet, de hát ez még önmagában nem indoka az állami vagyon megmaradt pici része elkótyavetyélésének is. Ezért a Független Kisgazdapárt ezt a megközelítését az elõterjesztõ SZDSZ-es honatyáknak felháborodva és tiltakozva a szándék ellen utasítja vissza, és miután a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy a nemzet vagyonának háromnegyed része eltûnt akként, hogy az ellentétes oldalon semmilyen jelentõsebb érték nem keletkezett, a megmaradt egynegyednek az elkótyavetyélése most már hatványozottabb mértékben rá fogja nyomni a társadalom elszegényesedésére a bélyegét, további tragikus térvesztést fog jelenteni az egész magyar társadalom számára.
Ezért a Független Kisgazdapárt ezt az elõterjesztést, amely tulajdonképpen a meglévõ káoszhelyzetet csak tovább bonyolíthatja, de a világos képleteket a visszásságok felszámolására nemhogy nem adná meg, hanem azzal ellentétes irányban hat, természetesen nem tudja támogatni, azt a maga részérõl elutasítja, és felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy külön is megdöbbentõ azt, hogy a kormányzat irányítója, a kormánykoalíció kisebbik pártja az, amelyik a fogd meg!- et kiáltja, holott õ maga is világosan látja, hogy a nemzeti vagyon miként tûnt el, hiszen a nemzeti vagyon eltüntetésében ugyancsak oroszlánrészt vállalt annak ellenére, hogy õ a kisebbik koalíciós partner.
Tehát a Független Kisgazdapárt a rendelkezésére álló minden erõvel meg kívánja akadályozni ennek az elõterjesztésnek az elfogadását. Köszönöm a türelmüket.