DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. A délelõtt folyamán, amikor a vita véget ért, Ivanics István hozzászólása késztetett arra, hogy megnyomjam a kétperces jelentkezés gombját. Nevezetesen pedig azért, mert a hozzászólásának egy részében egy hosszas felsorolásban kifogásolta azt, hogy úgymond a reklám szabályozására vonatkozó törvényjavaslat ezt meg ezt, meg ezt, meg ezt, meg emezt nem tartalmazza. Ez azért lepett meg, mert legjobb emlékezetem szerint ez az a törvényalkotói szándék, ami a címben úgy fejezõdik ki, hogy gazdasági reklámtevékenység szabályozása. Azért, ha egy törvénytervezetnek címe vagyon, azt hiszem, illik figyelembe venni, hisz ez a cím egyben a szabályozás tárgyát, célját is igyekszik behatárolni. Így volt ez például ebben a megjegyzésben az önkormányzatokra vonatkozó hiányérzettel is. Azért lássuk be azt, hogy az önkormányzatok kezében már most jelentõs jogosítványok vannak azt illetõen, hogy az önkormányzati fennhatóság alá tartozó területeken a testület vagy az alárendelt hivatalok miféle tárgyak, egyebek elhelyezését, engedélyezését tehetik meg.
A másik ilyen megjegyzésem pedig az, hogy természetesen akkor, amikor a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó törvény szabályozását próbáljuk meg ilyen részletesen megkövetelni, szeretném fölhívni a figyelmet itt is arra az általános igazságra, miszerint nyilván nincs az a törvény, ami az életnek egy oly szerteágazó részét, mint a gazdasági reklámtevékenység, annak valamennyi részletére, akár öt-tíz évre elõre látva is, képes lenne ilyen aprólékosan szabályozni, hiszen másról és többrõl is szó van itt, ebben az esetben. Nevezetesen pedig arról, hogy általában véve milyen a reklámot alkalmazók és befogadók reklámkultúrája. Szó van természetesen arról is, hogy milyen módon hajlandó nyitottan kezelni a reklámkultúra hordozója, a befogadó ezeket a tevékenységeket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)