DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A részletes vita eddig lefolytatott igen izgalmas pillanatai bizonyítják, hogy nagyon alapos bizottsági elõkészítés elõzte meg ezt a vitát, és a benyújtott módosító javaslatok döntõ többségét a bizottságok támogatták, és ezáltal nyugodt lélekkel mondhatom: ez a törvény valóban egy jó, alkalmazható törvénnyé fog válni.
Ami miatt szót kértem, az részben összefügg a vezérszónoklatommal elmondottakkal, ahol kifogásoltam, hogy miért akarjuk törvénybe iktatni. Nevezetesen a törvényjavaslat 27. § (2) bekezdése miért tartalmazza azt, hogy ezt a törvényt az Országgyûlés egy EU-direktíva irányelveinek a figyelembevételével alkotta? Számomra egy jogszabály paragrafusai normát jelentenek. Ez egy tényközlés, amelynek semmiféle jogi kötõereje nincs. Hogy a jogalkalmazás során akár a hitelezõ intézet, akár pedig az adós bármiféle jogot alapítana a 27. § (2) bekezdésére - ezt nagyon nehezen tudom elképzelni. A miniszteri indokolásban egy ilyen szerepelhet. A miniszteri expozé tartalmazhatja, sõt, meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy még a preambulumba is be lehet ilyet írni. De hogy a törvény olyan szakaszai közé iktassuk, amelyek jogi normaként jelennek meg, én úgy gondolom, egy kicsit az elõterjesztõnek talán a dicsekvését tartalmazza, hogy õ erre képes volt, hogy a direktívákat figyelembe tudja venni. Én nagyon örülök, hogy figyelembe vettük, örülök, hogy harmonizálunk is az Európai Közösség jogához, bár a csatlakozás határidejét lebegtetik elõttünk, és jobb lenne, ha egyszer már azt lehetne törvénybe iktatni, hogy mikor csatlakozunk az EU-hoz. De véleményem szerint ebben az esetben talán célszerûbb lenne a 27. § (2) bekezdését elhagyni. Tudniillik egy rossz példa lesz az elkövetkezendõ jogalkotásunkra, ha minden egyes esetben, minden olyan törvénynél vagy törvénymódosításnál, ahol ilyen EU-direktívákat veszünk figyelembe, vagy pedig közeledünk a közösségi joghoz, a törvényjavaslat valamelyik szakasza vagy bekezdése ezt rögzíteni fogja.
A másik javaslatom, amelyik nem kapta meg a bizottság támogatását, de véleményem szerint legalábbis elgondolásra, figyelemre méltó, a 81. pont, mely szerint a törvényjavaslatot ki kell egészíteni egy új szakasszal. A kormány által beterjesztett törvényjavaslat ugyanis jogilag ellentmondásos a polgári törvénykönyv 114. § (2) bekezdésével. Két törvény összeütközése egyébként nem okoz igazából problémát, mert a törvények összeütközése esetén mindig a bíróság joga, hogy értelmezze, melyik az erõsebb jogszabály, melyiket kell az adott esetben alkalmazni. Ez a törvényjavaslat, amit tárgyalunk, ki akarja mondani, hogy a jelzálogjog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat lehessen kikötni az ingatlan-nyilvántartásba.
A jelenleg hatályos - és meg merem kockáztatni: a polgári jog kódexeként a jogászi felfogásban érvényesülõ - 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvrõl viszont következetesen azt mondja, hogy az elidegenítés és a terhelés jogát szerzõdéssel csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehet korlátozni, kizárni, és csak abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa. A polgári törvénykönyv jelenlegi szabálya szerint csak az átruházásnál lehet kikötni ilyen elidegenítési és terhelési tilalmat, hiszen ez korlátozza az elidegenítésnek és a terhelésnek a jogát, méghozzá szerzõdéssel.
Még egyszer elõrebocsátva, hogy a törvények között igazából nincs rangsor - kivéve az alkotmányt, mert az alkotmánnyal nem ütközhet a törvény -, de mégsem szerencsés a polgári törvénykönyv egy kógens rendelkezésével szemben megalkotni egy másik rendelkezést, és valamilyen jogalkotási technikával nem oldani föl ezt az ellentmondást. Én azt javasoltam, hogy a Ptk.-t akképpen módosítsuk, amire egyébként a polgári törvénykönyvben számos esetben példa van, hogy maga a polgári törvénykönyv felhatalmazást ad akár a polgári törvénykönyv, akár pedig más törvények számára, hogy eltérjenek a Ptk.- ban fõ szabályként elõírt normától. Ha ezt nem tesszük meg, akkor sem történik - még egyszer hangsúlyozom - katasztrofális jogalkotási probléma. De nehézséget fog jelenteni az elkövetkezendõ jogalkotásnál, ha úgynevezett anyajogokat szabályozó kódexek kógens szabályai ellen fognak érvényesülni más - nem kockáztatnám meg, hogy kisebb rendû - törvények szabályai, de azért mégsem olyan átfogó, az egész jogágat szabályozó törvények, mint jelen esetben a polgári törvénykönyv.
Ezért én arra kérném a kormány jelen lévõ képviselõjét, hogy esetleg szíveskedjék áttekinteni ezt a javaslatomat. Õszintén megmondom, ezt egy akadémikus tanácsolta nekem. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)