BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Ilyenkor, a módosító indítványokról történõ szavazás elõtt, az elõterjesztõ obligát kötelessége, hogy megköszönje a vitát, a vitában elhangzott értékes hozzászólásokat, a benyújtott módosító indítványokat.
Én ennek a kötelességemnek sajnos csak részben tudok eleget tenni, mert a vita mindaddig, amíg nem tévéidõben folyt, nagyon szûk körre korlátozódott, azok a képviselõtársaink, akik olykor sajtóértekezleten fejtették ki élesen egyet nem értésüket az elõterjesztéssel, ezt az általános vitában többnyire elmulasztották elmondani.
De szeretnék ennek dacára is külön köszönetet mondani annak a néhány képviselõtársunknak - mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról -, aki vette magának a fáradságot, aki elmondta a véleményét, részben támogató, részben bíráló véleményét az elõterjesztésrõl. Külön szeretnék köszönetet mondani azoknak az ellenzéki képviselõtársainknak, akik a gazdasági bizottság és az alkotmányügyi bizottság ülésein õszinte segíteni akarással vettek részt az elmúlt napok bizottsági ülésein, ahol igyekeztünk a kormány által benyújtott, illetve a kormány által a gazdasági bizottság révén benyújtott módosított indítványokat olyan formába hozni - nem eredménytelenül -, ami nemcsak számunkra, elõterjesztõk számára, de a jelen levõ ellenzéki képviselõk számára is - nem sokan voltak - elfogadhatóvá tette ezeket a javaslatokat.
Azt gondolom ugyanis, tisztelt képviselõtársaim, hogy önmagában véve is nagyon fontos dolog, hogy a privatizációról, az állami vagyon értékesítésérõl szóló szabályozás olyan legyen, hogy ne aláássa, hanem erõsítse a polgárok millióinak a privatizációba vetett bizalmát. Ez általában is fontos, és ezért mi, szabaddemokrata képviselõk, ismerve a privatizációs törvény életbelépése nyomán folyó privatizáció elsõ tapasztalatait - de hozzáteszem, az elõzõ ciklusban és a jelen ciklus elsõ hónapjaiban a privatizáció terén szerzett tapasztalatokat -, már az év elején elkészítettük a magunk törvénymódosító indítványát, aminek fõ célja az volt, hogy világosabbá, átláthatóbbá, tisztességesebbé tegyük a magyarországi privatizációt.
Különösen jelentõssé tette ezt a kezdeményezésünket az, ami ennek az évnek az õszén történt, az, hogy rendkívül súlyos visszaélésekre derült fény az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságnál, különösen fontossá tette ez a körülmény azt, hogy megpróbáljunk mindent megtenni azért, hogy helyreállítsuk, legalább részben helyreállítsuk a polgárok bizalmát a privatizációban.
Azok a javaslatok, amelyeket a mi májusban benyújtott elõterjesztésünk tartalmaz, túlnyomórészt éppen erre irányultak, arra, hogy megkössék azoknak a kezét sok tekintetben, akik a privatizációról döntenek, hogy szûkítsék az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság, sõt a kormány játékterét a privatizációban, hogy ne tegyék lehetõvé az egyszer meghirdetett pályázat feltételeinek menet közbeni módosítását, hogy szigorúan szabályozzák azt, hogy mikor kell és mikor nem szabad eredményesnek vagy eredménytelennek nyilvánítani egy pályázatot. Abban bíztunk annak idején, hogy ez a törekvésünk elnyerheti mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselõtársaink támogatását.
Amikor módosító indítványokat nyújtott be törvényjavaslatunkhoz a gazdasági bizottság, mégpedig nem titkoltan a kormány, illetve az ÁPV Rt. kezdeményezésére, akkor ezeket a módosító indítványokat abból a szempontból vizsgáltuk - mint elõterjesztõk -, hogy összhangban vannak- e azzal az alapvetõ szándékkal, amit elõterjesztésünk szolgált, nevezetesen, ismétlem, hogy világosabbá, tisztességesebbé, átláthatóbbá, szabályozottabbá tegyük a privatizációt.
Támogatni tudtuk - mint ez az ajánlásokból kiderül - mindazokat a módosító indítványokat, amelyek ezt a célt szolgálták, és el kell önöknek mondanom, hogy már a benyújtást megelõzõ, a két kormánypárt és az ÁPV Rt., illetve a kormány között folyó egyeztetéseken is lebeszéltük partnereinket az olyan módosító indítványokról, amelyek nem ezt az irányt szolgálták volna, hanem bõvítették volna a kormány, illetve az ÁPV Rt. játékterét.
El kell önöknek mondanom, hogy erõfeszítéseink eredményesek voltak, és sikerült lebeszélnünk most, ebben a fázisban a kormányt, illetve a gazdasági bizottságot olyan módosító indítványokról, amelyek esetleg joggal váltanának ki aggodalmakat. Ebbõl a szempontból tehát a módosító indítványok, a benyújtott módosító indítványok többségét mi támogatni tudtuk.
Önöknek, tisztelt képviselõtársaim, nem is lesz sok dolguk, hiszen a legtöbb módosító indítványt mind az elõterjesztõk, mind a kormány támogatja, és ezekrõl egy csomagban szavazhatunk, és arra kérem valamennyiüket, hogy támogassák ezeket a módosító indítványokat!
Igazi dilemma képviselõtársaim elõtt egyetlenegy ügyben áll majd, abban az esetben, amikor a javaslat 11. §-val kapcsolatban háromféle megoldási lehetõség között kell az Országgyûlésnek választania. Az egyik az, amit kormánypárti és ellenzéki képviselõk közös erõfeszítésével az alkotmányügyi bizottságban alakítottunk ki, és amit mind a kormány, mind az elõterjesztõ támogat, tehát hangsúlyozom, a kormány is elfogadja ezt a változatot is, és mi, elõterjesztõk is elfogadjuk ezt a változatot is. Ez a javaslat nem terjeszti ki az ingyenes vagyonátadás lehetõségét.
A másik két javaslat - az egyiket Puch László képviselõtársunk, a másikat Toller László és Puch László képviselõtársunk jegyzi - a jelenlegi lehetõségekhez képest új lehetõséget biztosít az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság számára ingyenes vagyonátadásra, állami ingatlanvagyon térítésmentes átadására.
Az egyik javaslat csak az önkormányzatok javára, eléggé világosan körülhatárolt módon, de mégis, ez a javaslat is aggodalmakra is adhat okot, olyan irányban tágítja az ÁPV Rt. lehetõségeit, amelyek bizonyosan indokolt célok megvalósítását is lehetõvé teszik, de az a megfogalmazás, ami a módosító indítványban szerepel, nemcsak ezekre az indokolt célokra ad módot, hanem módot adhat egyéb vagyonátadásra is, és ezért bennünk, elõterjesztõkben aggodalmat kelt ez a módosító javaslat, és hadd hívjam fel az önök figyelmét arra, hogy aggodalmat keltett ez a módosító javaslat mind a gazdasági bizottságban, mind az alkotmányügyi bizottságban, mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselõk jelentõs részében, és ezért egyik bizottság sem támogatta ezt a javaslatot.
Mi, elõterjesztõk még hangsúlyozottabban nem tudjuk támogatni a másik javaslatot, amelyik mind az önkormányzatok, mind a szövetkezetek tekintetében módot adna az ÁPV Rt.-nek kormánydöntés alapján térítésmentes vagyonátadásra.
(12.50)
Nem azért nem támogatjuk ezt a javaslatot, mintha nem látnánk indokoltnak azt a gazdaságpolitikai, agrárpolitikai, szövetkezetpolitikai törekvést, ami a javaslat mögött meghúzódik. Értjük ezeket a törekvéseket. Az a megfogalmazás azonban, amely a módosító indítványban szerepel, nem csak ezeknek a törekvéseknek az érvényesítésére ad alkalmat, hanem alkalmat adhat ezen túlmenõ törekvések érvényesítésére is, és emellett ez a javaslat különbözõ tulajdonformát, a szövetkezeti, a magántulajdon között tett megítélésünk szerint aggályos különbséget.
Vegyük észre, tisztelt képviselõtársaim, ebben a javaslatban már nemcsak önkormányzatok, hanem nyereségérdekelt vállalkozások - nevezetesen a szövetkezetek - javára lenne mód térítésmentes vagyonátadásra, és ennek feltételei a mi megítélésünk szerint nincsenek kellõképpen körülhatárolva, és ezért nagyon nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy számunkra - elõterjesztõk számára - ez a javaslat nem elfogadható.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindenekelõtt kedves kormánypárti Képviselõtársaim! Azt szeretném kérni önöktõl, hogy abból kiindulva, hogy ennek az évnek a számunkra - kormánypárti képviselõk számára - a legnehezebb pillanata minden bizonnyal az volt, amikor szembe kellett néznünk azzal a nagyon súlyos visszaéléssel, visszaélésekkel, amelyek az ÁPV Rt.-ben bekövetkeztek, és ezek a visszaélések olyan visszaélések voltak, amelyekért - legalábbis mi, kormánypárti képviselõk - valamilyen mértékben, valamennyien felelõsek vagyunk. Hiszen az a kormány felügyelte az ÁPV Rt.-t, az a kormány bízta meg azokat, akik ezeket a visszaéléseket elkövették, amely kormány a mi bizalmunkból van a helyén.
Ebben a helyzetben, tisztelt képviselõtársaim, kormánypárti képviselõtársaim, azt hiszem, hogy nekünk az a feladatunk, hogy a játékszabályok szigorításával tegyünk meg minden tõlünk telhetõt a privatizáció iránti bizalom helyreállításáért, és hogy ne lazítsuk a játékszabályokat semmilyen tekintetben. És az a kérésem, hogy ebbõl a szempontból döntsünk, amikor itt a három megoldás közül kell valamelyiket nekünk - hiszen a mi kezünkben van a döntés - választanunk.
Ellenzéki képviselõtársaimtól pedig, különösen azoktól az ellenzéki képviselõtársaimtól, akik nem jelentették ki már a vitában, hogy eredeti formájában sem tudják támogatni azt a törvényjavaslatot, amely a privatizáció feltételeinek szigorítására, a tiszta, átlátható privatizáció megteremtésére irányult, azoktól, akik nem mondtak ilyet eddig a vitában, azt kérem, hogy fontolják meg, különösen akkor, amikor már szavaztunk a módosító indítványokról, hogy vajon azok a törekvések, amelyek ebben a törvényjavaslatban megfogalmazódnak, nem érdemlik-e meg azoknak a képviselõtársainknak a támogatását is, akik magával a kormány egész privatizációs felfogásával esetleg nem értettek egyet, és ezért az eredeti privatizációs törvényt nem szavazták meg, de azokkal a törekvésekkel, amelyek ebben a módosító törvényjavaslatban megfogalmazódnak, megítélésem szerint egyetérthetnek, és kérem, hogy a végszavazásnál ezt is vegyék tekintetbe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)