MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annyiban ismételt, amennyiben én voltam a frakciószónok; de miután ma délelõtt fejezõdtek be a frakciószónokok hozzászólásai, így nem volt mód reagálni a vitában eddig elhangzottakra - ezért kértem ma szót.
Igyekszem egészen rövidre fogni, de azt hiszem, néhány dolog mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Három kérdéskörre térnék ki: az adóemelés kérdésére, a jogszabály szigorúságára és néhány egyéb, kapcsolódó jogszabályra, amelyek az adótörvény-javaslat részeként lettek benyújtva a Ház elé.
Ellenzéki oldalról csaknem minden hozzászóló kifogásolta azt, hogy túlzottan nagy az adóemelés mértéke; és olyan nagy számokat is mondtak, amelyek nem szerencsések, különösen egy olyan idõben, amikor azt hiszem, nemcsak a kormánynak, hanem úgy általában a nemzetgazdaságnak is az az érdeke, hogy az inflációt mérsékeljük és mielõbb egy elviselhetõ szintre szorítsuk.
Csak a tényszerûség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy azok az adómértékek, amiket a kormány beterjesztett, önmagukban 12-14 forint valahány fillérrel emelik az üzemanyagok adóját, vagyis az adóemelés miatt - a mai százhuszon-, száznegyvenvalahány forintos üzemanyagokat figyelembe véve - 10 százalékos áremelés várható. Kétségtelen, azt lehet mondani, hogy ez sok, ma is drága az üzemanyag, azonban - és ezt most nem kívánom kifejteni, hiszen a költségvetési törvény vitájánál kell elmondani - arra is gondolni kell, hogy ha nem a fogyasztáshoz, akkor a jövedelmekhez kapcsolódó adókból kell a költségvetés bevételi forrásait biztosítani. Azt hiszem, ha választani lehet, akkor az a célszerûbb, ha inkább a fogyasztáshoz kapcsolódó adókat növeljük mint a jövedelmi adókat, a személyi jövedelemadót vagy a társasági adót.
Néhány tévedés is elhangzott a Fidesz képviselõjének hozzászólásában, ezeknek két elemét kívánom kiemelni. Az egyik, amikor arra hivatkozott, hogy 1995. január 1-jén az adóemelés után 30 százalékkal esett vissza az üzemanyag-felhasználás. Ez nem kifejezetten az adóemelés miatt volt, hanem a hideg tél miatt - már csak azért sem, mert '95. január 1-jétõl nem változott az üzemanyagok adója. Ezt még '94 novemberében a pótköltségvetésben emelte meg a tisztelt Ház.
A másik ilyen érv, amit én tévedésnek tartok, amely szigorú összefüggést vél felfedezni a feketegazdaság és az adómértékek között. Azt hiszem, nem kell most külön bizonyítanom, hogy önmagában egy ilyen magas adótartalmú terméknél 10 forintért is megéri feketézni, ha erre lehetõség van. Elsõsorban nem adóeszközökkel kell a feketegazdaság ellen küzdeni, hanem jó jogszabállyal és még jobb jogalkalmazással.
Az adó mértéke kapcsán kifogásolta Varga Mihály úr, a Fidesz képviselõje, hogy nem kedvezményezi a törvényjavaslat a földgáznak mint üzemanyagnak a felhasználását. Anélkül, hogy részletekbe mennék, itt pusztán azt szeretném leszögezni, hogy a felhasználási cél az, amit egy fogyasztási adórendszerben adóztatunk, amelyben persze a különbözõ termékekre különbözõ adómértékeket lehet kivetni. De nem hiszem, hogy ma, amikor az ország energiafelhasználásában már így is a kívánatosnál nagyobb arányt ért el a földgáz, akkor ezt kifejezetten preferálni kellene. Egyébként egy ilyen típusú, rendszer értékû áttérésre csak egy nagyobb közösségen belül, tehát mondjuk egy európai összehangolt politika keretében kerülhetne sor.
A másik kérdéskör: a törvényjavaslat szigorúsága. Igen, ez a törvényjavaslat valóban meglehetõsen kemény feltételeket támaszt azokkal szemben, akik a jövedéki termékek termelésében, forgalmazásában részt kívánnak venni. Nem hiszem, hogy ezen a területen kellene lehetõvé tenni a vállalkozások tömegesítését vagy - ahogy Bogárdi úr fogalmazott - egy széles polgárság kialakítását. Azt hiszem, hogy mindazon problémák, amelyekrõl minden állampolgár évek óta hall és olvas, legyen szó dohányról, szeszrõl vagy üzemanyagról, abból a rossz induló pozícióból fakadnak, hogy 1990-ben az akkori kormány minden átmenet nélkül úgy liberalizálta ezt a termékkört, hogy tág tere maradt - hogy finoman fejezzem ki magam - a feketegazdaságnak.
Amikor tehát a kormány - és nemcsak most, hanem az elmúlt években is - a jövedéki termékekkel foglalkozók körét szûkíteni igyekszik a jogszabályokon keresztül is, akkor nem a versenysemlegesség ellen vét, hanem éppen megfordítva: azzal, hogy lassan elérünk oda, csak a legálisan mûködõk képesek a piacon maradni, megteremti a versenysemlegesség feltételét, amennyiben nem jut versenyelõnyhöz az, aki az adó megfizetése nélkül forgalmazza ezen termékeket.
Itt nem arról van szó, mint amit Torgyán képviselõ úr szóvá tett, hogy a kormány szocialista lélekkel akar kapitalizmust építeni. Nem! Pusztán arról van szó, hogy az állam hozzá akar jutni az adókhoz, és gátat kíván vetni annak, hogy tömegesen ne fizessék meg az adót. A törvénynek kétségtelenül lesz egy olyan hatása, hogy a ma ezen termékkörrel foglalkozók nehezebb helyzetbe kerülnek, akár a biztosítékok nagyságrendje, akár az egyéb feltételek teljesítése miatt. Azonban hadd utaljak itt arra, hogy a jövedéki termékek termelése és forgalmazása Európa-szerte igen szigorú keretek között folyik: Skandináviában ma is állami monopólium, más országokban nem kifejezetten deklarált alanyi monopólium, de lényegében hasonló feltételek között folyik. Minden államnak érdeke ugyanis, hogy ezt a klasszikus kincstári bevételt beszedje.
Itt hadd térjek ki arra, amit Varga képviselõ úr észrevételezett: úgy fogalmazva, hogy Pál László ugyan már nincs itt, de itt van a törvényben a szelleme - majdnem szó szerint így fogalmazott. Egyszerûbb lett volna, ha azt mondja, hogy az ásványolajtermékek forgalmazása azért lett ilyen feltételrendszerrel körbeírva, mert én itt ülök, hiszen az én Molos múltam közismertebb, mint Pál Lászlóé. Nem errõl van szó, kedves képviselõtársaim! Pusztán arról, hogy Franciaországban 1992-ben tették azt lehetõvé, hogy az Elfen és a Totalon kívül egy harmadik cég kõolajat importáljon. Franciaországban elég régen kapitalizmus van, de ahogy egy korábbi hozzászólásomban már rámutattam, Spanyolországban és Portugáliában is nagyon hosszú és szigorúan szabályozott átmenetet teremtettek az ásványolajtermékek forgalmazásának liberalizálása során.
De úgy is fogalmazhatnám, Európában az az általános gyakorlat, hogy üzemanyagot csak kõolaj-finomítóban lehet elõállítani. Nem ezt fogalmaztuk meg a törvényben, hanem az ásványolajtermékeken túlmenõen is olyan magas belépési küszöböt és korlátot tartalmaz a törvényjavaslat, amely egyrészt azt biztosítja, hogy csak olyan tõkeerõs cégek szálljanak be ebbe, akik az ezzel járó kötelezettséget is garantáltan meg tudják fizetni; másrészt azt is biztosítja, hogy ne kerüljön túl sok pénzébe az adófizetõ polgároknak az, hogy pénzügyõri jelenlétet kelljen biztosítani több ezer helyen. Igaz, hogy pénzbe kerül az, amikor számítógépes rendszerkapcsolatot kell kiépíteni a Vám- és Pénzügyõrséggel, de talán még mindig olcsóbb és talán jobban ellenõrizhetõ, mint ha pénzügyõri jelenlétet kell biztosítani.
Végül: a törvényjavaslatban található kapcsolódó jogszabályokhoz annyit tennék hozzá, hogy bár a vámtörvény módosítása egyfajta összhangot teremt a jövedékiadó-törvénnyel, és bizonyos esetekben korrekciókat is tartalmaz, itt további korrekciókra van szükség, mert a Ház - nagyjából úgy, ahogy Szász Domokos képviselõtársam a szerencsejáték-törvény kapcsán mondta - oly szigorú feltételeket támasztott a vámtörvény legutóbbi módosításánál, amelyek csaknem teljesíthetetlenek, amennyiben egyetlen emberi mulasztás elegendõ ahhoz, hogy bizonyos lehetõségekbõl a gazdálkodók egy része ki legyen zárva.
(19.00)
Összességében tehát én nem osztom az ellenzéki képviselõk aggályát a tekintetben, hogy ez a törvény nem lesz versenysemleges, hogy a nagyoknak kedvez és hogy visszaállít egyfajta monopóliumot. Én inkább ezt úgy fogalmaznám, hogy a törvény egyebek mellett azt is biztosítja, hogy csak kellõen tõkeerõs és csak kellõ biztosítékokkal rendelkezõ cégek vehessenek részt ezen termékek forgalmazásában.
Nyilván lesznek módosító indítványok, mint ahogy magam is, Csikai képviselõtársammal igen sok módosító indítványt nyújtottunk be azért, hogy azok a finomságok, amelyek persze a normál ügymenetben talán föl sem tûnnek, olyan módon legyenek megfogalmazva a törvényben, hogy elérhetõ legyen az a cél, amit frakciószónokként már hangoztattam, hogy végre döntõ áttörés következzen be a jövedéki termékek termelésében és forgalmazásában.
Köszönöm a szót. (Taps.)