DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Egy aláírt, ratifikált és hatályba lépett szerzõdés kihirdetése lényegében technikai jellegû döntés a parlament részérõl, mégis az elmúlt héten az Országgyûlés mintegy három órán keresztül vitázott három alapszerzõdés - a magyar-orosz, a magyar- szlovák és a magyar-román alapszerzõdés - kihirdetésérõl.
Mind a három alapszerzõdésre egyformán igaz az, hogy az Országgyûlés a ratifikációs vitát lefolytatta, és ezek az alapszerzõdések hatályba léptek. A kihirdetésnek - vagy ahogy az ellenzék javasolja: a ki nem hirdetésnek - halasztó hatálya, a vállalt kétoldalú kötelezettségekre vonatkozó jogi következménye nincs. Az Országgyûlés azon kötelessége, hogy a hatályba lépett alapszerzõdéseket kihirdesse, nem a nemzetközi jogból, nem magukból az alapszerzõdésekbõl következnek, hanem a Magyar Köztársaság jogrendjébõl.
(17.40)Abban az esetben, ha az Országgyûlés nem hirdeti ki nemzetközi szerzõdéseit, közöttük az alapszerzõdéseket, akkor ezzel saját törvényeit szegi meg. Ezért mondottuk el az expozéban, hogy a szerzõdések ki nem hirdetése, a Magyar Köztársaság törvényeinek megsértése nem tartozik a magyar diplomácia eszközrendszerébe.
Túl a jogi érvelésen, a kormány határozott meggyõzõdése: az alapszerzõdések kihirdetésének, illetve a vélt vagy valós problémák összekapcsolásának semmilyen haszna nem lenne, ugyanakkor egy ilyen lépés számos veszélyt hordozna magában.
Elõször: egy ilyen lépés olyan képzetet keletkeztetne, mintha Magyarország nem az alapszerzõdés végrehajtásában, hanem azok felülvizsgálatában lenne érdekelt.
Másodszor: egy ilyen törvénysértéssel indokolt és alapos támadási felületet nyújtanánk Magyarországgal szemben azok számára, akik amúgy is hajlamosak Magyarországot rossz színben feltüntetni.
Harmadszor: ahelyett, hogy elõsegítené, inkább hátráltatná éppen azoknak a legitim céloknak az elérést, amely célokra hivatkozva az ellenzék a kihirdetés ellen érvel.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Ezek az általános megjegyzések mind a három alapszerzõdés vonatkozásában egyformán igazak. A három alapszerzõdés különbözõ problémákat vetett fel, és ezekre a válaszomat egyenként kívánom kifejteni.
Elõször tehát a magyar-orosz alapszerzõdés; a magyar-orosz alapszerzõdés kihirdetésével kapcsolatos vita érthetõ módon a Magyarországról a Szovjetunióba elhurcolt mûkincsek visszaszolgáltatásával függött össze. Szabad György képviselõ úr nagyívû felszólalásában képet nyújtott a szóban forgó mûkincsek legértékesebb darabjairól, valamint azok szinte felbecsülhetetlen értékérõl. Mind a kormánypártok, mind az ellenzék hozzászólásait áthatotta az a törekvés, hogy olyan döntést hozzunk, amelynek alapján megnõ az esélye annak, hogy a magyar nemzet jogos tulajdonát képezõ mûkincsek visszakerüljenek Magyarországra.
Az ellenzék egyébként tiszteletre méltó álláspontjában a probléma ott van, hogy ha megfogadnánk javaslatukat, akkor nem növelnénk, hanem csökkentenénk annak az esélyét, hogy a mûkincsek Magyarországra kerüljenek. A közvélemény elõtt talán ismert az orosz állami duma, az orosz parlament azon döntése, amely az elrabolt mûkincseket orosz tulajdonnak nyilvánítja. Mint tudjuk, ez a törvény számos buktatón ment keresztül. Elõször a felsõház nem fogadta el, utána - amikor a duma még egyszer elfogadta -, Jelcin elnök vétót emelt, azt követõen mind az alsóház, mind pedig a felsõház kétharmados törvénnyel elfogadta a törvényt. Ezt követõen Jelcin elnök formai okokra hivatkozva ismét visszaküldte a dumának, ma még nem tudjuk milyen eredménnyel, de minden információnk arról szól, hogy Jelcin elnök elkötelezte magát arra, hogy alkotmánybírósághoz is forduljon ebben a kérdésben.
Látható tehát, tisztelt Országgyûlés, hogy a vita nem Oroszország és nem Magyarország, hanem valójában az orosz kommunista többségû duma és az orosz demokraták között folyik. Tisztában kell egyébként lennünk azzal is, hogy amennyiben a duma törvénye hatályba lépne, akkor ezzel viszonylag kevésbé a magyar pozíciók szenvednének csorbát.
A duma által elfogadni javasolt törvény ugyanis az orosz nemzet tulajdonának nyilvánított mûkincsek közül kiemeli az egyházi tulajdonban, valamint a nácizmus üldözöttjeinek tulajdonában állott vagyontárgyakat. Márpedig a magyar mûkincsek döntõ többsége, amint azt Szabad György képviselõ úrtól hallottuk, ilyen. Gondolok akár a Sárospataki Református Kollégium gyûjteményére, vagy gondolok a Hatvani-, a Deutsch- vagy a Herczog-gyûjteményekre, köztük a hat El Grecora és a négy Goyára.
Mindebbõl az következik, ha a duma a törvényét meghozza, az sem csökkenti Magyarország esélyét arra, hogy a mûkincsek java részét visszaszerezzük. Mégis, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy a duma által meghozott törvény a nemzetközi jogba ütközik, ütközik az orosz alkotmánnyal is, akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen döntést tudunk hozni annak érdekében, hogy a mûkincsek visszaszerzését a lehetõ leghatékonyabban szolgáljuk.
Rockenbauer Zoltán és Szabad György képviselõ urak a vitában úgy fogalmaztak, hogy nekünk gesztust kell küldenünk, hogy nem tudunk beletörõdni, nem tudunk belenyugodni a mûkincsek elrablásába. A kormánynak ezzel szemben az a meggyõzõdése, hogy ország-világ elõtt világos, hogy Magyarország nem tud beletörõdni ebbe a helyzetbe, és az ilyen gesztusoknak nem az önigazolás a céljuk, nem szenvedünk önbizalomhiányban. A kormánynak az a meggyõzõdése, hogy tevékenységével az orosz-magyar kapcsolatok javítását és ezen belül a mûkincsek visszaszerzésének ügyét kell szolgálnia.
A nemzetközi közösség a mögöttünk álló években számos dolgot elért Oroszországnál, és meggyõzõdésünk, hogy el fogja érni a mûkincsek visszaszolgáltatását is. A kormány meggyõzõdése, hogy Magyarország egy barátságtalan és értelmetlen gesztussal csak azt érné el, hogy Magyarországot a mûkincsek visszaadásának folyamatában a sor végére tennék, és ez a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes lenne.
Volt a vitának egy olyan eleme is, amely elemnek pusztán a felvetését is a kormány a leghatározottabban visszautasítja. Szabó Lajos Mátyás képviselõ úr felvetésére ellenzéki képviselõtársam azt vetette fel, hogy vajon meg lehet-e bízni az oroszokban, meg lehet-e bízni Oroszországban. Túl a kérdés feltevésének rasszista ízén, az ehhez hasonló megnyilatkozások rendkívül sokat árthatnak Magyarország kapcsolatainak, Magyarország érdekeinek. (Zaj a jobb oldalon.) Különösen furcsa ezt egy olyan képviselõtõl hallani, aki egyébként büszkén vallja, hogy külügyminiszterként mekkora személyes szerepe volt az alapszerzõdés megszületésében.
Az ellenzéki szónokok azt vetik Oroszország szemére, hogy megszegi vállalt kötelezettségeit, majd azt javasolják, hogy a Magyar Országgyûlés is szegje meg törvényben foglalt kötelezettségét. Ezt a logikát a kormány elutasítja; szem elõtt tartva a törvényesség követelményét, szem elõtt tartva a magyar-orosz kapcsolatokat és ezen belül az elrabolt mûkincsek ügyét, azt javasolja az Országgyûlésnek, hogy a magyar-orosz alapszerzõdés kihirdetésére vonatkozó kötelességének tegyen eleget. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)