ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A földtörvény vitája kapcsán, azt hiszem, a legnagyobb hangsúlyt a külföldiek Magyarországon történõ földvásárlása kapja. Engedjék meg, hogy ehhez a témához én ne szóljak hozzá, hanem a földtörvény kapcsán inkább egy másik hangsúlyos kérdésrõl beszéljek, ami meggyõzõdésem szerint legalább ekkora gond, és úgy érzem - noha szó volt róla -, hogy nem olyan hangsúllyal és nem azokon a hangsúlyokon lett emlegetve, mint amit én személy szerint fontosnak tartanék. (Zaj.)
Azt látom, hogy a földtörvény explicite, kimondva, név szerint a földrõl szól, implicite azonban egy szövetkezeti törvény. Önmagában még ez sem lenne túlságosan nagy baj. Szerintem a probléma mindössze az, hogy a szövetkezetekrõl úgy gondolkodik, mint amirõl politikai állásfoglalás eddig még nem történt. Akkor, amikor a földtörvény azt mondja ki, hogy adjunk lehetõséget a szövetkezeteknek arra, hogy oszthatatlan tulajdonban földet vásároljanak, akkor arról döntünk, hogy milyen típusú szövetkezeteket akarunk a jövõben.
Engedjék meg, hogy a kérdésben én ne foglaljak állást - nem az én dolgom, azt hiszem, és fõleg nem most. De úgy gondolom, hogy nem a földtörvény kapcsán kellene errõl állást foglalni. Tehát ha mi azt mondjuk ki, hogy a szövetkezeteink õrizzék meg azt a formát, amit az évtizedek során kialakítottak a Kádár-rendszerben és azt követõen, akkor azt mondom, hogy rendben van, ezt is meg lehet tenni.
De hogyha úgy gondoljuk, hogy a szövetkezetek valódi szövetkezésen alapuljanak, valóban a földtulajdonosoknak a szövetkezése legyen, akkor azt gondolom, hogy ez a földtörvény nem helyénvaló. Errõl politikai állásfoglalás nem történt, errõl nem foglalt állást sem a kormány, sem a parlament, és én úgy látom, hogy most a földtörvényen keresztül próbál meg dönteni a parlament egy olyan kérdésrõl, ami nem a földtörvénybe illeszkedne bele.
Általában a törvényalkotás során tapasztalom azt, hogy bizonyos politikai döntéseket megspórolva, bizonyos állásfoglalásokat megspórolva hozzuk meg a törvényeket. Ez a törvény tipikusan errõl szól.
(16.20)
Azt gondolom, hogy ma Magyarországon a szövetkezeteknek az lenne a legfontosabb feladatuk, hogy a sok-sok kistermelõt integrálják. Azon lehet vitázni, hogy melyik kormány, melyik párt és mely képviselõk voltak azok, akik azt forszírozták, hogy a kárpótlás úgy történjen, ahogyan megtörtént, de nem hiszem, hogy helyénvaló lenne ma errõl vitázni.
Ténykérdés, hogy Magyarországon kialakult egy elaprózódott birtokrendszer. Ezt az elaprózódott birtokrendszert integrálni kellene. Meggyõzõdésem, hogy elsõsorban nem arról kellene gondolkodni - errõl is, de nem csak -, hogy hogyan lehetne ezt nagybirtokká formálni, hanem arról is gondolkodnunk kellene, hogy hogyan lehetne ezt a sok-sok kistermelõt a szövetkezetekbe integrálni. Félek attól, hogy ha a szövetkezetek lehetõséget kapnak arra, hogy oszthatatlan alapba, gyakorlatilag kollektív alapba földet vásároljanak, ez az integráló kedvük csökkenni fog, tudniillik attól kezdve nem lesz érdekük. Hiszen a sok kistermelõt integrálni sokkal nehezebb munka, mint a saját tulajdonon gazdálkodni. Ez az egyik.
A másik pedig: felveti azt a kérdést is, hogy vajon inkább a gazdasági társaságok felé akarunk elmenni, vagy pedig maradunk a valódi szövetkezésnél. Bizonyára mind a kettõre szükség van. Azonban a mai helyzetben akkor, amikor ez a nagyon-nagyon sok elaprózódott kisbirtok van, szerintem azt kellene feltétlenül erõsíteni, hogy a szövetkezeteknek érdekük legyen integrálni ezt a sok kistermelõt. Ez lenne a hasznosabb. Ha pedig ezt kimondjuk és ha ezzel netán tisztelt képviselõtársaim vagy a képviselõtársaim többsége egyetért, hogy szükség van, alapvetõen fontos az integráció, akkor nem lehet azt mondani, nem lehet úgy gondolkodni, hogy ugyanakkor a szövetkezetnek ezt a funkcióját meggyöngítem azzal, hogy egy közös földalapot képezek.
A földkérdés ma, úgy gondolom, ebben a formában nem égetõen sürgõs. Azért nem találom égetõen sürgõsnek, mert az Európai Unióhoz való csatlakozás végül is kötelezõvé fogja tenni, meg fogja nyitni az utat afelé, hogy a birtokrendszerek nagyjából úgy alakuljanak, ahogyan az Európai Unióban szokásos. Tehát majd változtatni kell. Addig azonban meggyõzõdésem, el kellene juttatni a magyar agrárágazatot, benne azt a sok kistermelõt addig, hogy versenyképessé váljon.
Tisztában vagyok azzal, és az államtitkár úrral éppen az elõbb is beszéltünk errõl, hogy a kormány nagyon sok mindent megtesz annak érdekében, hogy megpróbálja a támogatásokat odajuttatni a termelõhöz, és ez nem könnyû dolog. Azonban annyi kérdés van még, amit meg kellene oldani a földtörvény elõtt!
Ilyen például a földkataszter kérdése. Azt is tudom, hogy ebben is történtek lépések, de itt mindannyian tudjuk, hogy nem megoldott. Mindannyian tudjuk azt, hogy a gazdaságok, fõleg a részaránytulajdon kapcsán megkapott területeknek a nagyon nagy része - százalékokat most nem tudok mondani, de a saját területemen meglehetõsen nagy része - még nem került át tulajdonba. Tehát mindaddig, amíg a magyar földtulajdonosok tulajdoni lapon nem rendelkeznek a földjeikkel, addig, azt mondjuk, a földpiac kapuját úgy megnyitni, hogy ettõl gyakorlatilag az adminisztráció csak bonyolultabbá, nehézkesebbé válik, ezt most nem tartom idõszerûnek. Tehát sokkal jobbnak tartanám, ha elõször a földkataszteri kérdést oldanánk meg, azt követõen pedig a földkérdést.
A másik: rajtam kívül itt már mások is elmondták, fennáll annak a veszélye, hogy olyan spekulációs földvásárlás indul meg, amelyben azok lesznek elõnyben, akik azokat a pénzeket tudták megszerezni, amelyeket a legális gazdaságban nem lehet megszerezni. Magyarul: a bormaffia- csoportok, akik az olajmaffiából alakultak át és óriási pénzekre tettek szert, pillanatok alatt óriási birtokokat tudnak kialakítani, egyáltalán nem azzal a céllal, hogy valaha is azon gazdálkodni fognak.
Ne értsenek félre, a nagygazdaságok meggyõzõdésem szerint nagyon fontosak az agrárgazdaságban is. A földkoncentráció borzasztó fontos az agrárgazdaságban, de a földek koncentrálására csak kevesen képesek, ugyanakkor igen sokan vannak ma Magyarországon, akik az agrárgazdaságból élnek, és ennek a sokaságnak úgyszintén lehetõséget kellene adni a magyar agrárágazatban. Ehhez pedig arra van szükség, hogy ezeket az embereket is támogassák. A magyar családi gazdaságokat kell a jövõben erõteljesebben támogatni, és azzal, hogy elfogadunk egy olyan szövetkezeti törvényt, amely gyakorlatilag gyengíti a családi gazdaságok integrációját a nagygazdaságokba, nem segítjük a családi gazdaságokat.
Arra kérem a tisztelt Házat és elsõsorban a koalíciós pártok képviselõit, gondolkozzanak el azon, hogy ha már ezt a földtörvényt mindenáron el kívánják fogadni, akkor ez egy valóban szektorsemleges földtörvény legyen, és ne az indulatok, fõleg ne olyan elõítéletek alapján döntsenek, amely elõítéletek kialakításában kétségtelenül szerepet játszott a magyar agrárágazat.
A magyar agrárágazat része a családi gazdaság, akár rokonszenvezünk ezzel, akár nem. Azt kérném, a családi gazdaságokat vegyék figyelembe akkor, amikor a földtörvényrõl tárgyalunk és amikor a földtörvényt elfogadjuk, és tegyék lehetõvé olyan módosító indítványok elfogadását, amelyek a földtörvényt ilyen irányban korrigálni tudják és fogják.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)