BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Rendkívül fontos lenne az ilyen jogszabály megalkotása, mert a földtulajdonosok és a földdel foglalkozók, továbbá a mezõgazdaságban tevékenykedõk tekintetében olyan megnyugtató hitelrendszert alakítana ki, amely a földtulajdonosok és a földet hasznosítók részére megnyugtató beruházási lehetõséget biztosítana. Tulajdonképpen a törvénytervezet is fõként ebbõl a célból jött létre, de tartalmából és rendelkezéseibõl az állapítható meg, hogy nem lesz alkalmas ennek a célnak a megvalósítására. Ismeretes, a mezõgazdaság termelõképessége olyan, hogy a befektetett beruházás rendkívül lassan, hosszú idõn keresztül térül meg, és a mezõgazdaságban olyan, elõre ki nem számítható körülmények is adódhatnak - például aszálykár, fagykár, jégkár vagy a piaci viszonyok változása -, amelyek miatt a kockázat igen nagy.
A nyugati államokban már régóta meghonosodott és alkalmazott eljárás az agrárszféra megfelelõ finanszírozása úgy, hogy az a sajátosságoknak megfelelõ legyen. A jelenlegi banki szférában lévõ kamatterhek elképzelhetetlenné teszik azt, hogy a mezõgazdasági vállalkozó az érvényes banki kamatok alapján hitelt vegyen fel. Azon esetben, ha a jelzálog-hitelintézet - megvalósulása esetén - olyan minimálisnak tûnõ kamatkötelezettség mellett nyújt hitelt, amely kigazdálkodható, úgy az eljárás célja pozitív lehetne. Tartok azonban attól, hogy ha még alacsonyabb kamatterhek mellett kerül is sor a hitelnyújtásra, a végsõ következmény az lesz, hogy a terheket finanszírozni nem tudó mezõgazdasági vállalkozó a földjét fogja elveszíteni a terhek súlyossága miatt; ez pedig felveti azt a kérdést, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a termõföld megszerzésének tilalma miként alkalmazandó a hitelintézet tekintetében. Ezt próbálja feloldani a 31. §, amely rögzíti, hogy a termõföldrõl szóló '94. évi LV. törvény kiegészül azzal: a jelzálog-hitelintézet végrehajtás, felszámolás során egyéves átmeneti idõszakra a termõföld tulajdonjogát megszerezheti. Biztos vagyok abban, hogy azok a kisvállalkozók, akik hiteleket fognak felvenni, földjeiket el fogják veszíteni. A törvénytervezet ezek védelmére semmiféle garanciát nem nyújt.
Szabad legyen elmondanom egy ma élõ és aktuális példát! Itt van például a mezõgazdasági demonstrációk és a tüntetések ideje.
(18.40)
Miért is tüntetnek a termelõk? Mert például többek között vitatják és megkérdõjelezik az FM vagy a Pénzügyminisztérium és a többi illetékes - vagy éppen illetéktelen - minisztériumok és pártbeli nagyságok azon véleményét, amely a mezõgazdasági termények jövedelmének nagyságát próbálják megállapítani. Odáig már eljutottak az elõterjesztõk is, hogy megértették, hogy a két nagy ágazatban, nevezetesen a növénytermesztésben csak maximum 15 százalék nyereség realizálható, persze ez is csak úgy, ha mezõgazdaságilag is átlagos normális évjárat köszönt a termelõkre; az állattenyésztésben pedig elfogadott az 5-8 százalék közötti jövedelem. E két jövedelmi mutatónál magasabb százalékú kamatot pedig eléggé kockázatos felvenni, illetve ennek igénylõje hasonlít ahhoz az emberhez, amikor valaki saját sírját igyekszik elõre megásni.
Az tény, hogy a törvényjavaslatban szereplõ és a jelzálog alapját képezõ vagyontárgyak nemcsak a föld, hanem egyéb vagyontárgyak is lehetnek, így amennyiben a hitelnyújtás az átlagnál kedvezõbb lesz, Így az ügyeskedõk egyéb ingatlanaik jelzálog-jogosultsága útján olyan kedvezõ kamatozású hitelekhez jutnak, amelyeket nemcsak az agrárszféra céljára lehetne és kellene hasznosítani.
Tisztelt Országgyûlés! A továbbiakban néhány konkrét megjegyzést kívánok fûzni a törvényjavaslat egyes rendelkezéseihez.
A jelzálog-hitelezésre vonatkozó rendelkezés szerint, ha a zálogtárgy állaga tartósan romlik, akkor a jelzálog-hitelintézet azonnali hatállyal felmondja a hitelt, azonban ezt a felmondási jogot a javaslat korlátozni rendeli el. A korlátozás lényege az, hogy a hitelintézet a felmondás jogát csak arra az összegre érvényesítheti, amely a zálogtárgy csökkent értéke miatt áll elõ. A törvényjavaslat nem határoz meg az összegre vonatkozó olyan szempontokat, melyek alapján megállapítható lenne az összeg nagysága. A joggyakorlat során alakul majd ki erre vonatkozólag olyan irányelv, amely a jogkeresõk számára eligazítást ad.
Aggályosnak tekintem a tervezet 6. §-ában foglalt azon rendelkezését, miszerint a jelzálog-hitelintézet kikötheti, hogy a jelzáloghitel lejáratát megelõzõen történõ teljesítés esetén is meg kell fizetni az adósnak a teljes hiteldíjat. Ez a rendelkezés nem fogja ösztönözni az adósokat a tartozás korábbi kiegyenlítésére, amely úgy a nemzetgazdaság, mint a szerzõdõ szereplõk tekintetében egyaránt elõnytelen.
A fentiekben már utaltam arra, hogy a jelzálog-hitelintézet megszerezheti az ingatlanok tulajdonjogát. Ezzel kapcsolatos a javaslat azon rendelkezése, mely rögzíti: a jelzálog-hitelintézet kizárólag a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében hitelingatlan-csereügylet, továbbá az adós ellen indított felszámolási vagy végrehajtási eljárás során szerezhet tulajdonjogokat. Ehhez kapcsolódik az a rendelkezés, hogy az ily módon mint tulajdont megszerzett termõföldet egy éven belül, az egyéb ingatlanokat három éven belül nyilvános árverésen el kell idegeníteni.
Ezzel összefüggésben módosítani kívánja a javaslat a termõföldrõl szóló fent említett törvényt a következõk szerint: a termõföldön alapított jelzáloggal rendelkezõ hitelintézet csak egyéves átmeneti idõszakra szerezheti meg a termõföld tulajdonjogát. A polgári törvénykönyv rendelkezéseitõl idegen és azzal összeegyezhetetlen a tulajdonjog ideiglenes megszerzésére vonatkozó szabály. Ezzel a korlátozó rendelkezéssel nem fogjuk tudni megakadályozni azt sem, hogy az adósok földje a banki szféra tulajdonába kerüljön. Ennek alapján feleslegesnek tartjuk ezt a rendelkezést.
A zálogjog érvényesítése bírósági útra tartozik. A végrehajtásról szóló törvény lehetõvé teszi, hogy az ingatlant a második sikertelen árverést követõen a végrehajtást kérõ a becsérték feléért, vagy ha több végrehajtást kérõ van, a legmagasabb árat megajánló végrehajtást kérõ az ingatlant átvehesse. Ebben az esetben az árverési vételár kifizetése beszámítással történik meg. Az "átvétel" szó tulajdonváltozásra utal, vagyis arra, hogy a végrehajtást kérõ árverési vételár címén tulajdonjogot szerez. A végrehajtási törvény 137. §-a nem zárta ki az olyan értelmezést, hogy ezzel az átvétel és az átvevõ, végrehajtást kérõ végrehajtási jogát a rangsor megelõzõ jelzálog megszûnne, éspedig a biztosított követeléskiegyenlítése nélkül.(Sic!) Ilyen gyakorlat tapasztalható már a végrehajtási eljárásokban, annak ellenére, hogy ez az értelmezés a jelzálog jogosultságát megfosztja a kielégítési elsõbbségtõl. Ennek alapján tehát az átvételre vagy az árverési vétellel való tulajdonszerzésre vonatkozóan meg kell állapítani, hogy csak akkor van lehetõség, ha a hitelezõ a rangsorban az elõbb álló jelzálog jogosultját az árverési vevõ kielégíti, vagy megállapodik vele abban, hogy a jelzálog továbbra is terheli az ingatlant.
Tisztelt Országgyûlés! A fentiekben csupán néhány olyan rendelkezésre hívtam fel a figyelmet, amely a gyakorlat számára gondot okoz. Befejezésül azonban utalok arra, hogy a javaslattal kapcsolatos legfontosabb politikai kérdésnek tartom azt, hogy az adósok bízzanak a hitelnyújtó intézetben, érezzék azt, hogy a bank számukra valóban anyagi bázist jelent, mert e hitelintézet arra törekszik, hogy kisegítse az arra rászorulókat a tõkehiányból, elõsegítse a mezõgazdasági mûvelést, nem pedig arra, hogy a törvény adta különbözõ kiskapukon keresztül megszerezze a föld tulajdonjogát.
Külön is felhívom a figyelmet arra, hogy ez a törvénytervezet nem lehet eszköz arra, hogy ezen keresztül a magyar mezõgazdasági földterületek külföldiek tulajdonába kerüljenek.
A javaslatot a Független Kisgazdapárt csak módosításokkal tudja elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)