DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Egy nagyon fontos törvény van elõttünk. Tulajdonképpen egy sorozatot zár le vagy majdnem zár le ezzel a törvénnyel a KTM. A környezetvédelemmel kapcsolatos törvények közül végül is már csak az épített környezettel kapcsolatos törvény maradt hátra, és a mûemlékvédelem. Mind a két törvénnyel foglalkozunk. A mai napon az általános vitát lezárjuk és reményeink szerint hamarosan elfogadásra kerülnek.
Elõször a törvény elõnyeirõl szeretnék beszélni. Az eddigi igazgatási jellegû szabályozástól eltérõen döntõ változás az épített környezet fogalmának bevezetése, elõször köti össze a környezet ügyét az építés ügyével. Második fõ erénye szerintem, hogy átfogja az építésüggyel és a településrendezéssel kapcsolatos szabályozásokat. Harmadik nagyon fontos erénye: olyan fogalommeghatározásokkal foglalkozik, amelyekkel hiányt pótol, amelyek eddig nem voltak, nem szerepeltek semmilyen törvényben. S a negyedik: céljai között szerepel a hatékonyabb, jogszerûbb és szakszerûbb építésügyi hatósági munka.
Mondom még egyszer: a törvénnyel összességében egyetértünk, és nagyon fontosnak tartjuk. Én azonban mégis a hibáiról is beszélnék, hiszen ezeket a hibákat nyilván meg kell próbálnunk kiküszöbölni, s módosító javaslatokkal a törvényt olyan irányba módosítani, hogy minél jobban megfeleljen annak a célnak, aminek érdekében a törvény megfogalmazódott.
Hibái közül elõször: már a törvényi megfogalmazásokkal is sokszor összemossa az építésügyet a településrendezéssel. Én úgy érzem, hogy a törvényben ezt markánsabban külön kell választani, két egymással ugyan szorosan kapcsolódó fogalomról van szó, azonban ezeknek a szétválasztását a törvény megfogalmazásában mindenképpen indokoltnak tartjuk.
A hatósági munka javításáról már szóltam. Mi erényének tartjuk, hogy ezt a célt igenis el kívánja érni a törvény. Az eszközzel nem értünk egyet. Ezért igyekeztünk megszerezni minél több képviselõtársunk egyetértését, hogy itt az eszközt másképpen alkalmazzuk, és a helyes célt egy más eszközzel próbáljuk meg elérni. Az építésügy helyi közügy, és ezek lehetõleg helyben intézõdjenek.
A törvénytervezet a mellékletében mintegy 150 várost akar, illetve szeretne kiemelni, és az elsõfokú építésügyi hatósági jogkört ennek a 150 településnek odaadni.
Már 1937-ben is minden város polgármestere és a fõszolgabírók rendelkeztek ezekkel a hatósági jogosítványokkal. Tehát nem indokolt most visszalépni és 150 városnak odaadni ezeket az elsõfokú hatósági jogköröket. Mi lesz a másik hatvan-hetven várossal, õk miért nem kapják ezt meg, ha a feltételeknek meg tudnak felelni?
Milyen hármas követelményrendszert állíthatunk fel az építésügyi hatósági munkával kapcsolatban? Legyenek a határozatok, az intézkedések jogszerûek, szakszerûek és érvényesüljön bennük az önkormányzatiság elve.
(17.30)
Az összegszerûség biztosítva van, a jegyzõ ott van minden településen, a szakszerûséget pedig véleményünk szerint nem úgy kell biztosítani, hogy kijelölök elsõfokú építésügyi hatósági jogkörrel rendelkezõ településeket, hanem meghatározzuk azokat a feltételeket, amivel ezeket szakszerûen el lehet látni. Az önkormányzatiságról már beszéltem.
A tervezet ilyen vonatkozásban csökkenti a közügyek intézéséért fennálló helyi önkormányzati felelõsséget. Hadd használjam ezt a szót, bár nem szívesen fogalmazok így: a járási rendszer alá-, fölérendeltségére emlékeztet, rendkívül pazarló. Rengeteg utazási, postaköltséggel, plusz költséggel fog járni. Például az 52. § (2) bekezdésében megjelölt ügyekben a hatóság köteles helyszíni szemlét tartani. Elkerülhetetlen az ügyfelek utaztatása, s a jegyzõk számára kontrollálhatatlan mennyiségû terhet jelent. Eger városa például 28 település ügyeit fogja intézni, s a körzetben vannak olyan települések, ahol nagyon rövid ideje s nagyon jól mûködnek hatósági társulások az építésügyben, vannak települések, amelyek önállóan tudják ezeket mûködtetni, megvan hozzá a megfelelõ személyi hátterük, és a megfelelõ anyagi hátterüket is biztosítani lehet.
A harmadik kérdés a felhatalmazások kérdése. A törvények végén mindig fel szoktuk hatalmazni a kormányt, illetve a minisztériumokat, a minisztert különbözõ kormányrendeletek, illetve miniszteri rendeletek meghozatalára. Úgy érzem, itt is változtatásokat kell végrehajtani, majd egy-két ilyen változtatásról beszélni fogok.
A finanszírozás kérdése a negyedik olyan ügy, amely véleményünk szerint nem igazán megoldott, a településtervezéssel, -rendezéssel kapcsolatban nagyon sok olyan feladat hárul az önkormányzatokra, amiknek a költségeit valahogy állnia kellene a költségvetésnek. Ilyen vonatkozásban is megpróbálunk módosító javaslatokkal javítani a törvénytervezeten.
Nagyon fontos, hogy az épített környezetrõl és a mûemlékvédelemrõl szóló törvény között a megfelelõ összhang meglegyen, ezért a módosító javaslatok áttekintése után és a hatálybaléptetéssel kapcsolatos szabályozásnál erre nagyon oda kell figyelni, és a bizottsági munka során majd, amikor ezeket a módosításokat tárgyaljuk, nyilván kellõ odafigyeléssel ezt a kérdést kezelni lehet.
Néhány problémáról szeretnék beszélni konkrétabban, amit a korábbiakban megfogalmaztam. (Az iratai között lapoz.) Elnézést. A felhatalmazásoknál: itt vannak például rögtön az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályai - nyilván helyesebb, ha ezt a pénzügyminiszterrel együttes rendeletben hozza meg a KTM. Talán nem lassítja le a kormányrendeletek meghozásának idejét, nem hosszabbítja meg az idõt, ha közös rendeletalkotást írunk elõ, éppen alaposabban elõkészített és alaposabban megfontolt rendeletek fognak születni. Vagy az építési célra szolgáló anyagokról és szerkezetekrõl, berendezésekrõl szintén ne a KTM egyedül, hanem az IKIM-mel, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel együtt kellene hogy meghozzák a rendeletüket. Egy csomó ilyen apróbb módosítás - véleményünk szerint - a törvénytervezetet, illetve a hozzá kapcsolódó rendeletalkotást, annak színvonalát jelentõsen javítani fogja, és a végrehajtás során a kormányzati munkát is elõ fogja segíteni. Ennyit a felhatalmazásokról röviden.
Az elsõfokú hatósági jogosítványokkal kapcsolatban említettem, hogy a céllal teljes mértékben egyetértünk, az eszközt nem tartjuk megfelelõnek. Ezért azt szeretnénk, ha az építésügyi hatósági jogkör ott maradna az önkormányzatoknál, azonban elõírnánk azokat, az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges szakmai, személyi feltételeket, az információs bázishoz való hozzájutást, a mûködtetés feltételeit szabnánk meg, és akkor nyilván az önkormányzatok saját érdekükben is kénytelenek lennének társulásokban ellátni ezeket a feladatokat. Sokkal szerencsésebb, ha ez alulról szervezõdik, az önkormányzatok akaratából jönnek létre társulások, és nem a törvény jelöl ki társulási központokat. Még egyszer mondom: ez nem szerencsés megoldás a véleményünk szerint.
A módosító javaslatok másik része néhány apróbb, technikai, bár szerintünk fontos módosítást tartalmaz. Nem értem például a 8. §-ban, hogy a "kedvezõtlen lakossági összetétel kialakulásának elkerülését" miért kell bevenni. Nehezen értelmezhetõ és könnyen félremagyarázható szöveg ez. Nem engedem például valamilyen embercsoport letelepedését egy bizonyos területen? Vagy jogilag értelmezhetetlen megfogalmazásokat tartalmaz véleményünk szerint a 9. § (2) bekezdése: "az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkezõ hátrányos következmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelembe kell venni az érintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható változására", s a többi. Ez jogilag nagyon nehezen értelmezhetõ megfogalmazás.
Keveredik egy helyen a Ptk. és a közigazgatás. A 24. § (4) bekezdésében: "ha a telekalakítás folytán a telek területe csökken... s a többi ..., a tulajdonost kártalanítás illeti meg". Nyilván a telekalakításnak feltétele is az ilyen irányú megállapodás, ezért ezt elhagyásra javasoljuk. A polgári törvénykönyv és a közigazgatás keveredik véleményünk szerint ebben a bekezdésben.
Az építésügyi hatóság ellenõrzési feladatairól szól a 45. § (5) bekezdése. Azonban az építésügyi hatósági ellenõrzési feladatok végrehajtásában a rendõrség, a közterület-felügyelet stb. közremûködnek. Sokkal fontosabb és sokkal nehezebb ügy például egy bontási feladat végrehajtásánál a közremûködés, éppen ezért az "ellenõrzés" szó kihagyását javasoljuk, és akkor a hatósági feladatok végrehajtásában mûködnek, mûködhetnek közre ezek a szervezetek.
Említettem korábban, és most részletesebben is elmondom: a 4. §-ban például építésügyi és településrendezésrõl szól, és aztán ezt megismétli építésügy címen a 4. § (1) bekezdésében, az 5. §-ban, a 6. §-ban is. Véleményünk szerint két, jól elhatárolható feladatrészrõl van szó. Bár ezeket nem lehet külön kezelni, de azért véleményünk szerint a megfogalmazásokban is külön kell a két dolgot választani, nehogy összemosódjanak a dolgok. Valóban értékének és helyének megfelelõen lehessen ezeket a fogalmakat, ezeket a feladatokat kezelni. Ugyanígy a településtervezéssel kapcsolatos megfogalmazásokat is pontosítani kell.
Összességében még egyszer azt mondom: a törvényre nagy szükség van, a törvénytervezet tárgyalását nagyon fontosnak tartjuk. Remélem, a módosító javaslatok megtárgyalása után el is lehet fogadni a törvényt, el is fogjuk fogadni a törvényt, bízom benne, hogy nagy többséggel, olyan konszenzusra fogunk tudni jutni, amellyel a célokat elérjük, és az eszközöket esetleg finomítani tudjuk, hogy a célok érdekében megfelelõen tudjuk õket alkalmazni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)