AKAR LÁSZLÓ, pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alapok költségvetésének megtárgyalása mindig nagy figyelmet kelt itt, a Házban és a szélesebb közvélemény elõtt is. Teljesen jogos ez a nagy figyelem, hiszen a társadalombiztosítási alapok óriási összegekkel gazdálkodnak, ennek a költségvetésnek a terjedelme, nagyságrendje körülbelül a központi költségvetés felével azonos mértékû.
(8.30)
Ugyanakkor sajátosságai is vannak a társadalombiztosítási alapoknak. Így összehasonlítva a központi költségvetéssel talán azt lehet mondani, hogy sokkal inkább determinált ennek a két alapnak a költségvetése, mint a központi költségvetésé.
A bevételi oldal nyilvánvaló, hogy alapvetõen nem a költségvetés keretében eldönthetõ kérdés, hiszen a járulékfizetéssel kapcsolatos egyéb jogszabályok határozzák meg. A kiadási oldal tekintetében is pedig a kiadások nagy többségét jelentõ nyugdíjaknál olyan jogszabályi és nemcsak jogszabályi, hanem az életviszonyokból következõ determinációk vannak, amelyek tulajdonképpen oda vezetnek, hogy igazából a mozgástér a kiadási oldal tekintetében a Nyugdíjbiztosítási Alapnál szûk, az igazi kérdés mindig csak az, hogy indexálás hogyan valósul meg, de magára az indexálásra is törvényi elõírások vonatkoznak. Tehát igazából a költségvetés, a társadalombiztosítási alapok költségvetése kapcsán mindezekért a vita általában az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének kiadási oldalára szokott koncentrálni, hiszen ezen az összkiadásoknak a kisebbik részét jelentõ területen van valóban mozgástér. Ez az a terület, ahol igazán mérlegelni lehet a különbözõ célok kalibrálását. Így tehát, noha valóban a társadalombiztosítási alapok kiadásai, a költségvetési kiadásai az összköltségvetés felét érik el, mégis gyakorlatilag azt tapasztaljuk, hogy a vitatémák tekintetében lényegesen szûkebb körrõl van szó egy ilyen költségvetés megtárgyalásakor, mint a központi költségvetés esetében.
Tisztelt Ház! Október 5-én nyújtotta be a kormány a társadalombiztosítási alapok költségvetésére vonatkozó javaslatát a tisztelt Háznak, és a mai napon tudott a Ház sort keríteni arra, hogy ennek a vitáját ténylegesen elkezdje. A benyújtás lényegében egyidejûleg történt a központi költségvetés benyújtásával, ez a bizonyos öt nap különbség volt, ami egyedül fennállt. Ugyanakkor ez alatt az idõ alatt, ami a benyújtás óta eltelt, azt gondolom, hogy nagyon sok körülmény változott. Sok tekintetben világosabbá vált a kép, aminek alapján most már kifejezetten a '97-es költségvetési vitát meg lehet kezdeni. Mindenekelõtt elfogadta idõközben a Ház a '95-ös zárszámadását ezeknek az alapoknak, a '96-os pótköltségvetés vitája is lényegében végigment, tehát azt gondolom, hogy ennek alapján lényegében kialakultak azok az összehasonlítható számok, amihez képest a '97-et mérlegelni kell.
Egyidejûleg alá szeretném húzni annak fontosságát is, hogy a Ház november 15-éig az államháztartási törvény elõírásainak megfelelõen döntött a bevételi oldal alapvetõ elemeirõl, döntött a járulékreformról. Ez nyilvánvaló, hogy meghatározza nagy mértékben ennek az egész költségvetésnek a bevételi oldalát és egyúttal arra is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy persze - amint köztudott - ez a végleges döntés ez némiképpen eltér attól, mint ami az önök elõtt fekvõ törvényjavaslatban figyelembevételre került. Ez az eltérés, persze, nem nagyságrendi, de azért ott van, jelentõs. Azt gondolom, hogy nyilvánvalóan majd fognak születni olyan képviselõi módosító indítványok a bevételi oldal tekintetében, amit a kormány támogatni tud, és ezekkel a módosító javaslatokkal a bevételi oldalt teljes mértékben meg lehet majd feleltetni az Országgyûlés által korábban a járulékokkal kapcsolatosan elfogadott törvényi szabályozásoknak.
Szeretném itt is aláhúzni, hogy az eredetileg benyújtott javaslat szerint 1143 milliárd forint bevétellel gazdálkodik a két alap, aminek a döntõ része - 1071 milliárd - a járulékok bevételébõl származik. Ez a bevételi hányad ez valamelyest emelkedik a GDP-hez viszonyítva a korábbi esztendõhöz képest; most egy olyan 13,5 százalékos mértékkel számolunk. Az emelkedésnek alapvetõen az az indítéka, hogy az ebben az Bvben sajnálatos módon kialakuló magas hiányt nem tartjuk fenntarthatónak, a kiegyensúlyozása a társadalombiztosítási alapoknak - illetve a megközelítõ kiegyensúlyozása - megkívánta azt, hogy itt a bevételek aránya valamelyest növekedjen.
A kiadási oldal tekintetében néhány fontos tételt szeretnék itt a bevezetõben kiemelni. Mindenekelõtt a legfontosabb a nyugdíjak alakulása. A nyugdíjak tekintetében ez a benyújtott törvényjavaslat 19,3 százalékos növekedést vesz tekintetbe januártól. Idõközben, mint köztudott, az önkormányzattal egyetértésben, olyan megállapodás, döntés, elõzetes döntés született, ami 19,5 százalékos emelést tartalmaz, tehát egy egész picit, még 2 tizeddel azt is meghaladóan, ami ebben a javaslatban formailag jelenleg szerepel.
Azt gondolom, hogy ez a 19,5 százalék valóban tekintetbe veszi a jövõ évi gazdasági folyamatok alakulását: mint köztudott, 18 százalékos inflációval számoltuk a központi költségvetést és nyilván a társadalombiztosítási alapok költségvetését is, ugyanakkor a 18 százalékos infláció értékelésénél nyilván figyelembe kell venni annak belsõ szerkezetét is. Most már köztudott, az energiaárak változtatásával kapcsolatos kormányzati döntés. Az energiaárak változtatása átlagosan valószínûleg jobban érinti a nyugdíjasokat, mint a más társadalmi rétegeket és csoportokat. Tehát azt gondolom, hogy ez is egy olyan összefüggési rendszer, ami mellett azt lehet mondani, hogy noha 18 százalékos az általános, átlagos infláció, de teljesen megalapozott, jogos, hogy a nyugdíjasok esetében ne 18, hanem 19,5 százalékos növekedés valósuljon meg. Ez a növekedés januártól következne be az elképzelések és javaslatok szerint. Tehát amennyiben itt a pénzügyi elõirányzatot is a tisztelt Ház majd jóváhagyja, akkor a januári postás már ezt a megemelt nyugdíjat tudja hozni.
Összességében mintegy 700 milliárd forintot javasolunk költeni a nyugdíjakra, ami világosan mutatja, hogy az összes beszedett járulék nagyon nagy része - több mint kétharmada - a nyugdíjak kifizetésére kerül felhasználásra.
A másik legfontosabb tétel - noha nagyságrendjében azért messze elmarad a nyugdíjaktól - az egészségügyi ellátás finanszírozása, amire vonatkozóan 258,5 milliárd forintot tartalmaz az önök elõtt fekvõ javaslat. Tudom, hogy ennek a nagyságával kapcsolatban elég éles viták folytak és folynak az érintettek között, nyilván lehet érvelni úgy, hogy ez az összeg kevés, és lehet úgy érvelni, hogy ez az összeg sok. Biztos, hogy a járulékfizetõk oldaláról minden kiadási tétel úgy tûnik, hogy nagyon sok, hiszen ennek a fedezetét nekik kell elõteremteni, és biztos, hogy az intézmények oldaláról az az érv is elhangzik, hogy ez az összeg kevés.
Én úgy látom, hogy a hosszas egyeztetések után kialakult összeg egy reális kompromisszumot tükröz. Csak néhány számot ennek jellemzésére: az ez évi várhatót ez 15 százalékkal, az eredeti ez évi elõirányzatot mintegy 19 százalékkal haladja meg. Amennyiben tekintetbe vesszük a strukturális átalakulás pozitív hatásait - gondoljunk arra, hogyha a kórházi kapacitások csökkentése már elkezdõdött az elõzõ évben, ebben az évben folytatódik -, már ennek az ez évre vonatkozó társadalombiztosítási költségvetésnek a tárgyalásakor is sokszor aláhúztuk, hogy ennek határozott pénzügyi megtakarító hatásai vannak. Tulajdonképpen ezt kombináltuk be mintegy forrást az erre az évre elfogadott béremelések fedezeteként is. Kétségkívül, a folyamat elhúzódott ahhoz képest, mint ahogy egy évvel vagy fél évvel ezelõtt vagy háromnegyed évvel ezelõtt gondoltuk, de azt gondolom, hogy arról azért nagyon nehéz vitatkozni, hogy ezeknek a lépéseknek, a racionalizáló lépéseknek valóságosan van olyan megtakarító hatása, ami nyilván a szférán belül marad, és ami nyilván lehetõvé teszi, hogy a megmaradó intézményrendszerben, a továbbmûködõ intézmények esetében, ez a 15 százalék - mondjuk, ha a várhatóhoz viszonyítok - igazából több tudjon lenni.
(8.40)
Mi úgy látjuk, hogy ez a most kialakított pénzügyi elõirányzat fedezetet ad a 18 százalékos, mintegy 18 százalékos bérfejlesztésre is. Itt, azt gondolom, hogy azt is tekintetbe kell venni, hogy az import relatív költségei a következõ évben mérséklõdnek, hiszen egyrészrõl az elõre meghirdetett árfolyampolitika rögzíti, hogy hogyan változnak az import forintterhei - még az sem kizárt, hogy a második félévben esetlegesen valamit tudunk lefelé mozogni a havi leértékelés ütemében; másrészt meg az is ugye köztudott, hogy a vámok, vámpótlékok leépítése is végbemegy - részleges leépítése, illetve a vámpótléknál teljes leépítése, sõt, tulajdonképpen ennek az évben a második felében ez már el is kezdõdött. Tehát nyilvánvaló, hogy azokon a területeken, ahol elég sok az importból származó áruk, szolgáltatások fölhasználása - és az egészségügy ilyen - ennek például költségoldalon nyilván van megtakarító hatása.
Következõ jelentõs tételünk a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök támogatása. Itt összességében 96,6 milliárd az elõirányzatunk. Ettõl jóval elmaradó, de szintén - azt hiszem - kiemelésre szoruló elõirányzat a táppénzek, ahol 41,4 milliárd forinttal számolunk.
Összességében a benyújtott költségvetési javaslat nullszaldót tartalmaz. Szeretném aláhúzni, hogy ez a nullszaldó természetesen nem egy elvi tétel. Ezt sokan vitatták már itt a Házban. Szeretném ismét elmondani, persze, nem kell feltétlenül nullszaldósnak lenni a költségvetésnek, ebben az évben sem volt olyan terv, amelyik nullszaldót irányozott elõ. Figyelembe véve a figyelembe veendõket, tehát hogy az eredeti benyújtáshoz képest több ponton eltérõ feltételrendszer alakult ki, ma úgy látjuk, hogy majd a különbözõ módosító javaslatok figyelembevétele után mintegy 12-13 milliárd forintos hiánya lehet a társadalombiztosítási alapoknak összességében, ami összhangba hozható az államháztartás egyéb rendszerein kialakult hiányokkal, most már figyelembe véve a parlamentnek a tárgyban született tegnapi döntéseit is.
Szeretném itt ezt a lehetõséget is fölhasználni, hogy megköszönjem az Állami Számvevõszék ellenõrzõ munkáját. Úgy látom, hogy az általuk felvetett javaslatok a késõbbi vitaszakaszban a konkrét módosító javaslatok tárgyalásakor majd mérlegelhetõk és jelentõs arányban figyelembe vehetõk lesznek. Tulajdonképpen az Állami Számvevõszék jelentésén végighúzódik egy olyan gondolatsor, hogy sok elõirányzat tekintetében bizonytalanságokat látnak. De azt kell mondanom, hogy ez teljesen természetes minden költségvetési vitánál. Ha visszagondolunk az elmúlt évek költségvetési vitáira, akkor is állandóan végigkísért bennünket az a kétkedés, hogy bizonyos elõirányzatok teljesülnek-e úgy, ahogy javasoljuk, vagy nem teljesülnek.
A való élet nagyon sokféle eredményt produkált. Talán a legszembeszökõbb példa e tekintetben a privatizációs bevételek tavalyi alakulása, ahol hosszú hónapokon át mindenki azt mondta, hogy teljesen elképzelhetetlen, hogy 150 milliárd privatizációs bevétel beérkezzen, s aztán végül kiderült, hogy beérkezett, sõt, még ennél több is be tudott érkezni.
Persze tudom, hogy negatív példák is vannak, mert éppen a most tárgyalt pótköltségvetés a társadalombiztosítással kapcsolatban azt mutatja, hogy voltak olyan tételek, ahol valóban az elõzetes várakozásoknál kedvezõtlenebb helyzet alakult ki. Tehát végsõ soron azt kell mondanom, hogy általában a költségvetésnél nem lehet száz százalékos biztonságra törekedni. Abban kell egy egészséges kompromisszumot találni, hogy azért ezek a bizonytalanságok, ha összerakjuk õket, akkor valahogy összességében kezelhetõ szinten tudjanak maradni; tehát összességében, még ha egyes tételekben vannak is bizonytalanságok, de mégis az legyen várható, hogy a teljes pozíció az nagyjából úgy alakul, mint ahogy feltételezzük.
Ez ebben az évben nagyon sajátságos módon valósult meg, mert ebben az évben azt lehet látni, hogy a társadalombiztosítási alapok tekintetében az összeadó nagyon-nagyon negatív - hiszen sokkal kedvezõtlenebb egyensúlyi helyzet alakult ki, mint amit feltételeztünk -, ugyanakkor a központi költségvetés esetében az összeadó meg nagyon- nagyon pozitív, mert sokkal jobb helyzet alakult ki, mint amit feltételeztünk. És ezek az eltérések végsõ soron ebben az évben ki tudják egyenlíteni egymást. Természetesen ez így meglehetõsen egészségtelen, tehát arra kell törekednünk, hogy ez a kiegyenlítõdés ne a rendszerek között menjen végben hanem lehetõleg az adott rendszereken belül is menjen valamilyen módon végbe. Én azt gondolom, hogy e tekintetben nyilván a központi költségvetés vitája is egy olyan helyzetet eredményezett - talán jobban mint az elõzõ évben -, ami növeli a realitását mindannak a megvalósulásának, ami abban van; és úgy látom, hogy azért a társadalombiztosítási alapok költségvetésénél is az eredeti javaslat a végbemenõ módosítások mellett egy sokkal reálisabb tervet jelent, mint amit az elõzõ évben tudtunk összehozni. Természetesen nem tudom azt vitatni, hogy bizonytalanságok az egyes elemekben és így az összességében kétségtelenül fennállnak.
Azt is szeretném aláhúzni, hogy természetesen, noha nem az önkormányzatok javaslatát terjesztette be a kormány - és erre most már módja volt az idõközben megváltoztatott törvényi szabályok következtében -, de nyilván nagymértékben támaszkodott mindarra, amit az önkormányzatok kidolgoztak. Annak az oka, hogy nem pontosan azt terjesztettük be, amit õk a kormányhoz eljuttattak, az nyilvánvalólag az, hogy több ponton úgy gondoltuk, hogy az õ elképzelésük nem illeszthetõ be az általános feltételrendszerbe. Ebbõl következett, hogy most már élve a kormány önálló felelõsségével, ebben az ügyben - megszûnvén így a postásszerep, amit oly sokan kritizáltak - tehát a saját elképzeléseinket terjesztettük be, de nyilván, hogy bemutattuk azt is, hogy az önkormányzatok az ügyben hogyan gondolkoztak. Mindebbõl persze az is következik, hogy az elõkészítõ munka jelentõs részét azért mégis az önkormányzatok végezték el, tehát az õ részükre ezért is mindenképpen köszönet jár.
Végezetül egy alapkérdésre szeretnék válaszolni. Arra az alapkérdésre, hogy mennyiben tekinthetõ reformköltségvetésnek az a költségvetés, amit most beterjesztettünk. Azt gondolom, hogy erre a helyes válasz valahogy úgy formulázható, hogy ez nem egy igazi reformköltségvetés. Ebben vannak bizonyos reformelemek, tehát egyes területeken a pénzügyi elõirányzatokban is megjelennek bizonyos reformszerû lépések, de ez még nem maga az a nagy államháztartási reform társadalombiztosítási része, amirõl oly régen beszélünk. Valószínûleg egyébként nem is a költségvetésen magán kell keresni ezeket a reformokat. Ezeknek a reformoknak inkább bizonyos szaktörvényekben kell megjelenniük, és ezeknek a leképezõdése fog nyilván a mindenkori költségvetésekben megjelenni. Tehát a társadalombiztosítás reformja tekintetében úgy látom, hogy alapvetõ a külön szakmai törvények, az új törvények megszületése lesz. E tekintetben legközelebb a nyugdíjreform ügyeihez állunk, ugye a kormány még a szünet elõtt be fogja nyújtani az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatokat. Tehát nyilván ezt a Ház majd februárban el fogja tudni kezdeni tárgyalni, és a - remélhetõleg - elfogadásra kerülõ törvényjavaslatok figyelembevételével, alapulvételével '98-ban már valóban ezeket tükrözõ, tényleg reformértékû költségvetést lehet kidolgozni.
Hasonlóképpen készülnek az egészségügyi reformmal összefüggõ törvényjavaslatok. Gondolom, hogy ezek is a Tisztelt Ház napirendjén lesznek a jövõ év elsõ felében.
A járulékreform tekintetében itt is szeretném megerõsíteni, hogy amit a tisztelt Ház elfogadott ebben a hónapban, azt ugyan fontos lépésnek tekintjük, a jó irányba tett lépésnek tekintjük, de semmiképpen nem egy komplett járulékreformnak gondoljuk. Tehát nagyon valószínû, hogy abba az irányba, amilyen irányba ezek a lépések elindultak, majd még további korrekciós, illetve reformértékû lépéseket kell tenni, már csak azért is, hiszen a járulékok változtatása nem szakítható el magától az egyes részrendszereknek a változtatásától. Tehát például a nyugdíjreform nyilván magával hozza, hogy a nyugdíjakhoz kapcsolódó járulékok rendszerének is másképpen kell alakulnia.
Tehát összességében azt szeretném csak aláhúzni, hogy az államháztartási reformnak a társadalombiztosítással kapcsolatos ügyeit tekintve nem ez az a költségvetés, aminek a keretében igazán döntéseket kezdeményeznénk; kétségkívül bizonyos pozitív lépések itt is megjelennek, tehát például a járulékoknál bekövetkezett változtatások, vagy a kórházi kapacitások leépítésének, szûkítésének hatásai, vagy azok a hatások is, amelyek a szintén párhuzamosan tárgyalt államháztartási törvény kapcsán elfogadásra kerülõ rendelkezésekbõl fakadnak, tehát nevezetesen a kincstári típusú finanszírozás bevezetése ezeken a területeken is.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindezek elõrebocsátásával kérem, hogy a parlament vitassa meg a benyújtott törvényjavaslatot. Természetesen a dolog jellegébõl adódóan számtalan módosító javaslat fog születni. Ezek szükségességére már én is utaltam az elõzõekben, és õszintén remélem, hogy a módosító javaslatok átvezetésével sikerül egy olyan költségvetést, illetve mindkét alapra vonatkozó költségvetést elfogadni még ebben az évben, ami errõl az oldalról mindenképpen egy pozitív változást jelenthet az egész szféra számára; nevezetesen abból a szempontból mindenképpen, hogy január 1-jén érvényes, a parlament által elfogadott költségvetéssel rendelkezhetnek, ami nyilván egy nagyobb kiszámíthatóságot, egy kedvezõbb gazdálkodási feltételt jelent mindenki számára. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)
(8.50)