HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány nevében elõterjesztem és elfogadásra ajánlom az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete 1997. július 8-i madridi csúcstalálkozójának döntésével kapcsolatos politikai nyilatkozatot.
Tájékoztatni szeretném önöket, hogy ez a nyilatkozattervezet teljes egyetértésre talált mind a hét parlamenti párt részérõl. A szöveget egyeztettük, és konszenzusra jutottunk.
Ami a szóban forgó nyilatkozatot és a döntést illeti, hangsúlyozni szeretném a következõt: a NATO-csúcstalálkozó ajánlattal fordult a Magyar Köztársasághoz, a magyar néphez. A fejlett, demokratikus országok fordultak hozzánk - az Egyesült Államok és Kanada, Franciaország és Németország, Spanyolország és Portugália, Hollandia és Dánia, a NATO mind a 16 tagállama - azzal az ajánlattal, hogy csatlakozzunk a szövetséghez, csatlakozzunk a fejlett országok közösségéhez; ahhoz a közösséghez, amely 48 éve áll fenn, és amely védelmezi a demokráciát, az emberi jogokat, a politikai és a gazdasági vállalkozás szabadságát, a jólét alapjait és eszközeit.
Az a NATO hív bennünket csatlakozásra, amely soha sehol nem támadott meg senkit, és nem követett el egyetlen országgal, nemzettel szemben sem agressziót; ugyanakkor védelmezi az emberi értékeket, a békét és a szabadságot. Az a NATO hív bennünket, amely segít a nemzetek közötti ellentétek feloldásában és a nemzetközi viszályok rendezésében, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének felkérésére más államokkal együtt részt vesz Boszniában a béke megteremtésében, fenntartásában.
A szervezet arra hív fel bennünket a madridi csúcstalálkozó döntése értelmében, hogy védjük közösen magunkat, Európát, a világot a demokrácia ellenségeitõl, a diktatúráktól és a nacionalistáktól. Hívnak bennünket arra, hogy teremtsünk közösen békét, biztonságot mindannyiunk számára.
A szervezet - ezt hangsúlyozni szeretném - nem utasít, hanem hív bennünket. Ez ritkán fordult elõ a mi történelmünkben, és csak nagyon kevés államnak tesznek ilyen ajánlatot. A meghívás a szervezetbe a Magyar Köztársaság és népe által elért teljesítménynek szól, annak a népnek, amely a közel hatmilliárd fõs emberiség tízmilliójaként nagyon sokat tett az elmúlt évek során, nemcsak a saját maga felemelkedéséért, hanem a szomszédos államokkal való megbékélés politikájáért. A NATO a döntésében figyelembe vette, sõt, alapvetõ szempontként kezelte azt, amit a Magyar Köztársaság a demokrácia, a szabadság, a nemzetgazdaság teljesítményében és a más népek iránti tolerancia erõsítésében tanúsított.
Meg kell mondanom, jólesõ érzés volt hallgatni Madridban azokat a véleményeket Magyarországról, amelyek megfogalmazták, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárai jelesre vizsgáztak a nemzetek közössége elõtt. Rögtön hozzá szeretném tenni: a konkrét indokok megfogalmazása kapcsán is és az eddigi tárgyalásaink során mindenütt szóba került az, hogy ez egyfajta elégtételt jelent a szabadságharcaink és a forradalmaink számára is; elégtételt azért, mert túléltük az idegen hordák pusztításait, a háborúkat és a békediktátumokat, a rossz rendszereket és a rossz hatalmakat.
Elégtételt jelent ez a meghívás azért is, mert meg tudtuk õrizni a hagyományainkat, kultúránkat, nyelvünket, és Magyarország befogadott, integrált más népeket is a magyarságba, mert gazdagítottuk a világot tudósokkal, találmányokkal, mûvészekkel, újító szellemiséggel, kulturális kincsekkel és - amit gyakran hangsúlyoznak az Európai Unióban és a NATO-ban is - politikai bátorsággal és józansággal.
Tisztelt Képviselõtársaim! A nemzetközi tárgyalásokon, így Madridban is, gyakran került és kerül szóba az, hogy büszkék lehetünk arra, hogy magyarok nélkül nem írható meg az autóipar, az atomenergia, a telefon és a távíró, az Internet, a rakétatechnika, az olajfeldolgozás, az ûrkutatás, a Mars- és Hold-expedíciók története.
Túlélõ nemzetnek hívnak bennünket, és ebben nagyon sok az igazság; ugyanakkor rögtön hozzá szeretném tenni, hogy ezzel az ajánlattal úgy kell élnünk, hogy bebizonyíthassuk, élni is tud a nemzet, nemcsak túlélni a megpróbáltatásokat. Ez az ajánlat azt is kifejezi, hogy most nemzeti céljainkat munkára, tehetségre támaszkodva érhetjük el. Tehát egy ritka történelmi lehetõség nyílt Magyarország számára: saját maga választhat szövetséget és stratégiát, elfoglalhatja helyét Európában, amit mindig is el akart érni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a meghívás elfogadása, a csatlakozással kapcsolatos döntés a mi szuverén döntésünk. Éljünk vele! Mert meggyõzõdésünk az, hogy a biztonságunk megteremtésérõl és szavatolásáról van szó a NATO-csatlakozással, mert a NATO-ban valóban érvényesül a mindenki egyért és egy mindenkiért elve, a védelem területén is - mert a demokrácia védelme a csatlakozás feltétele és egyben célja is. Ugyanakkor a csatlakozás a haza hatékonyabb védelmét és kevésbé költséges biztosítását szavatolja. Beruházásokra ad lehetõséget, mûszaki haladásra, eszközeinknek a megújítására és munkahelyteremtésre.
De arról is szól ez a csatlakozás, hogy elsõ ízben vehetünk érdemben részt az Európáról, a rólunk szóló döntések meghozatalában, mert arról van szó a csatlakozással, hogy új és kedvezõ lehetõségek nyílnak számunkra a saját térségünkben, a határainkon túl élõ magyarság jogainak védelmében.
Végül, de nem utolsósorban, a csatlakozással véglegesen lezárhatjuk a múltat, vagy a múltnak azon kezelését, amely sérelmekre és panaszok felhánytorgatására épül. Tehát olyan csatlakozásról van szó, ami a Magyar Köztársaság számára megteremti a beilleszkedés és a felzárkózás lehetõségét a fejlett államok közösségébe.
A kormány nevében kijelentem, hogy az állampolgárok elé tárjuk a csatlakozás feltételeit, az elvárásokat és a tagsággal együtt járó kötelezettségeket, hogy minden egyes állampolgárunk maga tudja eldönteni, hogy mekkora tétrõl van szó, és ugyanakkor milyen kötelezettségekkel jár a csatlakozás, a tagság.
(9.30)
Kormányprogramunkhoz híven népszavazással kérjük ki az állampolgárok véleményét a csatlakozásról. Örömmel állapítom meg, hogy az itt helyet foglaló valamennyi parlamenti párt támogatja a csatlakozást és a népszavazás megtartását.
Engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy ennek a történelmi jelentõségû ügynek a kapcsán köszönetemet fejezzem ki valamennyi képviselõtársamnak, az Országgyûlés bizottságainak és vezetõinek. De köszönetet kell mondanom jó szívvel az elõdöknek, mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy megvalósíthatjuk álmunkat: a demokratikus Magyarország békés, zavarmentes építését.
Tisztelt Országgyûlés! Most végre nem az önsirató nemzet képét mutathatjuk fel, és végre elmondhatjuk azt, hogy amit teljesítettünk, azt a nemzetek közössége méltányolja. Tehát most egy hosszú, de nagyon reményteljes folyamat küszöbét lépjük át: hogy Európában és szerte a világon a mi közremûködésünkkel a demokrácia érvényesüljön. Olyan küszöböt lépünk át, amely segít abban, hogy soha többé ne kényszeríthessenek népekre olyan rendszereket, amelyek sértik az emberi méltóságot, a jogokat és a szabad akaratot. Mindebben támaszkodhatunk a nemzet alkotóerejére, népünk bölcsességére és élni akarására.
Hangsúlyozni szeretném, hogy amit most teszünk és tenni akarunk, arra nincs példa a történelmünkben, de van esélyünk és van reményünk. Ha ezt az esélyt, ezt a reményt nem valósítjuk meg, nem élünk vele, akkor nem bocsáthatjuk meg magunknak, és nem bocsátják meg nekünk gyermekeink és unokáink.
Köszönöm szépen. (Nagy taps.)