RÉVÉSZ T. MIHÁLY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A rádiózásról és televíziózásról szóló, tavaly hatályba lépett törvény értelmében az Országos Rádió és Televízió Testület elõször teljesíti kötelezettségét azzal, hogy számot ad megelõzõ évi tevékenységérõl, a köznapi nyelvben médiatörvényként emlegetett jogszabály megvalósulásáról.
Az ORTT létrejöttével az elektronikus sajtó független, az alkotmányos alapelvekkel összhangban álló mûködését támogató, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát biztosító, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát, sokszínûségét és tárgyilagosságát elõsegítõ szervezet alakult meg. Egyszerre kényszerült arra, hogy hozzáfogjon saját apparátusa kiépítéséhez, mûködési feltételei megteremtéséhez és a törvény által igencsak szoros határidõvel rögzített kötelezettségei teljesítéséhez.
A vállalt feladatot igencsak nehezítette, és nehezíti még most is, hogy a törvény elfogadását megelõzõ esztendõk során a rádió és televízió világa bonyolult és rendezetlen viszonyok képét öltötte. Hamar bizonyossá vált, hogy a törvény végrehajtása annak megalkotásához hasonlóan bonyolult, buktatóktól és akadályoktól sem mentes folyamat, s világossá lett az is, hogy az elsõ - nem is teljes - évben csupán a kezdõ lépések tehetõk meg. A továbbiakban e lépéseket sorjázva feladatomnak tekintem a tisztelt Ház elé tárni intézkedéseink sommás listáját, nem tagadva azokat a hiányosságokat sem, amelyekkel még - remélhetõleg csak idõlegesen - adósak maradtunk.
Az Országos Rádió és Televízió Testület mûködésének elsõ napjaitól központi feladatának tekintette a duális, majd pedig a triális - közszolgálati, nem nyereségérdekelt és kereskedelmi elemekbõl álló - médiarendszer kiépítését. Az új országos regionális és helyi mûsorszolgáltatók piacralépésének elõsegítése, valamint a tájékoztatási monopóliumok lebontása érdekében megalkotta és 1996 nyarán közzé is tette az általános pályázati feltételeket. Ebben megfogalmazta valamennyi új hazai rádióra és televízióra alkalmazhatóan a mûsorszolgáltatási jogosultságok elnyerésére vonatkozó generális szabályokat.
Az országos földi szórású kereskedelmi televíziózás lehetõségének megteremtése érdekében született meg és nyerte el végleges formáját az a pályázati kiírás, amely egyenlõ feltételeket biztosított a résztvevõknek, segít felszámolni az eddig volt monopóliumokat, és szolgálja a televíziós csatornák közötti versenyt is. A pályázat nyertesei az elõttünk álló hetekben válnak, válhattak ismertté a testület döntését követõen.
Hasonló célokkal és a televíziós kiírással rokonítható szempontokat hordozva született meg a két országos CCIR-URH rádiófrekvencia használatára jogosító pályázat, amelyeknek nyertesei az adótornyok elkészülte után, még ez év õszén megkezdhetik kereskedelmi mûsoraik szolgáltatását.
A törvény hatálybalépését követõ hetekben megkezdtük a helyi és regionális mûsorszolgáltatás rendszerének legális alapra helyezését. 1996. március 31-éig megtörtént a korábban megszerzett stúdióengedélyek nyilvántartásba-vétele, ám a mûsorszolgáltatási szerzõdések megkötését több, a testület mûködési körén kívül álló tényezõ is akadályozta.
A testület az érintettek bevonásával munkálja ki az önkormányzati átalakulás jogi feltételrendszerét, átérezve a folyamat szakmai és politikai jelentõségét. A legutóbbi napok történései is igazolták, hogy az önkormányzati rádiókra és televíziókra kialakított jogi szabályozásnak, majd az azt érvényesítõ gyakorlatnak biztosítania kell a helyi mûsorszolgáltatók politikai függetlenségét és anyagi biztonságát.
A sokoldalú, tényszerû, idõszerû, tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulása érdekében a testület a múlt év nyarán felállította és szeptember 1-je óta mûködteti is panaszbizottságát. E fórum újszerûségével, egy-egy döntésével már eddig is kiváltotta a nyilvánosság különbözõ rendû és rangú szereplõinek érdeklõdését, kritikáját. A média munkatársai közül néhányan - érthetõ módon, ám mégis tévesen - az elektronikus sajtó szabadságának korlátozásaként, a szerkesztõi autonómia sérelmeként élték meg a bizottság vagy másodfokon a testület döntéseit. A panaszbizottság mûködésének elsõ hónapjai arról árulkodnak, hogy a panasztevõk közel negyede többek között pártpolitikai szempontok figyelembevételével élt a médiatörvényben biztosított kifogásolási jogával, de nagyobb számban ragadtak tollat egy-egy mûsor miatt szót emelve azok, akik állampolgári, más szóval magánemberi sérelemként élték meg azt, amit a közszolgálati televízióban, rádióban éppen láttak, hallottak.
(16.50)
Mindezt a számok szikár nyelvére lefordítva: a panaszbizottság mûködésének elsõ hónapjaiban összesen 55 beadvány érkezett, amelybõl 12 esetben az eljárás a panasztevõ álláspontját helyeslõ határozattal zárult; míg a nagyszámú elutasított indítványt jelentõs mértékben a törvényben rögzített eljárási szabályok, formai hibák magyarázták. A panaszbizottság mûködésének elsõ történéseit az egyes eseti döntéseket követõ szakmai kritikák ellenére ma még korai volna minõsíteni. A nagyobb hagyományokkal rendelkezõ országokban mûködõ hasonló intézmények esetében sokéves gyakorlat érlelte meg a médiapiac egészét segítõ mûködést. A testület bizonyos abban, hogy az ügyek jövõbeni egységesebb elintézését nagyban segítik majd a panaszbeadványok másodfokú határozatait értékelõ jogerõs bírói határozatok, ítéletek, valamint a közszolgálati, mûsorszolgáltatási szabályzatok megszületése is.
Az Országos Rádió és Televízió Testület az 1996. évi I. törvényt a kommunikációs emberi jogok alaptörvényének tekinti. Már mûködésének az elsõ hónapjaiban is erõfeszítéseket tett az abban foglaltak mind teljesebb hatályosulásáért. E cél megvalósulását szolgálva kezdte meg a mûködését - elõször csupán kísérleti jelleggel - 1996. december 1-jén a mûsorfigyelõ és -elemzõ szolgálat. Feladata az egyes mûsorszolgáltatók tevékenységének követése, mûködésüknek a törvény kritériumrendszerével történõ megfeleltetése, hosszabb idõszak tevékenységének az objektív elemzése útján. A beszámolási periódust követõ hetekben e munka teljes sebességre kapcsolt: belsõ és külsõ szakértõi csoportok álltak fel, már saját és piaci alapon mûködõ szakmai cégek elemzései állnak rendelkezésre.
A testület néhány hete döntött azokról a mûsorokról is, amelyeknek a szolgálat állandó figyelmet szentel; továbbá megrendelést adott arra, hogy azok az elemzések is készüljenek el, amelyek a reklám- és szponzorálási szabályok betartását veszik vizsgálat alá. A testület az e tárgyakban készült elõterjesztéseket a közeli napokban tûzi a napirendjére, és ha szükségesnek látja, él majd a törvény 112. §-ában biztosított szankcionálás jogával.
A médiaátalakulás fontos jelenségeinek feltárását tûzve ki célul, a testület már a mûsorfigyelõ és -elemzõ szolgálat nagyszámú empirikus vizsgálatát megelõzve vállalkozott arra, hogy minõsítse a közszolgálati mûsorszolgáltatók néhány politikai hírmûsorát; s tette ezt akként, hogy ehhez a munkához felhasználta egy-egy médiakutató cég vizsgálati eredményeit.
A kirajzolódó kép néhány markáns jellegzetessége az alábbiakban foglalható össze: a figyelembe vett mûsorok elsõsorban és alapvetõen a hazai történések bemutatására vállalkoztak, s ezen belül is dominált a fõvárosközpontú szemlélet; a sugárzott híranyagban kiemelkedõ súllyal szerepeltek az egyes pártpolitikai történések, a kormányzati munka krónikája és az azzal kapcsolatos parlamenti viták; a pártok mûködésére 8-10, a kormány munkásságára 16-17, az Országgyûlés eseményeire 6-10 százaléknyi mûsoridõ jutott. Mindezekhez képest háttérbe szorultak a gazdasági témák, s igen kis teret kaptak a közélet más szereplõi. Társadalmi szerepüknél kevesebbet szerepeltek a nõk, ami persze magyarázható a mûsorok pártpolitikai és kormányzati súlypontjaival is. Az egyenetlenséget és a hírmûsorok kellõen ki nem egyensúlyozott voltát mutatta a kormányzati és ellenzéki oldal aránytalan szerepeltetése. A korrupció és feketegazdaság hírblokkjaiban, illetve a médiaviszonyokról szóló híradásokban a két fél egyenlõ súllyal volt jelen, de a pártpolitikai riportok az ellenzéket juttatták túlsúlyba; a társadalomirányítás konkrét kérdéseivel kapcsolatban pedig a kormányzati oldal megjelenített véleményei voltak döntõek.
Összefoglalva mindezekbõl megállapítható, hogy a közszolgálati mûsorszolgáltató mûködésében tovább kell növelni a szakmai ismeretek és jártasságok szintjét, valamint mihamarabb rögzíteni kell az európai normákkal harmonizáló közszolgálati elvárásokat. E két elem együtthatásától lehet majd elvárni, hogy a rádió és a televízió politikai mûsoraiban a médiatörvény elõírásai fokozottabban érvényesüljenek.
A mind teljesebb hatályosulás olyan alapvetõ kérdés, hogy a testület értelmezése szerint elsõbbséget kell hogy élvezzen a törvény teljes megvalósítása. Ezzel is magyarázható, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület több ízben is, vissza- visszatérõen a médiatörvény módosításaival szemben foglalt állást. S tette ezt még akkor is, amikor egy-egy esetben a végrehajtás hétköznapjaiban maga is tapasztalhatta néhány részszabály nehezen érvényesülõ vagy érvényesíthetõ rendelkezéseit; a jogbiztonsághoz és az átalakulás zavartalan jogi környezetéhez fûzhetõ érdekeket azonban sokkal nyomósabbnak ítélte, mint néhány technikailag minõsíthetõ regula korrekcióját.
A testület e megfontolást természetesen nem fogja dogmaként ismételgetni; a "noli me tangere!" jelszavát sem tartja az 1996. évi I. törvényre alkalmazhatónak. Az átalakulás végsõ szakasza után - a duális rendszer lényeges alkotóelemeinek beüzemelését követõen - maga is meg kívánja vizsgálni, hogy a törvény néhány intézményét felül kell-e bírálni.
Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Amidõn az átalakuló média központi intézményeként és annak képviseletében beszámolónkat az önök jóindulatú figyelmébe ajánlom, nem hallgathatom el mûködésünk hiányosságait, szólnom kell azokról a nehézségekrõl is, amelyekkel munkánk során találkoztunk. A leggyakrabban elhangzó kritika - amelynek nyomaival még a Freedom House minapi jelentésében is találkozhattunk - a folyamatok lassúságát rója a végrehajtók szemére.
Való igaz, hogy az eredeti menetrend szerint a kereskedelmi csatornák és rádióadások már megkezdték volna a mûködésüket, és a helyi mûsorszolgáltatók helyzetében rejlõ bizonytalanságokat sem emlegethetnék oly gyakran. A késedelem tényeit tagadni aligha, ám okait magyarázni igencsak lehetne. Hosszas elõkészületek után, több hónapos csúszással állt csak rendelkezésre az a frekvenciaterv, amely a pályázati kiírások alapfeltételeit képezte. A mûsorszolgáltató üzleti terveit jelentõs mértékben befolyásoló frekvencia díjmegállapítását is csupán a napokban olvashatták az érdekeltek. Bizonytalanságok mutatkoznak a sugárzási díj megállapítása körül, és végül, de nem utolsósorban az új mûsorszolgáltatók által használandó adótornyok kiegészítése, korszerûsítése ez év õszén fejezõdik be.
A mulasztásos helyzetet a törvényben rögzített, már-már irreálisan szoros határidõk mellett az magyarázza, hogy a médiapiaci adatok bizonytalanok és nehezen elõállíthatók voltak. Hiányos a frekvenciakoncesszió adásával kapcsolatos hazai tapasztalat; s a testület mûködésében rejlõ objektív és szubjektív adottságok is befolyásolták a teljesítés ütemét. Hogy ezt az eufemisztikus mondatot egy közvetlen gondolattal magyarázzam: úgy gondoljuk, hogy e testület sem tökéletes. Mindazonáltal bízvást remélhetõ, hogy az elõttünk álló hónapokban - de ebben az esztendõben minden bizonnyal - befejezõdhetnek azok a folyamatok, amelyek a hazai elektronikus sajtó rendszerét a törvény alapintencióinak megfelelõen az Európai Unió országaiban már kialakított struktúráknak megfelelõvé alakítják.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)