VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitáját tegnap kezdte meg a tisztelt Ház. A javaslatot benyújtó kormány és a kormány nevében indokló államtitkár úr szerint a javaslat készítõi törekedtek arra, hogy egy világos, pontos, egyszerû, közérthetõ törvényjavaslat szülessen, amely lehetõvé teszi és megkönnyíti az önkéntes jogkövetést, jogalkalmazást.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem tudom, önök közül hányan olvasták el ezt a törvényjavaslatot, de ez - véleményem szerint - olyan messze áll az egyszerûségtõl és a közérthetõségtõl, mint az a bizonyos Makó vitéz Jeruzsálemtõl. Hadd illusztráljam egy példával ezt a nem egészen közérthetõséget.
Azt, hogy a törvényjavaslat termékmeghatározása milyen termékekre terjed ki, a törvényjavaslat készítõi egyszerûen nem írták le - talán mert ez érthetõ lett volna -, ehelyett a vámtarifaszámokat adták meg a törvényjavaslat szövegében. Ha tehát ezt a szöveget egy átlagos parlamenti képviselõ is meg kívánta érteni, akkor ehhez be kellett szereznie egy 1997-es kiadású vámtarifakönyvet, tételesen át kellett vizsgálnia az összes áruosztályt, beleértve annak KSH-értelmezését is, plusz meg kellett vennie egy BTOKER '97 programot, hogy mindez, ami a törvényjavaslatban le van írva, érthetõvé váljon.
Látom, államtitkár úr nem egészen érti, hogy pontosan mirõl van szó. De ha ön most itt helyben megmondja nekem, hogy például a 27 129 039 vámtarifaszám alatt milyen termék rejtõzik, akkor nyugodtan mondhatom, hogy szobrot emelek önnek a József Nádor téren.
Tisztelt Ház! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) - államtitkár úrtól vártam a választ - nem jött válasz. Tisztelt Ház! Ettõl a hibától eltekintve ez az új, jövedéki adóról szóló törvényjavaslat még akár jó is lehet, hiszen azokkal a célokkal, amelyeket mind államtitkár úr, mind a tegnapi hozzászólók megfogalmaztak, azt hiszem, egyet lehet érteni. Egyet lehet érteni azzal, hogy egy olyan jövedéki adótörvényre van szükségünk, amely egységesíti az eddig különbözõ törvényekben lévõ termékdíjakat: útalap-, környezetvédelmi termékdíj. Olyan törvényre van szükségünk, amely átveszi az európai uniós gyakorlatot, és megszünteti az eddigi ITJ termékszámot, és ehelyett az Európai Unió statisztikai kódját alkalmazza.
Egyetértünk azzal is, hogy a feketegazdaság visszaszorítása, a visszaélések csökkentése érdekében szükség van a törvény bizonyos átszabására, adóraktár- intézmény bevezetésére és így tovább.
Sajnos azonban azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat nem egészen jó. Ennek, véleményünk szerint, bizonyos végiggondolatlanság és kizárólag az állami bevételekre való koncentrálás, valamint olyan vállalati csoportérdekek megjelenése a törvényjavaslatban az oka, amelyrõl most szólni kívánok. Hadd soroljak fel néhány problémát.
A javaslat indoklása szerint a jövedéki visszaélések legfrekventáltabb területét az ásványolajtermékek képezik. Tegnap elhangzott, hogy ebbõl van a legnagyobb kiesés az állami bevételekénél. Mégis, a javasolt adótételek alapján a visszaélések száma, véleményünk szerint, nemhogy csökkenne, hanem még nõhet is. Ennek egyik oka az a nem titkolt adóemelés, amely ebben a törvényjavaslatban meghúzódik. A törvényjavaslat indoklása szerint 15,1-15,4 százalékos adónövekményt vall be a kormány, vagyis az energiahordozók a kormány álláspontja szerint 16 százalékkal fognak növekedni a törvényjavaslat hatására.
Mi valószínûsítjük azt, hogy a kormány ebbe nem számolta bele, mondjuk, a dollárárfolyam változását. Ha valaki ma megnézi a budapesti értékpapírtõzsdén a dollár határidõs jegyzését, akkor nyugodtan számolhat azzal, hogy körülbelül jövõre 18 százalékos lesz ez az adótétel-növekedés. Ez azt jelenti, tisztelt Ház, hogy például az ólmozatlan benzin ára 185 forint/liter lesz 1998 januárjában.
Ennek az adóemelésnek két irányban vetném fel a következményeit: pénzügyi szempontból és energiapolitikai oldalról. Pénzügyi szempontból korántsem biztos, hogy a költségvetés ezekkel az adónövelésekkel jobban jár. Az üzemanyagok adótartalma általában magas Európában, de ha a magyar jövedéki adószintet összevetjük az európai uniós országokéval, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a jövedéki adó Magyarországon magasabb, mint az Európai Unió átlaga, és jóval magasabb, mint az unióban minimumként elõírt 0,287 ecu/liter érték. Arról nem is beszélek, hogy a magyar áfa is jóval magasabb, mint az európai uniós átlag.
Sajnos, a fizetõképes kereslet tekintetében még nem vagyunk az európai átlagnál. Hiszen egy európai átlagpolgár egyórai fizetésébõl ötször annyi benzint tud vásárolni, mint egy átlagmagyar.
Tisztelt Ház! A kezemben van egy táblázat (Felmutatja.), aki nem hinné el ezeket az állításokat. Tételesen igazolható, hogy az adótartalomban jóval magasabb szintet érünk el, mint az Európai Unió országai, még akkor is, ha végösszegét tekintve néhány országban, mondjuk, Ausztriában vagy Németországban magasabb a benzin ára.
Most nézzük meg, ha nem európai uniós tagországokéval hasonlítjuk össze a benzin magyar adótartalmát, akkor mit tapasztalunk. Ha megnézzük a környezõ szomszéd országokban tapasztalt fogyasztásiadó- és jövedékiadó-szinteket, akkor szintén azt látjuk (Felmutatja a táblázatot.), hogy a magyar adótartalom jóval magasabb, mint a környezõ országokban. Ez a gázolaj árának a táblázata, összehasonlítva a szomszéd országokéval; a gázolaj az ipar, a kereskedelem, a teherszállítás, a mezõgazdasági gépek miatt érdekes. Azt láthatjuk, hogy Magyarországon legmagasabb ez az ár, összehasonlítva Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Ukrajna, tehát a szomszéd országok árával.
Ugyanez a helyzet a benzinnél is. Magyarországon található a legmagasabb fogyasztói ár és a legmagasabb adótartalom. Ennek a következményei, azt hiszem, valamennyiünk számára ismerõsek: megjelenik a benzinturizmus, azaz magyar állampolgárok, különösen a határ mentén, átjárnak a szomszéd országokba tankolni, hiszen ott jóval olcsóbb a benzin, az üzemanyag ára. Tehát a költségvetés adókiesést fog elszenvedni. Továbbá az alacsonyabb benzin- és gázolajár miatt megéri átjárni a szomszéd országokba, és valamilyen módon a feketegazdaságot, a feketekereskedelmet növelni.
A statisztikai adatok világosan jelzik azt is, hogy az adóemelés és a benzineladás közötti összefüggés hogyan néz ki. 1994-ben, amikor hozzávetõlegesen nem változott az adó, nõttek a benzineladások, több lett az állami bevétel, míg 1995. január 1-jén a 15 százalékos adóemelés hatására januárban 30 százalékkal kevesebb üzemanyag fogyott. Az adóemelés tehát ellentmond a költségvetés bevételi szempontjának is, és ellentmond a kormány szavakban antiinflációs szándékának is.
(9.30)
Úgy véljük, a pénzügyi szempontok mellett másodlagossá váltak az energiapolitikai megfontolások is. A törvényjavaslat alapján az a benyomásunk támad, hogy az ipari minisztérium és az energiaügyi hivatal nem energiapolitikában gondolkodott, hanem csak abban segédkezett, hogy minél több legyen az engedélyköteles termékek száma, vagyis a hivatal legyártotta saját munkáját. Pedig a jövedéki adóztatásnak számolnia kellene néhány sajnálatos ténnyel. A szakértõk számításai szerint a hazai, igen csekély kõolajkészletek 1,5 millió tonnás termelése 2000-re 1,2 millió tonnára, 2010-re pedig körülbelül 400 ezer tonnára fog csökkenni. A világ kõolajkészletei is igen végesek, ellenben a világ földgázkészlete háromszorosa az olajénak, a szénkészletek pedig a számítások szerint legalább kétszáz évre elegendõk.
Véleményünk szerint tehát a kormánynak ebben a törvényben is segítenie kellene az átállást földgázra, segíteni kellene azt, hogy az energiaforrások diverzifikálódjanak, azaz megosztottságra kerüljön sor. A földgáz motorikus felhasználása egyébként környezetbarát, gyakorlatilag károsanyag-kibocsátásról nem beszélhetünk. Példaként hadd említsem meg, hogy az Egyesült Államokban jelenleg is 600 ezer olyan jármû közlekedik, amely földgázzal üzemel - buszok, kamionok -, pedig ott az üzemanyag fogyasztói ára egyharmada a magyar árnak. Tehát véleményünk szerint adótartalommal is ösztönözni kellene, hogy megérje a fogyasztóknak nagy nyomású palackokat, nyomáscsökkentõt, bizonyos automatikát fölszerelni ilyen nehéz gépjármûvekre, és földgázzal, gázzal üzemeltetni.
S ha már a környezetvédelmi szempontoknál tartunk, hadd említsem meg, hogy a törvényjavaslat tartalmaz környezetvédelmi elgondolásokat, igen szerény mértékben és igen bátortalanul. Mi úgy gondoljuk, hogy például az ólmozott benzinnél lehetett volna törekedni arra, hogy az ólmot helyettesítõ anyagokat preferálja valamilyen módon a kormány. Ez szakmai kérdés, nem akarok belemenni, de az ólomtetrametil, egy igen erõs méreg, az ebbõl keletkezõ ólomoxid is igen veszélyes az emberi szervezetre. Egyes országokban tiltják már ennek a fölhasználását, és elõsegítik azt, hogy különbözõ ólomhelyettesítõket használjanak föl a jövedéki terméket elõállítók.
Tisztelt Ház! Szólnom kell olyan szempontokról is, amelyek véleményünk szerint károsan jelennek meg ebben a törvényjavaslatban. Pál László MSZP-s képviselõ úr már lemondott képviselõi mandátumáról, és a Mol Rt. elnöki székébe távozott, mégis úgy gondoljuk, hogy ezzel a törvényjavaslattal bizonyos szempontból visszatért a tisztelt Házba. A javaslat ugyanis olyan mértékben kedvez a Mol Rt. javára, hogy az sérti a versenysemlegességet, és megszünteti bizonyos területeken a konkurenciát.
Elég fellapozni a 41. § (4) bekezdés b) pontját, ahol az adóraktárnál ásványolajtermékek elõállítására legalább 35 ezer köbméter, tárolásra legalább 10 ezer köbméter szolgál tárolótartályként. Ma az ásványolajtermékek elõállítására szolgáló tárolótér minimum 1000 köbméter, tehát a mércét a javaslat harmincötszörösére kívánja emelni. Gyakorlatilag csak a Mol Rt. termelési monopóliumának megerõsítésérõl van szó, mert 35 ezer köbméternél nagyobb tárolótér alig van az országban. Ugyanakkor az adóraktárnál akár 500 millió forint biztosítékot is elõírhatnak, ezt pedig csak a Mol és néhány multinacionális vállalat tudja megfizetni. Vagyis véleményünk szerint szó sincs versenysemlegességrõl, a Mol jogszabályi úton fogja megtisztítani a piacot a konkurenciától.
Tudnék más területrõl is példát hozni. A parlament költségvetési bizottságához juttatta el levelét az Országos Kereskedelmi Szövetség. Ebben a levélben fölvetik, hogy a dohánytermékek piacán - amelyet ma gyakorlatilag három nagy gyártó és három nagy nagykereskedõ ural - is gyakorlatilag hasonló tendencia fog bekövetkezni, mint az ásványolajtermékek piacán, azaz a javaslat elfogadásával egy erõs versenykorlátozó konstrukció jönne létre.
Tisztelt Ház! Tegnap, azt hiszem, az államtitkár úr mondta el hozzászólásában, hogy milyen pozitív hatása lehet majd annak, ha a jövedéki termékek nagy forgalmazói és a Vám- és Pénzügyõrség között egy napi információs kapcsolat alakulhat ki. Azt hiszem azonban, szólni kell arról is, ami a fogyasztót érinti, ez a kapcsolat ugyanis pénzbe fog kerülni, a Vám- és Pénzügyõrség gyakorlatilag már ma is on- line kapcsolatot követel meg a nagy jövedéki forgalmazóktól. Ez milliókba, milliárdokba kerül ezeknek a termelõknek, és ennek a költségeit végsõ soron sajnos a fogyasztó fogja megfizetni. Tehát azt gondolom, az információkérésnek meg kell találni azt az egészséges határát, ami még nem drágítja nagy mértékben ezeket a termékeket.
Ugyancsak tegnap hangzott el, hogy talán veszélyekkel is járhat az adóztatás olyan kiterjesztése, amelyet ebben a javaslatban a kormány megfogalmaz. Ha jól emlékszem, talán Miklós képviselõ úr utalt hozzászólásában erre. Véleményünk szerint is a kormány oly mértékben bõvíti a jövedéki termékek körét, hogy abba több ezer termék tartozna ezután bele, többek között olyanok, mint például a festékhígító, a vegyipari nyers- és segédanyagok, amelyeknek a jövedéki adóztatása véleményünk szerint túlzott, és nem egészen tiszta és világos viszonyokat fog teremteni a gazdaságban. Mi tehát úgy látjuk, hogy ha a kormány nem tud megküzdeni a feketegazdaság problémájával, ha nem tud megküzdeni azzal, hogy a jövedéki adótermékek nagyrészt a feketegazdasághoz kerülnek, akkor nem az a megoldás, hogy kiterjeszti a törvény hatályát; nem az a megoldás, hogy olyan termékeket is jövedéki adó hatálya alá vesz, amelyek eddig nem tartoztak oda.
Tisztelt Ház! Végezetül arról kell még röviden szólnom: már-már szokásos, hogy egy törvényjavaslat végén hosszú fölhatalmazást kér a kormány és a pénzügyminiszter arra, hogy milyen végrehajtási rendeleteket alkosson meg. Szerencsésebb lett volna, ha ezt a törvény hatálya tartalmazza, és az Országgyûlés dönthet arról, hogy ennek a végrehajtási rendeletnek néhány kérdése - nem a technikaiak, hanem néhány fontos kérdése - ide tartozzon. Mi ilyennek ítéljük meg például a visszatérítések mértékét, amelyet a gázolaj fölhasználói kapnak. Ezt a kormány most egy végrehajtási rendeletben kívánja szabályozni.
Tisztelt Ház! Mindezek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint a javaslat helyes irányba tesz lépéseket, és helyes szempontokat jelöl meg, mégis úgy véljük, hogy ebben a formájában komolyabb módosítás nélkül a törvényjavaslat nem elfogadható.
Köszönöm szépen a figyelmüket.