DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Régi adósságát törleszti a törvényhozás, amikor záró szakaszában dönt a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló törvényjavaslat módosító indítványairól.
A törvényjavaslathoz a vita során közel hetven módosító indítvány érkezett. Ezek közül a kormány harmincegyet támogatott. Hozzá kell tegyem, hogy nemcsak olyan módosító indítványokról van szó, amelyek szövegezési, technikai tartalmat vagy célt fejeztek ki, hanem olyan módosító indítványokat is támogatott szép számban a kormány, amelyek koncepcionális jellegûek voltak. Éppen ennek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy ezt is mérlegelve támogassa a kormány által támogatott módosító indítványokat.
Több módosító indítvány fogalmazódott meg a törvény hatálya alá tartozó állami vezetõk összeférhetetlensége kapcsán. Többen kezdeményezték és hangsúlyozták, hogy szükségtelen az összeférhetetlenségi eljárás, mert hagyományos közjogi eszközök is elegendõek a megfelelõ jogkövetkezmények levonásához. Változatlanul az az álláspontunk, hogy differenciáltabban kell megkülönböztetni a megbízatás megszûnését eredményezõ jogcímeket, abból kiindulva, hogy azok vajon visszavezethetõk-e vagy sem a tisztséget betöltõk önhibájára, s ennek a differenciált megközelítésnek kell a következményeit érvényesíteni más tekintetben.
Az összeférhetetlenség kapcsán megfogalmazódott olyan módosító indítvány, miszerint a miniszter, illetõleg a helyettes államtitkár esetében az összeférhetetlenséget az Országgyûlés mondja ki a köztársasági elnök helyett. Ez nem illeszthetõ bele abba a rendszerbe, amely a köztársasági elnök kinevezését és felmentési jogát tartalmazza, ami egyértelmûen a miniszterelnök kezdeményezésén alapul.
Többen felvetették és több ízben elhangzott a vita során, hogy az összeférhetetlenségi okok, a miniszterelnök esetében az ehhez fûzõdõ kezdeményezés lehetõsége alaptalan vádaskodásra, rágalmakra adhat lehetõséget, és ez egy olyan parlamenti helyzetet teremthet, amelyben az országgyûlési képviselõk visszaélhetnek ezzel a lehetõséggel. Elvileg fennáll ennek a veszélye. Ugyanakkor a javaslat olyan szûrõrendszert tartalmaz, miszerint az Országgyûlés összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottságának véleménye alapján kerülhet csak az Országgyûlés elé az ilyen kezdeményezés.
Többen ellenérzésüket fejezték ki a tekintetben, hogy a nem országgyûlési képviselõ kormánytagokat is megillesse a mentelmi jog. A jogszabály-elõkészítõ eredeti szándéka az volt, hogy a nem képviselõ kormánytagokat is meg kell védeni az indokolatlan politikai motivációkkal szemben, aminek elsõsorban a magánvádas bûncselekményekkel kapcsolatos eljárás folyamán lehetett volna jelentõsége. A vitában elhangzottakat értékelve, azokat mérlegelve, a kormány úgy döntött, hogy az elhagyásra vonatkozó módosító indítványokat támogatni tudja.
Több módosító indítvány foglalkozott a miniszter helyettesítésével. Éppen ezek alapján a helyettesítés rendszerét az eredeti javaslathoz viszonyítottan egyszerûbb formában tartalmazza a módosító indítvány, amelyet a kormány támogatott.
Elfogadtuk azt a módosító indítványt is, amely szerint a minisztert egyes esetekben a megfelelõ politikai, illetve szakmai vezetõ ellenjegyzése mellett ne a kijelölt más miniszter, hanem a politikai államtitkár helyettesítse a jogszabály kiadásában.
Hasonlóképpen kritikus pontja volt a javaslatnak és egy régi megoldatlan problémája a magyar közjogi berendezkedésnek - éppen a miniszterelnöki sajátos közjogi pozícióból következõen -, hogy miként érvényesíthetõ az egyes miniszterekkel szemben a parlament felelõsségre vonása, illetõleg hogyan érvényesíthetõ a miniszterek parlamenttel szembeni felelõssége. A javaslat, amelyet elõterjesztettünk, álláspontunk szerint jogilag korrekt leírását adja a felelõsség érvényesítésének, azonban mégis olyan aggályok hangzottak el, amelyeket mérlegelve be kellett látnunk, hogy e tekintetben nem sikerült megnyugtató megoldást találnunk, tehát ettõl a javaslattól elálltunk.
Fenntartjuk viszont azokat a munkajogi jellegû szabályokat az indítványban, amelyeket egyrészt az Alkotmánybíróság határozatából következõen kell érvényesítenünk a szabályozás tartalmában, másrészt gyakorlatilag is indokoltnak tartjuk, hiszen akár a kártérítésre, akár a fegyelmi felelõsségre irányadó szabályok mellõzhetetlenek a közigazgatási államtitkár, de a helyettes államtitkárok tekintetében is.
Több párt fogalmazott meg módosító indítványt annak érdekében, hogy maradjon el a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint politikai államtitkárt meghatározott feladat elvégzésére is ki lehet nevezni. Célszerûségi okokból és a kormányzati munkából kiindulva ezt a módosító indítványt nem tudtuk elfogadni, hiszen szükség lehet akár egy tárcán belül vagy a tárcához kapcsolódóan, vagy több tárca feladatkörét érintõen politikai államtitkár kinevezésére. Azonban ehhez is fûzõdnek olyan garanciák, amelyek kielégítõek lehetnek az érintett miniszter szempontjából.
Végül több módosító indítványról kell szólnom, amelyeket annak érdekében fogalmaztak meg, hogy a helyettes államtitkári tisztség keletkezésével és megszûnésével kapcsolatban a törvényjavaslattól eltérõen ne a miniszterelnök legyen jogosult az ezzel kapcsolatos jogkörök gyakorlására, hanem a jelenlegi szabályozásnak megfelelõen a miniszter. Ez is olyan koncepcionális kérdés volt, tisztelt Ház, amelyben hosszabb mérlegelés után - hiszen mindkét megoldásnak vannak kézzelfogható kormányzati elõnyei - azt támogatjuk, hogy maradjon meg a miniszter kinevezési jogköre.
A módosító indítványok sorában nem támogatta a kormány azt a módosító indítványt, amely a jelenlegi helyzetet kívánta fenntartani a Miniszterelnöki Hivatal vezetése tekintetében, tehát azt kívánta biztosítani, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt csak közigazgatási államtitkár vezesse. Mi fenntartjuk az eredeti javaslatban kidolgozott megoldást - és ebben komoly érvek szólnak mellettünk -, miszerint célszerûnek tartjuk, ha a Miniszterelnöki Hivatalt a közigazgatási és politikai feladatok szoros egymáshoz kapcsolódása miatt vagy közigazgatási államtitkár, vagy miniszter vezeti.
(18.10)
Mindezekre tekintettel, tisztelt Ház, még egyszer azt szeretném kiemelni a zárszó végén, hogy nagyon komoly koncepcionális kérdésekben az érvek és a vita hatására változott a kormány pozíciója. Ezzel is szerettük volna megteremteni a konszenzus lehetõségét, és bízom abban, hogy a konszenzus a szavazás nyomán világosan kifejezõdésre jut.
Kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokat fogadják el, és a törvényjavaslatot a jövõ héten támogassák. (Taps.)