POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! A menekültek helyzetérõl szóló egyezményt, az úgynevezett Genfi Egyezményt 1951. július 28-án fogadták el Genfben, amely azóta a menekültek védelmének univerzális alapdokumentuma. Ez az egyezmény lehetõséget biztosít arra, hogy a szerzõdõ államok aláíráskor vagy csatlakozáskor nyilatkozzanak arról, hogy az egyezménybõl fakadó kötelezettségeiket kizárólag az Európában bekövetkezett események miatt menekültté váló személyekkel szemben teljesítik. Az ilyen nyilatkozatot tevõ államok az egyezményt úgynevezett földrajzi korlátozással alkalmazzák. A Genfi Egyezményhez 1967. január 31-én New Yorkban egy jegyzõkönyvet fûztek, amelyet földrajzi korlátozás nélkül kell alkalmazni, de az egyezményben részes államok által tett nyilatkozatok továbbra is érvényesek mindaddig, ameddig kiterjesztõ nyilatkozatot nem tesznek.
Magyarország, mint ezt hallhatták, '89-ben csatlakozott a Genfi Egyezményhez és a New York-i jegyzõkönyvhöz. A csatlakozás alapvetõ indoka a szomszédos Romániából a '80-as évek második felétõl mind nagyobb számban érkezõ és a hatályos magyar jogszabályi keretek között tisztázhatatlan helyzetû menekülõk sorsának rendezése iránti igény volt. Tény az is, hogy a csatlakozás lehetõvé tette, hogy Magyarország az ENSZ menekültügyi fõbiztossága révén nemzetközi segítséget kapjon a menekültek ellátásához. Amint az ismeretes, Magyarország a közép-kelet- európai szocialista blokk országai közül elsõként vált az egyezmény részesévé. Az egyezménynek jelenleg 130 ország részese, Magyarországon kívül mindössze öt ország tart fenn hasonló korlátozó nyilatkozatot.
Magától értetõdik, hogy az Európai Unióban fel sem merül a földrajzi korlátozás alkalmazása. Ennek tudható be, hogy az ENSZ menekültügyi fõbiztossága mellett más nemzetközi fórumokon, kétoldalú szakmai és politikai tárgyalásokon egyaránt kérdésként vetõdik fel eddig elért eredményeink elismerése mellett e rossz értelemben vett helyzet megléte. Meglátásunk szerint egy demokratikus jogállam egyik alapvetõ ismérve a jogbiztonság, az életviszonyok jog általi szabályozottsága. Az Európán kívüli menekültek jelenlegi helyzete eme követelményeknek nem felel meg. Felismerve e lépés szükségszerûségét, a földrajzi korlátozás feloldására már az elõzõ kormányzat is ígéretet tett.
A közvéleményben azonban egy ilyen nyilatkozat könnyen ébreszt félelmet, miszerint a földrajzi korlátozás feloldása a menedéket kérõk számának ugrásszerû megnövekedését eredményezheti. Egyértelmûvé kell tenni, hogy az adott országba érkezõ menedéket kérõk számát legkevésbé befolyásolja a korlátozás megléte. Tény, hogy Magyarország a kelet- nyugati irányú migráció egyik fõ tranzitútvonalán fekszik. Annak azonban, hogy a nemkívánatos illegális migráció ellen eredményesen lehessen fellépni, eleget téve egyúttal a nemzetközi szerzõdésekben vállalt humanitárius kötelezettségeinknek, fontos feltétele, hogy a kérdésben hatáskörrel bíró szervek egyértelmû, tisztázott jogi feltételek között végezhessék munkájukat.
Befejezésül: a földrajzi korlátozás feloldását követõen megszûnik a menedéket kérõk között az üldöztetés helye alapján történõ különbségtétel. A döntés joga és felelõssége a magyar hatóságokra hárul. Az eljárás mindenki által megismerhetõ, a jogérvényesítést lehetõvé tévõ eljárási szabályok szerint fog zajlani.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat az országgyûlési határozati javaslat elfogadására. Köszönöm türelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)