DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Magyarország a térség országai közül elsõként 1989. március 14-én csatlakozott a genfi egyezményhez. A csatlakozó okirat letétbe helyezésekor az állam képviselõje nyilatkozatot tett, amelynek Brtelmében hazánk az egyezmény 1. cikk B) fejezet (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint teljesíti vállalt kötelezettségeit. Ennek megfelelõen Magyarország az egyezmény hatálybalépése óta csak az Európában bekövetkezett események miatt menedéket kérõk számára biztosította a menekültkénti elismerést. Ez tehát nem jelentette azt, hogy az Európán kívüli események miatt menekülõk jogvédelem nélkül maradtak hazánkban, csupán azt, hogy nem magyar hatóság bírálta el a kérelmüket, s ebbõl kifolyólag nem a magyar jog szabályai szerint.
A genfi egyezményt és abban az elõbb említett földrajzi korlátozást tartalmazó rendelkezést az 1989. évi 15. törvényerejû rendelet hirdette ki. Az akkori lépést az indokolta - mint ahogy az elõbb említettem -, hogy a térség országai közül elsõként csatlakoztunk a genfi egyezményhez, és az 1989-et megelõzõ évtizedekben nem szerzett tapasztalatokat ezen a téren Magyarország. Így az akkori óvatosság, hogy nem minden földrészre kiterjedõen vállaltunk kötelezettséget, azt hiszem, indokolt volt.
Az eddigi gyakorlat szerint tehát az Európán kívüli menekültek esetében az eljárást az ENSZ menekültügyi fõbiztosságának budapesti irodája bírálta el és bírálja el ma is. Ez azt jelenti, hogy a fõbiztosság 1990 és 1996 között közel 2700 kérelmet bírált el, és ebbõl közel 260-at pozitívan. A fõbiztosság a menekültügyi eljárás során a kérelem sorsáról csupán egyetlen meghallgatást követõen döntött, s ahogy az elõbb is említettem már, természetesen nem a magyar jogszabályokat vette alapul. Véleményem szerint a menekültügyi eljárás során az Európán kívülrõl érkezõk esetében is biztosítanunk kell az általános garanciális szabályok érvényesülését, ezek között a jogorvoslatra való jogot is.
A területi korlátozás feloldását indokolja egyrészrõl az is, hogy idõközben minket követõen a környezõ országok, így Csehország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Bulgária éppúgy korlátozás nélkül fogadta el a genfi egyezményt. Ez a tény tehát nagymértékben lehetõvé teszi a menekültek befogadásával járó terhek arányosabb megoszlását.
Alátámasztja az is, hogy ezt a területi korlátozást fel kell oldanunk, hogy a genfi egyezményhez csatlakozott államok közül jelenleg már mindössze öt olyan ország van, amely fenntartja ezt a korlátozást, mint például Kongó, Málta vagy Madagaszkár.
Nem indokolt tehát mindezek mellett a területi korlátozás fenntartása, és azt kell mondanom, sajnálatos módon a történelem miatt az elmúlt években gazdag tapasztalatokra tehettünk szert ezen a téren. Tehát most már megfelelõ jogi környezet kialakításával minden feltétel adott ahhoz, hogy ezt a területi korlátozást feloldjuk. Mondom ezt annál is inkább, hisz a menedékjog komplex szabályozása is a Ház elé kerül, és így meglesz az az anyagi és eljárásjogi szabályozás, ami biztosítja azt, hogy megfelelõ módon tudjuk ezt a kérdést kezelni.
Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy hozza meg az országgyûlési határozatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)