DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelõtt szeretnék köszönetet mondani azért a gazdag vitáért, ami itt a Házban lezajlott a költségvetés körül.
Én tudom azt, hogy egy ilyen óriási anyag áttekintése, végiggondolása, a következetlenségekre történõ figyelemfelhívás, az összes jobbító szándékú javaslat összeállítása rendkívüli energiát és nagy munkát igényel a képviselõktõl is, nemcsak a költségvetési javaslat elõkészítõitõl.
A vita során számos szakmai érv hangzott el, természetesen igen sok politikai érv is. Én most elsõdlegesen és elsõsorban a szakmai természetû kérdésekre kívánok visszatérni.
Az elsõ gazdaságpolitikai kritika úgy fogalmazható meg körülbelül, hogy a stabilizációt egy restuktív politikával összekombinálva helyes-e kimászni, kilépni ezekbõl a problémákból, vagy pedig egy kínálatvezérelt gazdaságpolitikával lehet ezt a problémát megoldani.
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a növekedés és egyensúly közötti ellentmondás kérdése igazán úgy oldható fel alapvetõen, ha a növekedés elõl elhárítjuk azokat az akadályokat, amelyek a gazdasági egyensúly oldaláról támasztatnak, és a gazdasági egyensúly oldaláról gátolják azt, hogy egy megfelelõen kiegyensúlyozott és ritmusos gazdasági fejlõdés alakulhasson ki.
Olyanfajta gazdasági növekedés ugyanis, amelyik mögött a gazdasági egyensúly nem áll fenn vagy nem kellõ mértékû gazdasági egyensúlyi lépésekkel párosul, az egy hosszú távon visszatérõ ciklikusságot hoz be a gazdaságba. S ezt - azt gondolom - mindenáron és mindenféleképpen el kell kerülni.
Ebbõl következõen a kormánynak az az alapvetõ véleménye, hogy kellett a kiigazítás, ami 1995 tavaszán megindult, és ennek a nagy értéke - amelyet számos szakértõ külföldön és belföldön is egyaránt elismert - az, hogy a nagymértékû kiigazítás nem járt együtt a GDP csökkenésével. Ha a nemzetközi példákat tekintjük, akkor ilyen mértékû, ilyen terjedelmû gazdasági kiigazítás, majdnem kivétel nélkül minden esetben a nemzeti jövedelem csökkenésével jár együtt.
(18.40)
Ahhoz, hogy a további fogyasztáscsökkenést meg lehessen állítani, és ahhoz hogy az antiinflációs politikát komolyan gyakorolni lehessen, szükség volt mindezekre a kiigazító természetû intézkedésekre és lépésekre.
Ugyanakkor szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról is, hogy a modernizáció is lassan, néhány ponton elõrehaladt. Ezek közé tartozik az, hogy egy jó exportdinamikát tud felmutatni most már a harmadik éve az ország, és ez különösképpen kedvezõ, ha azt nézem, hogy a gépexport növekedése a legnagyobb, a gépexport részaránya az összes kivitelen belül 26 százalékról 31 százalékra növekedett, ami mindenféleképpen biztató és a modernizáció vonalába beilleszkedõ lépés. Ennek a hátterében ott található a külföldi tõke jelenléte is, a külföldi tõke segítségével létrejött olyan beruházások, amelyek az exportot növelik és exportnövelés lehetõségét javítják.
A beruházások belsõ struktúrájában szintén érdemleges változások következtek be, míg az átlagosan a beruházok mérséklõdtek ebben az évben 7 százalékkal, addig a feldolgozóiparban és a kereskedelemben és a szolgáltatások területén 15 százalékos volumen - tehát reálérték - növekedés következett be ezen a két (Sic!) területen. Úgy gondolom tehát, hogy ez a fajta jelzés, amely a modernizációnak bizonyos lépéseit, bizonyos elõrehaladását mutatják, ezek a jelzések értékesek, fontosak, és nyugodtan lehet azt állítani, hogy a gazdasági növekedés lassú élénkülésével bátran számolhatunk '97-ben. Ez a megítélés egybevág egyébként külföldi konjunktúra kutatóintézetek várakozásaival és egybevág a magyar gazdaság kutatóintézetek elõrejelzéseivel is. Úgy véljük, hogy '97 lehet az elsõ év, ahol ehhez a belsõ fogyasztás, a hazai fogyasztás is impulzust adhat, amely szintén fontos jelzés.
Mindezeknek a talaján lehetett összeállítani az 1997-es költségvetést, amelyrõl az a meggyõzõdésem, hogy jobb feltételeket teremt a gazdasági fejlõdéshez, mint az elõzõ években bármelyik költségvetés is. Nagy vitát váltott ki természetesen a költségvetés számos fontos része és a költségvetés kapcsán a gazdaságpolitika megítélése is.
Ezek közül kitértem a költségvetés és a jegybank közötti adósság cserekérdésére az elõbb a jegybanktörvény kapcsán. Itt csak azt szeretném megerõsíteni, hogy mindennek a tõkepiaci hatása - úgy vélem, talán több képviselõ várakozásával szemben - nem lesz olyan mértékû, hogy ez zavart és gondot okozhatna.
Az agrárszférában, amelyik a vita egyik lényeges központi területe volt, igen élénk eszmecsere hangzott el. Ennek kapcsán is megerõsíthetem azt, hogy egy 4,5-5 milliárd forintos kiegészítõ forrás fog rendelkezésre állni '97-re, ha ezt a gazdasági folyamatok is alá fogják támasztani, akkor ennek a forrásnak a kibocsátásához nincsen akadály.
Sok szó esett a környezetvédelem kérdéseirõl, amiben kombinált feladatot kell a környezetvédelemnek megoldani, a múlt felgyülemlett problémáinak az elrendezését, a jövõbeni környezeti problémák elkerülését és egyúttal a jelen által fölvetett problémáknak a megoldását. Ehhez a Környezetvédelmi Alap jelentõs mértékû növekedése forrást biztosít.
Felhívom a figyelmet arra, hogy számos olyan vitakérdés volt, ami formálta természetesen a kormány álláspontját is, ezzel összhangban a családi pótlék 7,5 milliárd forinttal növekszik, ami annyit jelent, hogy átlagosan 500 forint helyett 1000 forinttal növekszik a családipótlék-kifizetés gyermekenként. A jövedelemkorlát is növekszik az eredeti korábbi javaslattal szemben.
Az egészségügyi reformra 7 milliárd forint áll rendelkezésre, amelyik remélem és bízom abban, hogy az egészségügy területén a reformok beindításához egy elsõ lendületet adhat.
A nyugdíjak 19,5 százalékos növekedése mellett a nyugdíjszerû ellátások hasonlóan 19,5 százalékkal növekszenek, és a kiegészítõ jellegû juttatások fix összeggel növekednek 1997-ben.
A költségvetésnek van karaktere, ezt mutatja például az, hogy van néhány olyan kiemelt terület, ahol különlegesen jelentõs fejlõdés van, például az oktatás területén, a felsõoktatásban a növekedés 35 százalék, és növekednek a felsõoktatási reformokhoz rendelkezésre álló források is.
Ugyanígy az Akadémia és a Központi Mûszaki Fejlesztési Alap forrásai is növekszenek még akkor is, hogyha ez nem olyan mértékû, mint ahogy a képviselõk várnának és amit én is jónak tartanék.
A honvédségnél a szolgálati törvény egy új illetményrendszer bevezetésére kötelez bennünket. Ennek a végsõ határideje '99. január 1- je, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a honvédségnek biztosított reálérték megõrzést '97-ben ebbõl a szempontból is egy kedvezõbb feltételt teremt.
Az egyházak támogatásáról is élénk vita folyt, ennek kapcsán kell felhívnom a figyelmet arra, hogy az egyházak támogatására több forrásból áll rendelkezésre eszköz az állami költségvetésbõl. Ennek az összes összege 22 milliárd forint, tehát nem jelentéktelen összeg, ami 3,5 milliárd forinttal több az elõzõ évinél.
Nagy vitát váltott ki a médiatörvény. A médiatörvény kapcsán a kormány mindenféleképpen szükségesnek tartja azt, hogy elkerüljük az ellehetetlenülését a médiáknak. Ezzel összefüggésben javasolja a kulturális és sajtóbizottságnak a pártok által is támogatott módosító javaslatát.
Jelentõs vita volt a helyi önkormányzatokkal összefüggésben a '97 évi szabályozáshoz kapcsolódóan. Most csak kisebb módosításokat tud a kormány támogatni, így például a bölcsõdei normatívának a bevezetését, vagy a szociális normatíva elosztási paramétereinek a kibõvítését. Azt gondolom ez is egyfajta elõrehaladás, és nagyobb változásokra '98-as évben látnánk lehetõséget.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán,
az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
Végül egy kérdésre szeretnék kitérni. Ez a gazdaságfejlesztési célelõirányzat, amelybõl több képviselõ javasolta, hogy 1,8 milliárd forintot emeljünk ki a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány számára a kis- és középvállalatok fejlesztésre. A kormány - és itt szeretném ezt megerõsíteni - kötelezettséget vállal arra, hogy a Phare-programból rendelkezésre álló pénz ilyen célokra teljes egészében felhasználható lesz, tehát nem fogja akadályozni az, hogy a gazdaságfejlesztési célirányzat nem tud elegendõ pénzt ehhez hozzátenni. Ezt a fajta ígéretet itt a parlament elõtt szeretném még egyszer megerõsíteni, és ezzel összefüggésben kérem azt, hogy ezt a kérdést is így fogadja el az Országgyûlés.
Végül mindezek alapján szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy szíveskedjen megszavazni a költségvetést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)