DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Bogárdi Zoltán képviselõtársam egy héttel ezelõtt, 1997. április 22-én, napirend elõtti felszólalásában felhívta a közvélemény és a kormány figyelmét a mezõgazdaságot ért kora tavaszi természeti katasztrófára. Nem túlzás a "katasztrófa" szó, mert a kevés téli csapadék, a viharkárok, a homokverés és nem utolsósorban - talán elsõsorban - a rendkívüli fagykárokat okozó szigorú áprilisi tél kártétele sokkal több és nagyobb, mint egy egyszerû, átlagos természeti csapás.
Akkor a hozzászólásra jelentkezõ képviselõtársaink - tekintet nélkül a pártállásra - megerõsítették, hogy valóban vészhelyzet alakult ki, fõleg a fagykárokkal sújtott gyümölcsösökben. A jegyzõkönyv tanúsága szerint, egyetértés volt abban is, hogy segíteni kell a bajba jutott gazdáknak. Ezt nemcsak karitatív megfontolásból kell megtenni, hanem azért is, mert csõdbe jutásuk hátrányos lesz az egész nemzetgazdaság számára.
A napirend elõtti vitában Kis Zoltán földmûvelésügyi államtitkár úr is felszólalt; számadatokkal igazolta a fagykár súlyosságát, és sajnálattal állapította meg, hogy 1995-ben nem jött létre az úgynevezett katasztrófaalap.
(15.00)
A megoldásról, a károsultak konkrét támogatásáról azonban nem szólt. Bizonyára nem volt rá felhatalmazása.
Átéltük a februári, márciusi gazdatüntetéseket. Bár a kormány több ízben próbálta a demonstrációkat egyes politikai pártok által felheccelt emberek megmozdulásának minõsíteni, mindenki tudta, nem errõl volt szó. A szervezett parasztmegmozdulás ritka, ha sor kerül rá, az annak a jele, hogy nagy baj van vidéken.
A kormány végül is kénytelen volt ezt érzékelni, és közel hároméves várakozás után kezdeményezte a nemzeti agrárprogram megalkotását. Most nem kívánom minõsíteni a kiadott vitaanyagot, ezt megtette a szakmai közvélemény. A lényeg az, hogy a kormány kénytelen volt széles körû tárgyalásokat kezdeni a mezõgazdaságról. Minden józanul gondolkozó politikus és szakember fontosnak tartja, hogy ezek a tárgyalások valóban érdemben folyjanak, és az ágazat megújhodásához vezessenek. A kormánynak is csak ez lehet az érdeke, de be kellene bizonyítani, hogy a nemzeti agrár-kerekasztal összehívása nem üres propagandafogás és idõhúzás. Most itt van a lehetõség a bizonyításra, a kézzelfogható cselekedetre, a természeti katasztrófa miatt csõdhelyzetbe jutott gazdaságok megsegítésére.
Azért fordulok interpellációmmal a pénzügyminiszter úrhoz, és nem a földmûvelésügyi tárca vezetõjéhez, mert tisztában vagyok azzal, hogy ezt a fájdalmas problémát csak komoly kormányzati döntéssel lehet megoldani. Ezért kérdezem miniszter urat tehát: mit kíván tenni a kormány a kora tavaszi természeti katasztrófa kártételeinek csökkentése (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), az érintett gazdák megsegítése érdekében? Várom válaszát. (Szórványos taps a jobb oldalon.)